Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-129

Í2$. országos ülés Í89S, január 9 én, hótfSu. 223 egész magyar- közvélemény sürgősen követeli. (Élénk helyeslés bal felől.) Higyje el a t. ministerelnök úr, hogy nem lehet mindent pénzértékre reducálni. Nem lehet ezt tenni nagy embereknek nagy szolgálataival, de nem lehet azon viszontszolgálattal sem, a melyekkel a nemzet valódi nagyságait az őket megillető erkölcsi elismerés és magas piedestalra való helyezés által mindenkor részesíteni törekedett. (Úgy van! jobb felől.) És ha az önzetlenségről beszélünk és azt nemcsak a múltra, hanem a jelenre is kívánjuk alkalmazni, méltán illeti az ellenzéket, a mely a hatalom beneficiumaitól távol évek hosszú során át egyedül eszméinek, elveinek diadaláéit folytat kitartó küzdelmet. (Úgy van! bal felől.) És a mint azt legutóbb is vezérem, Apponyi Albert gróf tévé, felajánlta támogatásunkat a kormány reformmunkájához, felajánlja, a nélkül, hogy részt akarnánk ezért a hatalomból. Mit tapasztaltunk ennek ellenében a t. ministerelnök úr részéről? (Halljuk!) Azt, hogy azon épen nem elfogadhatatlan, de szükséges feltételeket egyszerűen elutasítja magától, elutasítja pedig gunyoros modorban egy sok cynismust tartalmazó rövid mondássá., midőn Apponyi Albert grófnak azt feleli, hogy hiszen ha itt oly állapotok vanuak, hogy mi — t. i. ők — azon reformokat megvalósítani képesek nem vagyunk, akkor mindegy a képviselő úrnak, akár megteszszük azt az Ígéretet, akár nem. Wekerle Sándor ministerelnök: Azt nem mondottam ! Ivánka Oszkár: Szórói-szóra ezt méltóztatott a t. ministerelnök úrnak mondani: » Hiszen ha itt oly állapotok vannak, hogy azon reformot mi létesíteni nem tudjuk, akkor a képviselő úrnak tökéletesen mindegy, akár megteszszük azon ígéretet, akár nem.« T. ministerelnök úr, az nekünk épen nem mindegy, mert mi a reformot magát akarjuk és a szükséges feltételek mellett azt támogatni hajlandók vagyunk (Igás! Ugy van! bal felöl.) és jöhetnek olyan körülmények, sőt, igen valószínű, hogy fognak is jönni és ezt úgy a közigazgatási reformra, miut még sokkal inkább a tervbe vett vallásügyi reformokra vonatkoztatva mondom, ha ugyan azok megvalósítása komolyan szándékoltatik, jöhetnek olyan idők, midőn ezen reformok meg is valósíthatók, ha azokat az ellenzék is támogatja, máskülönben azonban nem. És ha a t. ministerelnök úr ezen támogatást egyszerűen elutasítja magától, arról tesz tanúbizonyságot, hogy neki maga a reform másodrendű dolog, mert ő nem azt akarja elérni, hogy őt ebben minél többen támogassák, hanem a reform maga neki csak úgy kell, ha azt saját pártjával, minden más tényező hozzájárulása nélkül, talán az ellenzék daczára is valósítani képes leend. Akkor pedig ne méltóztassanak elvi álláspontra hivatkozni, mert ez nem elvi, ez a legridegebb párthatalmi álláspont. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Mit szóljak arról, a mit a ministerelnök úr a nemzeti politikára vonatkozólag mondott? így csak az beszélhet, a ki tudja, hogy Magyarországon nem azé a hatalom, a ki a nemzet szívébe beférkőzik, hogy itt a hatalmat nem a nemzet adja és veheti el, hanem egyedül az udvar. Mert ha nem akarnék minden szót kerülni, mely a sértő szándéknak még e*ak látszatával bírna, frivol cynismusnak kellene neveznem, a midőn a ministerelnök úr a nemzeti politikáról nekünk leczkét tartva, azt mondja, hogy mi azt kicsinységekre szorítani és harmadrangú követelményeket, mint a nemzeti politika egyedüli követelményeit előtérbe állítani törekszünk. Nem az volt a mi törekvésünk, t. ház, hanem a nemzeti politika kiegészítő részét képező oly dolgok megvalósításáért küzdünk, a melyekért küzdeni törvényes jogunk és kötelességünk (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) s a melyek hogy eddig megvalósítva nincsenek, annak csak a múlt kormányok hanyagsága és gyávasága az oka. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) És midőn törekeszünk erre teljes nyiltsággal és őszinteséggel, mit tapasztalunk a ministerelnök úr részéről? Szándékaink elmagyarázását, kicsinylését, az őszinte és nyilt álláspont előli kitérést és bujkálást. A ki a korona és a nemzet egyetértését valóban akarja, a ki azt maradandó alapokra kívánja lefektetni: annak sem a nemzet jogából semmit feladnia, sem az Őszinte állásfoglalástól visszariadnia nem szabad. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Teljes őszinteség fel- és lefelé egyaránt. A ki ennek bátorságával nem bír, az nem egyetértést, hanem csak félreértéseket teremteni alkalmas. (Elénk helyeslés a bal- és a- szélső baloldalon.) És hogy egymást valahára megérthessük, kérem a t. ministerelnök urat, méltóztassék nyilatkozni határozottan, minden kétséget kizárólag: óhajtja-e, törekvését képezi-e és a közel jövőben megvalósíthatónak tartja-e, hogy legyen magyar udvartartás, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) magyar katonai akadémia (Helyeslés a bal- és szélső" baloldalon.) s hogy a nemzeti színeknek és a nemzeti jelvényeknek úgy külképviseletünkben, mint egyebütt a paritásnak megfelelő alkalmazása által (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) önálló államiságunknak pregnáns kifejezést nyerve érvényesüljön? (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Mert ha nem óhajtja ezeket, akkor vallja be őszintén. De ha elfogadja és óhajtja, de ezek megvalósításának kívüle álló akadályai vannak, mondja meg, hol vannak és melyek azok? (Helyeslés a baloldalon.) Mert nem tartom