Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

fel. »»«*?*« Illés 1882, itásokra, ä községi előljáró az egész községre nézve bejelentheti. Én úgy emlékezem, hogy ez a másodízben kitűzött határidő a folyó év végével jár le ; deczt meghosszabbítani hajlandó vagyok, mert nem czélom az, hogy oly helyeken, a hol a szőlőbirtok elpusztul, a szőlőd ézsmaváltsági tartozás behajtassék azon mértéken túl, a mely az 1891 : I. t.cz. határozmányain ik loegfelelőleg az új kataszter szerint jár, a nií minimalis mérték. A mi, t. képviselőház, a végrehajtás félti ggesztését illeti, eddig mindazon helyeken a hol a leszámolási művelet végrehajtva nem volt, ha hozzám fordultak, a végrehajtást igen is felfüggesztettem. Talán leginkább tanúsíthatja ezt Remete Gréza képviselő úr, a ki igen sok ily kérdéssel fordult hozzám, de oly helyekről, hol a szőlőbirtokokat a pkylloxera el sem pusztította és mégis felfüggesztettem a végrehajtást, a mit — bátor vagyok megjegyezni ily mértékben — nem tehetek, ha egyszerre 80 ily felfüggesztés iránti kérvénynyel jött hozzám. Remete Géza: Nem én adtam be! Wekerle Sándor ministerelnök, mint pénzügyminister: De arról a vidékről jött! Remete Géza: Csak egész községek nevében adtam be! Wekerle Sándor ministerelnök, mint pénzügyminister: A hol méltányos, ott be szoktam szüntetni. Aszőlő-dézsinaváitságról külön rendeletet nem adott ki n ministerium, hanem az egész általános adóbehajtásról. Lehet, hogy a pénzügyigazgatóság! B. Andreánszky Gábor: A pénzügyi igazgatóság, hivatkozva a ministeriumra! Wekerle Sándor ministerelnök, mint pénzügyminister: Méltóztassanak elhinni, ha méltányos körülmények hozatnak tudomásomra, még senki szememre nem hányhatta, hogy bárkinek figyelmeztetésére a végrehajtást azonnal be nem szüntettem volna, mihelyt tudomásom volt, hogy méltánytalan követelést érvényesíte nek és ha a t. képviselő úr szíves lesz a községeket tudomásomra hozni, hol a leszámolás keresztül víve nem volt, intézkedni fogok egyszerű tudomásai hozatal alapján, hogy a végrehajtást beszüntessék ; (Helyeslés.) a mint ezt megtettem volna minden interpellatio nélkül is és reménylem, hogy azok a dolgok, a nyomor, a vándorbot és nem tudom, mi más borzasztóságok az adóvégrehajtásnál talán még sem oly nagy mérvűek, a mint azt a képviselő úr itt mondani méltóztatott. B. Andreánszky Gábor: Tessék eljönni velem ! Wekerle Sándor ministerelnök, mint pénzügyminister: De engedjemega képviselő úr, hogy jó tanácscsal szolgáljak neki. (Halljuk! peaemW 2ö-étij ked«eh» ||| Halljuk! a jobboldalon.) Ha már oly nagyon szívén hordja a nép érdekeit, legyen szíves kettőt szem előtt tartani; először is ne fizessen 25 kr.-os napszámot. B. Andreánszky Gábor: Nem fizethetünk többet! (Derültség *a jobboldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök, mint pénzügymillister: Mi többet fizetünk! Méltóztassék elhinni, hogy könnyű a kormányt és a miuistereket okolni, mikor 25 kr.-os napszámot adnak. Másrészt legyen szíves nemcsak azt a népet és a jegyzőt figyelmeztetni, hanem vegye tudomásul maga is, hogy az a napszámos, a ki csak napszámból él, a mi törvényeink szerint adómentes. (Igaz! Úgy van! jobboldalon.) B. Andreánszky Gábor : Szőleje tönkrement ! Wekerle Sándor ministerelnök, mint pénzügyminister: Ez a második megjegyzés és jó tanácsom a képviselő úrhoz és meg fogja látni, hogy nem oly borzasztó a nép állapota, mint a milyennek Ő ma méltóztatott azt, megengedem, bizonyos jogosultsággal esetelni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) B. Andreánszky Gábor: T. ház! Ez a felelet ismét charakteristicas és olyan, mint az, melyet már korábban kaptam a ministerelnök úrtól, t. i. személyes. A 25 kr. napszámot én nem tudom javítani, sem az egész vidék, (Mozgás jobb felöl) mert gazdasági viszonyaink olyanok, hogy nagyobb napszámot nem birunk el. (Úgy van! bal felől. Mozgás a jobboldalon.) De ezt más alkalomra hagyom és meg fogom mu tatni, hogy több olyan kisbirtok van, melynek mellékjövedelme nem képes a mi vidékünkön magát fentartani. Erről majd a földmívelési tárcza tárgyalásánál szólhatunk. De azt mondja a t. ministerelnök úr, hogy tudhatnám, hogy a napszámos nem fizet adót. Nem egyszerű napszámosról beszéltem én, hanem olyanról, a kinek megvan a szőlője, egy kis birtoka és ha nem is jövedelmez a szőlő semmit, azért fel van véve, mint adófizető és nem akarják napszámosnak felvenni; ilyen eset nem egy, hanem száz van. (Úgy van! bal felől.) Végűi még arra kértem a t. ministerelnök urat, hogy tessék a számbeli végeredményt nézni, hogy nem több mint 3—400.000 frt, a mit talán bevehet, azt egy kis eniberte'enség bevenni akkor, midőn már az a birtok nem éri meg azt, a mit fizetnek érte. De eltekintve ettől, azt hiszem, hogy a legtöbb vidékre nézve tévedésben vannak. Á pénzügyminister úr kiadta a rendeletet, hogy írják le; leírták a legtöbb tartozást 1891-ig, de a rendelet úgy adatott ki, hogy pénzügy ministeri rendeletre hívat-