Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

127, országos Illés 18M. deezember 20-án, kedden. 211 vezethet, azt nem aceeptáljuk. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Kérem a t. házat, hogy a költségvetést elfogadni méltóztassék. (Hosszantartó meg-megújító élénk éljenzés a jobbóldalon) Elnök: T. ház! Gr. Apponyi Albert képviselő úr személyes kérdésben kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Félre magyarázott szavaim értelmének helyreigazítása végett kérek szót! A t. ministerelnök úr beszédemnek egyik passusát, a mely a házassági jogra vonatkozik, olyannak adta elő, a mely félreértésekre szolgáltatott alkalmat. Hogy ő azt milyen irányban magyarázta, vagy milyen irányban gondolta félreérthetőnek, nem tudom. Ennek folytán én egyszerűen megmondom, hogy az általa idézett szavaknak mi volt az értelme, mely értelmet különben azoknak összefüggése úgy is világossá tesz. Midőn én Vajay képviselő úrnak beszédére reflectálván, azt mondottam, hogy a házassági jognak állami szempontból történő, egységes rendezése nem képezi megszüntetését az egyházi házassági jogoknak, hanem hogy azokat mindenki saját lelkiismerete szerint, egyénileg magára nézve mérvadóknak tekintheti ezentűl is: ennek illustrálásául azt mondtam, hogy én mint egyházamhoz ragaszkodó katholikus, az én egyéni eljárásomban a házassági ügyekben magamra nézve a kalholikus egyház elveit fogom követni és mérvadókúl tekinteni. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az, a mit e tekintetben mondottam és hogyha a t. ministerelnök úr ezentúl nem akarja magát kitenni annak, hogy a világos szavakat félreéitse, hogy azokban a félreértés anyagát találta, akkor kérem őt, legyen szíves kizárólag az én előadásomat figyelmére méltatni, nem pedig azokat a commentárokat, a melyekkel beszédemet háta mögött kísérik. (Hosszantartó zajos derültség. Helyeslés a baloldalon.) Elnök : T. ház! Horánszky képviselő úr személyes kérdésben kíván szólani. Horánszky Nándor: T. ház! Személyes kérdésben kérek engedelmet egy pár megjegyzés megtételére, (Halljuk! Halljuk!) nemcsak azért, mert a t. ministerelnök úr által névleg is megneveztettem, hanem azért is, mert a t. ministerelnök úr hozzám kérdést is tett a parlamenti morál és a magyar parlamentarismus régi traditioival kapcsolatban felvetett azon eszmékre nézve, melyek beszédemben előfordultak. Meg kivánom előre jegyezni, hogy bizonyos erőteljes kijelentések, ha azok tartalmának valóságát a tények kétes világításba helyezik, világot vetnek egyéb olyan kijelentések értékére is, a melyeknek igazságában, megállhatóságában és követésében valamint eddig nem kételkedtünk^ úgy még ma sem akarunk kételkedni. De mértéket kell tartani a kijelentésekben azért, mert valamint egyik dologban a kijelentés, melyben ''gazság rejlik, becses, úgy más dolgokban, melyekben igazság nem rejlik, melyek az igazsággal ellenkeznek, a kijelentések nemcsak hogy nem becsesek, hanem még lerontják azoknak a dolgoknak értékét is, a melyekben azok különben becsesek lehetnének. A t. ministerelnök úr reám hivatkozókig nemcsak kétségét fejezi ki, de a leghatározottabban tagadta, hogy ebben a házban a politikai elvek vá'toztak, még pedig szerintem nemcsak tartalmukban, de formájukban is, holott i nyíltan áll előttünk, miszerint a 15—16 lefolyt esztendő alatt ebben a házban, ennek a háznak dolgai elintézésében a legmesszebb menő elvteJenség uralkodott, (Úgy van! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) még pedig — ismétlem — nemcsak az elvek tekintetében, hanem a politikai irányzat és kormányzat szellemében is. Hogy ez megváltozott-e ma, azt nem tudom. Szeretem hinni és reménylem, hogy megváltozott. De ha megváltozott, akkor itt is ismét újabb változás történt mindazon politikai irányzatban, mindazon szellemben, mely a 15 évi tevékenység-ét vezérelte. Nem akarom részletezni, t ház, de nyilvánvaló dolog, hogy az elmúlt években követett politikai eljárásokban elvtelenség nemcsak hogy tényleg előfordult, de az főszerepet is játszott. Sőt nemcsak a lényegben, de a formában is azt láttuk — nem akarok senkit sérteni, nem akarok senkit megnevezni — hogy itt az egyik oldalról a másikra 24 óra alatt minden incidens nélkül egész séta hangversenyek rendeztettek. (Élénk derültség. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha ezi valaki az elvek következetességének tartja lényegben úgy, mint formában, a felett sajnálkozni és csodálkozni tudok ugyan, de helyesnek tartani nem tudom. A másik, mely iránt a t. ministerelnök úr hozzám kérdést intézett, a kisajátítás kérdése volt. T. ház! Én nem azt kérdeztem, hogy ki mit hisz és ki mit tud, hanem azt kérdeztem, hogy ki mire vállalkozik és ha azt látom, hogy nagy reformkérdések a túloldalról nemcsak acceptáltattak, hanem azon irányzatot, a melyet éveken át teljes mértékben hangoztattunk és követtünk. mindig visszautasították : akkor parlamentaris szempontból ón azt, midőn egyik párt a másik pártnak törekvéseit és ezeknek a törekvéseknek megvalósítását átveszi, másnak, mint politikai kisajátításnak nem tarthatom. (Úgy van! Úgy vau! a bal- és szélső baloldalon.) Ez az eset forog fenn az egyházpolitikai kérdésekben is. (Úgy vau! bal felől.) Bocsánatot kérek, hiszen mindnyájunk előtt tudva van az, hogy ezelőtt másfél évvel, midőn a Szivák-féle