Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

12?. -©rsfíígos tilés Í892. éefeíembw 20-án, kedvek. 107 Áz egyházpolitikai kérdéseket illetőleg nekem is az volt az álláspontom, melyet Horánszky képviselő úr fejezett ki, hogy nem tartanám czélszeríínek ezeket az egyházpolitikai kérdéseket ma, mielőtt concret javaslatokkal állunk szemben, itt bővebben fejtegetni és feszegetni (Helyeslés jobb felöl.) és fenn kívántam tartani s kívánom most is még nézeteinknek bővebb kifejtését akkorra, midőn a concrét javaslatok előterjesztése útján lesz módunkban igazolni azt, hogy a mit előfogunk terjeszteni, megfelel azon programúinak, a melynek alapján az egyházpolitikai kérdéseket megoldani kívánjuk. Ha ettől mégis eltérek, nem az indít engem, a mi gr. Apponyi Albert képviselő urat indította részben erre, hogy t. i. a püspöki conferentia a legutóbbi napokban állást foglalt ezen kérdésekre nézve. Nem indíthat ez engem, inert hiszen a t. képviselő úr felszólalása, is arról győzött meg, hogy tulajdonkép az egyes kérdédésekre vonatkozólag nem egészen tiszta előttünk az, hogy minő álláspontot foglal el a püspöki conferentia. így van ez pl. az autonómia kérdésében, a melyben supponálni méltóztatott, de a biztos álláspontot nem tudják. De másodszor nem foglalkozhatom evvel állásomnál fogva sem, mert én, azt, hiszem, nem indulhatok ki feltevésekből, hanem be kell várnom a hiteles közlést, (Élénk helyeslés jobb felől.) azzal szemben azután saját álláspontunkat jeleznem és elfoglalnom (Élénk helyeslés jobb felől.) és azután úgy az illető factorokkal szemben, mint itt az ország közvéleménye előtt is a mi álláspontunkat, törekvéseinket és kívánalmainkat praeeise formuláznom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De ha mégis az egyházpolitikai kérdésekkel foglalkozom, kényszerít erre egyrészről Vajay képviselő úrnak múltkor itt hallott felszólalása és kényszerítenek másodszor vagy legalább indokolttá teszik ezt Apponyi Albert grófnak a házassági kérdésre vonatkozólag ma itt elmondott szavai. (Halljuk! Halljuk!) Vajay képviselő úr két sérelmet említett itt, melyeket én nem hagyhatok megjegyzés nélkül, mert azon agitationak, mely az ország némely részeiben ál ürügyek és argumentumok alatt egyházpolitikánk ellen toly, ez képezte itt az egyedüli kifejezését (Igás! Igaz!) és ez az, mintha mi a hitelvek sérelme mellett még a vallásosságot, a vallási érdekek megóvását sem tartanok kellően szem előtt és azon még súlyosabb vád, mintha mi a nőnek társadalmi állását kellőleg nem reepeetálva, ezt a társadalmi állást aláásni kíyánnók. A t. képviselő úrnak itt hangoztatott ezen szavai egészen alkalmasak voltak azon másutt már felhasznált agitationak a képviselőházba való bevezetésére. (Igás! Úgy van! jobb felől) Mi, t. ház. azon az állásponton vagyunk és akkor, midőn a kormány progiammját előterjesztettem, annak adtam kifejezést, hogy a vallási érdekeknek és a vallási békének megóvása az a vezéreszme, a mely bennünket az egyházpolitikai kérdésekben vezet, (Helyeslés jobb felől.) tehát nem mulaszthatom el annak ismételt constatálását, hogy mi nem hitelvekkel foglalkozunk, hanem állami érdekeknek kielégítésére, hitelek sérelme nélkül vállalkoztunk. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Másodszor nem kívánom megjegyzés nélkül hagyni azt, hogy mi az asszonynak társadalmi állását nem aláásni, hanem megszilárdítani, jogi biztosítékokkal szorosabban körülvenni s határozattabbá tenni kívánjuk. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) A másik indok, t. ház, Apponyi Albert grófnak a házassági kérdésre vonatkozó mai felszólalása volt. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr két szempontot méltóztatott hangsúlyozni, melyeket a házassági jog kérdésének szabályozásánál szem előtt tartani és megóvni kíván. Az első az, hogy a saját egyházának, t. i. a katholikus egyháznak, mely az én egyházam is, álláspontja és hitelvei reá mindenesetre irányadók lesznek. Gr. Apponyi Albert: Természetes! Wekerle Sándor ministerelnök: A másik az, hogy a házassági köteléket a jog szabályozása által nem lazítani, hanem inkább szilárdabbá tenni kívánja. Ezek, t. ház, oly szempontok, melyeknek nem kellő honorálása tuiajdonképen senkinek nem jutott eszébe, de mely szempontokat én szükségesnek tartok itt felemlíteni, szükségesnek tartok felemlíteni azért, mert elismerem bárkinek politikai jogosultságát arra, hogy bizonyos kérdéseket itt fel ne hozzon s azokat a kérdéseket akkor hozza fel, a mikor neki tetszik felhozni vagy midőn azon kérdések akut megoldása elodázhatatlanná teszi azok vitatását, szóval hogy maga határozza meg s ne politikai ellenfelei, hogy mikor hozzon fel egyes, a detaillokra kiterjedő kérdéseket és azért ha t. képviselőtársam ezen, a részletekbe bemenő imance-ok fejtegetésébe nem bocsátkozott volna, én, engedelmet kérek, ebbeli jogosultságát tökéletesen elismertem volna, de én ma szóba hoztam ezt azért, mert talán — és ezt előre bocsátom — a t. képviselő úr intentioinak ellenére — én nem gyanúsítani, hanem a helyzetet tisztázni kívánom. Abbeli nyilatkozatai, hogy a katholikus szempont megóvása lesz irányadó s hogy másodszor a házassági köteléket lazítani nem kívánja, bővebb magyarázat nélkül ellentétben látszanak lenni azzal, a mit a házassági jogra vonatkozólag e házban igen szépen kifejteni méltóztatott és a mit szóról-szóra aláírok, hogy t. i. egységes jogelvek alapján