Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

IS?, orseégos «Iós 1892. foeeemfeer 30-án, kedden. 201 irányt mégis ne ellenezzünk, — erre mondtam azt, hogy politikai frivolitás. Azonban önigazolásomra szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ha ez ildomossági és kifejezési hiba volt, akkor ebben én épen csak t. képviselőtársamat követtem és — mondom — nem ejtem ki vala e szót, ha azt nem látom, hogy ezelőtt 4—5 nappal elmondott beszédjében 8 az ellenkező vélemény és nézet jellemzésére ugyanezen szót nem használta volna. Különben azon kijelentése, hogy mi ő és elvbarátainak személye vagy egyáltalában akármily személy ellen harczot indítanánk, határozott tévedésen alapúi. Legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy nekünk más törekvésünk nem lehet, mint hogy az eszmék diadaláért vívott harczban a mi eszméinknek barátokat és lelkes tábort szerezzünk és ez, gondolom, az alkotmányos eljárás és fogalmak szerint meg van engedve. Különben két igen örvendetes és megható momentumot van szerencsém kiemelni most hallott remek szép beszédjéből. Egyik az, hogy ő a házassági jognak . . . (Felkiáltások jobb felöl: Nem személyes kérdés!) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy csak a személyes kérdésnél maradjon. Vajay István: Az egyik az, hogy t. képviselőtársam a házassági jogot megerősíteni ós megszilárdítani akarja, a hol erre szükség van; a második, hogy ezt közös hitelveink sérelme nélkül akarja tenni. Üdvözlöm őt e téren (Zaj jobb felől.) és legyen meggyőződve e háznak és hazának minden türelmes és türelmetlen tagja, hogy első sorban ml vagyunk büszkék Isten azon ajándékai' ei,, Sí melyet a nemzet egyetemével a képviselő úrban tisztelnünk szerencsénk van. (Helyeslés.) Molnár Antal jegyző: Wekerle Sándor ministerelnök! Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! (Malijuk! Halljuk!) Habár akkor, a mikor nagy politiai kérdések uralják a vitát, az érzékek és idegek nem szoktak igen fogékonyak lenni a szakkérdések iránt, mégis kénytelen vagyok felszólalásomat egyes unalmasaknak látszó szakkérdések taglalásával kezdeni; (Halljuk! Halljuk!) mert felelettel tartozom egynéhány képviselőtársamnak azokra nézve, a miket a pénzügyi administratio és a kormány pénzügyi politikája tekintetében fölhoztak. (Halljuk! Halljuk!) Nem azért, t. ház, mintha pénzügyi helyzetünket szépíteni akarnám, hanem felelettel tartozom azért, mert azt hiszem, hogy a helyes consequentiát csak az lesz képes levonni, a ki igazán ítéli meg egyrészről a helyzetet, másrészről azokat a törekvéseket, a melyek a kormányt működésében vezetik. (Helyeslés jobb felél.) KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VII. KÖTET. Horánszky Nándor t. képviselő úr finaneilis helyzetünkről szólva, azt mondotta, hogy bizonyos kábultság fogja el nálunk a közvéleményt. Én szavainak igazságát nem kívánom tagadni, de még csak gyöngíteni sem. (Helyeslés jobb felől.) Sokszor említettem azt, t. ház, hogy ha valamely téren, úgy a pénzügyi téren van szükség egy valóban öntudatos közvélemény kifejlődésére. (Helyeslés jobb felöl.) Szükség van azért, mert saját financiáink története igazolja azt, hogy, midőn szomorú volt helyzetünk; midőn a kibontakozás nehéz viszonyaival küzködtünk: akkor a kibontakozás helyes eszközeinek megválasztása és önbizodalom helyett kétségbe esés uralkodott közvéleményünkön. (Úgy van! Úgy van ! jobb felöl.) Ugyanazt a másik ellentétet látom most. Midőn pénzügyi helyzetünk javult s az egyensúly helyre van állítva, akkor a soha ki nem apadható forrásokat véltük felfedezni közszolgáltatásainkban és állami bevételeinkben. Én tehát a magam részéről a mit meglettem akkor, a mikor első ízben volt szerencsém fölszólalni e házban, megteszem most is azt, óva intek a túl vérmességtől. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De azért azoknak a kételyeknek, melyeknek Horánszky Nándor képviselő úr kifejezést adott, vájjon az egyensúly nem lesz-e a legközelebbi időben megzavarva, ha mindazokat a feladatokat teljesíteni kívánjuk, a melyeknek teljesítésére vállalkoztunk: akkor azután feladataink bírálásának kérdésénél nem a kishitűség vehet rajtam erőt, hanem ismételnem kell azt a tételt, a melyet már többször, egészen az unalmasságig ismételtem, hogy tudniillik közterheink fokozása nélkül mai állami bevételeinket elégségeseknek tartom nem csak az egyensúly további megóvására de ha okkal-móddal fogunk eljárni, egyúttal közszükségleteink s a tervbevett reformok szükségleteinek fedezésére is. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő úr akkor, mikor a pénzügyi egyensúly helyreállításáról szólott, egy kifejezést használt és egy bírálatot is mondott, hogy tudniillik ez nem tekinthető másnak, mint az egyensúly aríthmetikai helyreállításának, a mely minden magasabb irányú financpolitikai conceptiot nélkülöz. Hát, t. ház, az egyensúlynak helyreállítása magában véve csakugyan arithmetikai tétel szokott lenni, hogy ez minden magasab finánc politikai irányt nélkülözött volna, ezt kereken tagadom. Azt a financpolitikai irányt követtük, hogy az egyenes adók fokozása nélkül a követett adókra fektettük a súlyt, hogy ezeket helyes arányba hozzuk az egyenes közszolgáltatásokkal. Es ezt a a nézetem szerint igen helyes financpolitikai tételt a mi viszonyaink közt nem várt mérték26