Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-126

184 Í96. orwAgos Blós 189f. (t*e*emb«r lfr-en, hatfős. újságot és ezen újságok egyikében a következő nyilatkozatot találtam. Előre kell bocsátanom, hogy az alispán úr az említett rendelet folytán nagyon elbizakodva, bement a legközelebbi kö% gyűlésre és ott valami insultusnak lehetett ki­téve, mert azt mondta: »Visszajövök, de kutya­korbácscsal«. Erre egyik t. képviselőtársunk, a ki ott ül a velünk szemközt levő padokon, a . »Brassó« ezímtí újságban a következő nyilatko­zatot teszi közzé: -»Alólírt ezennel igazolom, hogy midőn Fogaras vármegye múlt közgyűlé­sében Kapocsányi Móricz alispán úr senkit meg­nem nevezve, általánosságban azon fenyegető ki­jelentést tette, hogy jövőben kutyakorbácsesal fog a megyei közgyűlésben megjelenni, én hosz­szasabban felszólaltam és odanyilatkoztam, hogy megjelenhet, de az a kutyakorbács az alispán úr hátán fogna szétfoszlani. (Derültség a szélső baloldalon.) Kelt Fogarason, 1892. november 27. Dr. Serbán Miklós s. k., országgyűlési képviselő és megyei bizottsági tag.« (Derültség a szélső­balon,) Tehát ilyen állapotok vannak Fogaras­megyében s ez az országnak más megyéjében is elő szokott fordulni, csak más nuanceokban, más variatiokban. De még ezt is megbocsátanám a fogarasi főispánnak, hogy ilyen állapotokat szerzett, ha nem hallottam volna szavahihető emberektől, hogy mióta Bausznern Fogarasme­gyében van, azóta a megyei gyűléseken, hol ezelőtt kizárólag magyarul beszéltek, majd­nem összebeszéltek és majdnem kizárólag románul beszélnek. Nekem oda való romá­nok mondták, hogy ők magyar főispánt szí­vesen vesznek, de szász főispánt semmi esetre se tűrnek. Panaszokat hallottam, hogy szász rokonságából hány embert nevezett ki, de ezt nem tudom bizonyosan, azért csak érintem. Ha­nem bizonyos az, hogy működése ott áldásos nem lehet és bizonyos az, hogy ha azt a czélt akarta elérni a volt ministerelnök úr, hogy a nemzetiségedet kibékítse ily nemzetiségi főispá­nokkal, akkor Fogarasmegyébeu ez neki a lehető legrosszabbul sikerűit. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a megyei állapotokról szólunk, meg kell említenem még Vasmegyét is. (Halljuk! Halljuk! a ssélső baloldalon.) Vasmegyében is furcsa állapotok vannak Csak illustratioúl ho­zom fel, hogy a minap, talán egy hete, egy közlemény jelent meg egy budapesti hírlapban, melynek ismerem a beküldéjét, igen jó kormány­párti ember és felhozza, hogy éjjel 12 órakor egy katonát temettek el klandestin módon, min­den bejelentés nélkül és a nélkül, hogy pap jött volna oda, mert egy rendeletet bocsátott volna ki a hadtigyminister, mely szerint az öngyilkos katonákat ezentúl minden vallási szertartás nél­kül rövid úton, egyszerűen katona kísérettel el kell ásni. E tényt a t. belügyminister úr is tudja, Én nem hallottam azóta semmiféle protes­tatiot a kormány részéről, már pedig én azt tartom, hogy Magyarországon semmiféle hatalom titkos temetéseket nem csinálhat, van bizonyos temetői rendtartás, mely részint közbiztonsági, részint közegészségi tekintetből kell, hogy min­denkit egyaránt kötelezzen. (Helyeslés a szélső­balon.) De fordult elő egy más eset is. Van Vas­megyének egy árvaháza, ebben qualificálhatatlan botrány történt, melyet nem akarok megnevezni, de oly botrány, mely a közerkölcsiséget sérti s mely kell, hogy minden pártkűlönbség nélkül minden egyénben a végletekre vigye a meg­botránkozást. Még mielőtt ez a czikk meg­jelent, mert annak írója én vagyok, nekem az árvaszéki ülnök az ottani kir. törvényszéki el­nök jelenlétében mondta el az egészet, az alis­pán megerősítette, csak arra kért, hogy e tekin­tetben ne tegyünk semmit, mert a megyének a reputatioját érinti, a mi ellen azonnal óvást tettem, mert én nem vagyok azon a nézeten, hogy ha bűnös, vagy bűnösek vannak, hogy ebből a megye iutelligentiája vagy közönsége bármi hátrányt húzhat. Midőn a czikk megjelent, melyben fel lett híva a belügyminister úr figyelme, érkezett a főispántól egy jelentés, ab­ban majdnem tagadtatik az egész esemény, az mondatik, hogy az a nő nem volt az árva­háznak már akkor tagja, mert egy pár nappal túl volt a 15 éven, hanem az eset még akkor történt, a mikor még az árvaházban volt és így természetesen az árvaház dispositioja alatt állván, csakis így tekinthető. Ha a főispánok ilyen jelentéseket küldenek be, melyekben homlok­egyenest a tényállás ellenkezőjét akarják demon­strálni és pedig azért, mert történetesen azon árvaház gondnoka egy fő-fokortes, a ki csak azért jött oda be, midőn magának a kormány­párti újságnak szerkesztője ide feljött, és Hor­váth Gyula t, barátom előtt nemcsak igazolta mindazon állításokat, hanem azt mondta, hogy sokkal több még abban az igazság, és ők ma­guk követelik az igazságot, ha ez esetet egy hónapig lehetett tűrni vizsgálat nélkül és akkor is a kiküldött vizsgáló bíróság sem fel nem függeszti a gondnokot, sem el nem távolítja abból a házból, úgy hogy a gyermekek még ma is úgyszólván az ő varázsvesszeje alatt állanak, (Élénk derültség.) ha mondom a vizs­gálatok ily módon történnek, mintegy eonsac­ralva egy t. képviselő úrnak a túloldalról tör­tént felszólalását, hogy a bűnöst nem kell ke­resni, hanem jóvá kell tenni a bűnt, akkor na­gyon természetes, hogy míg Fogarasbau, a nem­zetiségi megyében alászáll minden tekintélye a magyar államnak, mert a közegei úgy járnak

Next

/
Thumbnails
Contents