Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-126

186. emágos Alél liirS. hogy az is feltétlen szükség, a mit gr. Apponyi t. képviselő úr az adatok egész számával úgyszólván ad absurdum bizonyított, hogy az egyházpolitikai kérdésekben és a házasságjogban rendet kell csinálni. Ez is általános szükség, a inely a társadalom minden rétegét, felekezetét és osztályát egyáltalában érdekli. Ha ezt a három általános és mindenki által méltán érzett szükséget tekintetbe veszem és ha ezen reformokra nézve gr. Apponyi képviselő úr azt mondja : Mindez szükséges, azonban nincs a czímer kérdése úgy megoldva, a mint ő kívánja; azonban még nincs a magyar nyelvű katonai akadémia felállítva; ha mondom, ha nincs a nemzeti jelző a honvédségnél iigy használva, a mintő követeli. E három követelményt fejezte ki concreten és állítja fel, nem mondom a reformokkal szembe — hanem a kormánynyal szembe, hogy azokat megcsinálja : akkor azt hiszem, a mérték nem egyenlő és az álláspontban bizonyos túlzás van! Mert ha azt mondja: elfogadom a reformok munkába vételét, hozzájárulok, hogy azon általános nagy reformok minél előbb létesüljenek, de fentartom követelményeimet a nemzeti aspiratio tekintetében : ez ellen lehetetlen volna kifogást tenni. Én azonban nem így fogtam fel az ő álláspontját és nagyon fogok örülni, ha e tekintetben világos, határozott czáfolatot nyerek tőle ; mert ez állásponton junctimot csinálni e nagy horderejű kérdésekkel tárgyilagos alapon nem lehet! Midőn azt mondja a képviselő úr: azért van szükség az általa említett nemzeti dolgokra, hogy a nemzet ereje fokoztassék, hogy ama nagy kérdésekkel szemben is feladatának megfelelhessen : nézetem szerint egy kissé fordított az okos kodás, mert hisz igenis erőt és ellenállási képességet ád a nemzetnek az általános reformok életbetéptetése, mert hisz ezek a nemzetnek erejét és organismusát igenis fejlesztik! Ellenben — engedje meg a t. képviselő úr — igaza van a t. ministereinők urnak, a mikor azt mondta, hogy ezekhez képest — mert üt csak arányokról lehet szó — az általa említettek harmadrendű dolgok! Nem mondom, hogy azok nem szép dolgok, hogy a nemzeti érzület és önérzet fejlesztésére befolyást nem gyakorolhatlak ezek a követelések, de nincsen rájuk olyan égető szükség, hogy a nagy reformokkal szembe vagy eléjük állítsuk s a nemzetnek sem adnak olyan erőt, hogy azt mondhassuk: a míg ez meg nem történik, ezeknek a reformoknak a megvalósításához hozzá nem fogunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Én nem akarok reeriminatiokba bocsátkozni s szigorúan kerülöm azokat — mondja meg majd gr. Apponyi Albert képviselő úr, hogy ebben van-e reeriminatio — de mikor a dolgok dersMiber lt*é», hettita- jgj sorrendjének historicumára visszaemlékezem, lehetetlenség, hogy eszembe ne jusson, hogy a mikor pénzügyi bajainkkal küzdöttünk, gr. Appouyi Albert élénken követelte a közigazgatás reformját s a mikor a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslat beterjesztetett, akkor a garantialis törvényeket kívánta és nemcsak a főgarantiákat, hanem a részletekre vonatkozó törvényeket is junctim alakjában hozta szóba. S a mikor a kormány — a részletektől eltekintve — ezeket is kilátásba helyezte, akkor azzal áll elő, hogy a nemzeti aspiratiokat concret formában, oly mértékben kell megvalósítani, mint ő azt követeli. (Halljuk! Halljuk!) Engedjen meg a t. képviselő úr, de ezt az eljárást én nem hasonlíthatom máshoz, mint azon munkás eljárásához. kinek nagyon sok dolga van s midőn az egyikhez hozzá akar fogni, eszébe jut a másik és ahhoz fog, midőn a másodikba fog, eszébe jut a harmadik s ott hagyja amazt s így futkosván egyik dologtól a másikhoz, nem végez semmit. (Helyeslés jobb felöl.) Azt hi«zem, a fődolog azon szempontból kiindulni a reformok tekintetében, s mily mértékben lehet számítani minél több erő közreműködésére és minél sikeresebb munka végzésére. És minthogy az általános kérdésekre nézve oly kevés diíferentia van közöttünk, hogy mondhatni, akár ma munkához lehet fogni; azt hiszem, a nemzeti aspiratiok emlegetését fordítsuk meg és mondjuk ezt: te nemzet ezek az organicus dolgok adnak neked erőt eonsistentiád biztosítására. Ezekre lelkesítsük és bírjuk arra, hogy e tekintetben támogassa a közvélemény a kormányt. (Tetszés jobb felől. Ellenmondás bal felől) Ha e dolgok meglesznek, akkor lehet beszélni más aspiratiokról is. Ismét nem beszélek arról, hogy a képviselő úr meggyőződéseit, elveit legkisebb részleteiben is szegre akaszsza. Erről szó sincs, nem is lehet. (Zaj bal felöl.) De jusson eszünkbe, hagy ez országgyűlés 300 napja van együtt és csak három nap alatt foglalkozott komoly reformmai, midőn a valutarendezést tárgyalta. A többi munkára is kisebb-nagyobb szükség volt ugyan, de nagyon alárendelt. (Zaj bed felől: Ki as oka?) Ha t. képviselőtársam tapsot s érdemet akar egyaránt szerezni, szítsa a lelkesedés tüzét e reformok keresztülvitelére s akkor az országnak valódi szolgálatot tesz. (Helyeslés a jobboldalon.) Ép ezért nem értem álláspontját, ha ugyan jól magyarázom; ha tévedtem volna, ő természetesen meg fog czáfolni s én örömest fogok bűn bocsáuatot kérni, mert czélom tisztán az hogy lehetővé tegyem a hasznos munkát, az, üdvös cooperatiot, ennek útjából elhárítsak minden nehézséget és félreértést. Ha tárgyilagosan fogjuk fel feladatunkat, mást nem is tehetünk.