Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-126

17Í 186. orsaságos ülés 189S. áeegéjnbtsr l&én, hétfőn. nemzetemben, hogy az a kiegyezés nem egyéb, mint egy politikai csapda, melyben a nemzet önérzetét meg akarták fogni, (Helyeslés a szélsőhalon.) És, t. ház, hivatkoznak önök, hogy a 67-iki kiegyezés előnyeit bemutassák, arra a nagy haladásra, melyet ez az ország 25 éven keresztül tett. Elismerem, hogy van haladás, de t. ház, vájjon a kormánynak munkája-e ez? Hiszen, ha tekintjük a pénzügyi tárezát, az egyensúly helyreállott ugyan, de bebizonyította tegnapelőtt Horánszky Nándor t. képviselőtársam, hogy milyen áron, valamint azt is bebizonyította, hogy a pénzű ryi egyensúly helyreállításával még koránt sincs helyreállítva ebben az országban a polgároknak vagyoni biztosítéka, mert ma sem tudják, hogy micsoda kulcs szerint fizetik adóikat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebben az esztendőben ennyi, a következő esztendőben már több és nem tudja senki, hogy miért; és a t. minister ár a közegei által ráutaltatja egyenest, ha alkudni nem akar. Ez, t. ház, nem előre haladás, előhaladás csak anynyiban áll, hogy az ország pénzügyi egyensúlya már fennáll, de azok a terhek, melyek ezért cserébe adattak, elviselheti ének, (Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, ha tovább megyek, a belügyi téren hol van a haladás? Hiszen visszafejlődés tapasztalható a belügyi téren. A közkormányzat rossz volt, a közigazgatás, a megyei kormányzat detto rossz. Minden bíín, a mely a közkormányzatban született, átültettetett a megyei kormányzatba is. (Igaz! tfgy van! a szélsőbalon.) Még pedig megnövekedve, akár csak nagyító üvegen látnók. Az igazságügyi téren hol vannak azok a rég igért reformok ? Hol vannak az akkor felkeltett vágyak kielégítve, mikor Szilágyi Dezső t. igazságügyminister urat a ministeri székbe ültették? Hát kielégítést nyertek-e csak egy irányban is, hisz mindig a biztatások korát éljük. Pedig innen onnan már bárom éve, hogy melegíti azt a széket, (Derültség bal felől.) és még mindig a biztatás, még mindig a »vakulj magyar* politikájában leledzünk. Ha igazságot akarunk keresni, mindent találunk, csak igazságot nem, mert az igazságszolgáltatás annyira szövevényes, hogy az ilyen magamféle halandó, nem lévén jártas az ilyen ügyekben, eltéved a sok terem és hivatal között, a sok folyosón, meid mindegyik teremre rá van írva, hogy bűnügyi osztály, ez az osztály, az az osztály, tudom is én micsoda osztály és nem tudom, hogy melyiknek ajtaját nyissam, mert nem tudom, hova tartozik az én ügyem. Ha bejövök az egyikbe, utasítanak a másodikhoz, innen a harmadikhoz, még pedig sokszor a gorombasággal határosán. (Úgy van! a szélsőbalon.) Közoktatásügyünk, t. ház, haladt, de ez egyedül a hazafias magyar tanári karnak az érdeme. (Úgy van!) Mert a kormány részéről kiadott utasítások és tanterv soha sem involválták magukban ezen haladásnak feltételeit, azokon eligazodni bajos volna. Egyedül a tanárok érdeme, hogy lelkesedésük teljes odaadásával azon működtek, hogy a nemzet fiaiból világos elméjű férfiakat, nemes érzésű hazafiakat képezzenek. És a tanterv maga is, ma is csak kísérletezés, kapkodás, mint megállapodott tanügyi politikánk a 25 év daczára. Ha a 25 év sem tud megállapodást eredményezni, mennyi kell ahhoz? Hiszen egy nemzet életében 100 év nagy idő, hány ember éli meg közülünk? És, t. ház, a mit mi ma hozunk, azt csak n jelennek és « közeljövőnek hozhatjuk, mert a közeljövő már túlszárnyal bennünket gondolkodásban, érzésben, műveltségben; ez ismét magának készít és a közeljövőnek tanügyi politikát. Mi magunknak sem tudtunk tanügyi politikát csinálni és a közeljövőnek sem. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A honvédelmi tárezáról nem szólok, jobb arról hallgatni, (Úgy van! a szélsőbalon.) mert vannak dolgok, melyek a parlamentben kényességüknél fogva nem tárgyalhatók, de a melyekre elég rámutatni, mindenki megérti, mit akar az ember mondani. (Úgy van! a szélsőbalon.) Beszédemet tovább tágítani nem akarom, hanem azon kijelentéssel zárom beszédemet, hogy míg a minister úr a nem tágítás és nem szűkítés politikáját hirdeti, neki a költségvetést meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Horváth Ádám jegyző: Veres József! Veres József: T. ház! A most folyó vitában a képviselő urak között többen felemlítették azt, hogy a felföld gazdasági tekintetben mennyire hanyatlott, mennyire rászorul a gyors segélyre. Engedje me»' a t. ház, hogy a képet kiegészíthessem és rámutassak röviden arra, hogy az alföldön ugyanezt a panaszt hozzák feí. Az alföldi nép bajait akarom röviden fölemlíteni, annál inkább, mert azok a tavalyi munkás forrongás alkalmával az egész ország figyelmét magukra vonták. A new-yorki osztrák-magyar consulatus hivatalos jelentése szerint az 1890/91-iki egy évi időszakban az északamerikai Egyesűit Államokba Magyarországból 28.366 egyén vándorolt ki, túlnyomó részben a felföldről ugyan, de a magam környezetéből tehetek tanúságot, hogy szállingóznak már az alföldi megyékből is. Hogy mennyi vándorolt ki Oláh-, Szerb- és Horváthországba, meg Ausztriába, azt nem tudom. De az tény, hogy hiába volt a kormánynak eddig minden akadályozó intézkedése, hiába áll az országhatárán a csendőr; a nép munka bíró