Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-125

188. orsíágos filés 1892. deríembor 17-én, gtombaton. j^g gazdasági állapotaival és törvényeink szellemével, az adó emelkedik. (Úgy van! bal felöl.) Adatokra utalok. Méltóztassék megnézni a három esztendei adókivetés minden cyclusát és látni fogja, hogy az adó a multihoz képest is oly tetemesen emelkedett, hogy az a gazdasági fejlődésnek meg nem felel. Ez az a pénzügyi gondolkodás, mely az érdemet nem abban keresi, hogy az igazságot úgy szolgáltassa ki, a mint annak kiosztására utalva van, hanem csak abban keresi, hogy az adózók rovására az állam bevételeit fokozza. (Helyeslés hal felől.) És hogy ez csakugyan így van, annak bizonyítására egy tapasztalati adatra vagyok bátur hivatkozni, a melyet a pénzügyminister úrnak szíves figyelni ébe a j á n 1 ok. (Halljuk ! Halljuk !) A fővárosban, midőn az adókivetések folynak, teljes gondoskodás történik arról, hogy az adóbevallási ívek mindenkihez eljussanak, még pedig nem úgy, hogy az illetők az adóbevallási íveket maguk szerzik meg, hanem elviszik :\ házhoz és mindenkinek megadják az alkalmat arra, hogy adóját bevallja. Méltóztatnak tudni, hogy az általános jövedelmi pótadó megállapításánál fontossággal bír az a teher is, mely az ingatlanou fekszik. Azt méltóztatnak hinni, hogy a teherbevailások ívét is kiviszik az illetőkhöz? Dehogy viszik. A financközegek ezt egyenesen mellőzni kívánják, tilalom áll fenn a fővárosban arra nézve, hogy ezen teherbevallások az illetők kezeihez hivatalból eljussanak, mert ebből az adók könnyebbedésének elfelejtése származik és az általános jövedelmi pótadó leszállításának lehetősége elkeriiltetik. Ez államilag erkölcstelen gondolat. Méltóztassanak megbocsátani, ez erkölcstelen annyiban, a mennyiben ha az állami igazgatás egyfelől megtesz mindent arra hogy valakinek az adóját kipuhatolja, akkor a fennálló törvényeknél fogva köteles lenne gondoskodni arról is, hogy az adóteher törvényes enyhítése érvényesüljön. Ez az a szellem, mit ebben az országban snm fentartani, sem igazságosnak elismerni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! bal felől) Itt van egy másik adat, itt, van az illeték kérdése. Méltóztassanak megnézni az 1891-iki zárszámadások adatait, azokból azt méltóztatnak látni, hogy az ezen évfolyamán Í890. évi végeredményből helyesbítések é-% leírások czímén 1,700 OdO frtot töröltek. Mit jelent ez? Jelenti azt, hoíry számos illetékkivetésnél, és ezt gongolom számadatokkal is lehet kimutatni, recla matiok útján sikerül ugyan a törvénytelenül ki vetett adóteherből egy bizonyos részt levonni, de azt a kétségtelen dolgot tagadni még sem lehet, hogy habár azoknál, a kik ezen reeíamatiokkal intellectualis erejüknél fogva és az azzal járó kötelesség viselésénél fogva is tuegEÉPVH. NAPLÓ 1892—97. VII. KÖTET. küzdhetnek és sikerül a reclamatiok útján a törvénytelenül kivetett teher egy részét törölni; de viszont áll az is, hogy azok az 50 kros, 1 frtos vagy nagyobb ugyan, de arányiig csekély összegek, a melyekkel az illetők sem intellectualis erejüknél, sem az azzal járó tehernél fogva meg nem küzdhetnek, törvényellenesen vétetnek meg. Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ám méltóztassék eombinálni a t. pénzügyminister úrnak, a ki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik látni fogja, hogy mily jelentékenyek azon törvényellenes terhek, a melyekkel ebben az országban az adózó polgárok sajtárnak. De a legsajátságosabb az, a mit a t. pénzügyininister úr múltkori felszólalásában főképen difficultált, a szeszadó és a szeszitalmérési adó kivetése. A t. pénzügyminister úr nem vette jó néven IíSekutz Győző t. képviselőtársam felszólalását, mely oda tendált, hogy ő a tehernek azt a mértékét, a mely mértéket az adózó polgárokkal szemben alkalmazni keli és lehet, törvénytelen nek és sujtónak tartja és hogy ezzel szemben rengeteg az az összeg, melyet a kormány az italmérési adóban bevesz. A t. pénzügyministtir igyekezett Issekutz t. képviselőtársam adatainak megáll hatóságát nemcsak difficultálni, hanem megczáfolni is, pedig azt semmiféle sophismával megerőtleníteni nem lehet. Az ő átlagos számítása pedig a következőből áll. A szesz ára adóval 50 frt, illetőleg a Lloyd szerint most 49 frt, de általában 50 frt szokott lenni, sőt többet mondok a felföldön a t. ministerelnök úr még Iá frtos szeszt is kaphat. Wekerle Sándor ministerelniik: Adó nélkül ! Horánszky Nándor: Igenis adó nélkül. Konstatálom pedig, hogy ezen túl az állam adózó polgárai megterheltetnének még 15 frt italmérési adóval s azzal a plu-sal, mely italmérési illeték czímén és bizonyos polgári haszon czímén szedhető lenne. Es íme mégis a szesz literenként a fogyasztásban egy forintot tesz, legalább így van ez meg-zabva az utolsó rendeletben, no hogy a 'ób kr. plus mértéktelen túladózás, az bizonyos. De én a túl; dóztatás tekintetéiért mái adattal is fogok szolgálni a ministerelnök urnak, a mely be fogja bizonyítani a túladóztatás mértékét. A pénzügyminister úr előterjesztésének indokolása némely adatokat szolgáltat, a melyekkel azért dolgozhatunk biztosan, mert a ministerelnök úr legkevésbé lesz azon helyzetben, hogy azokat inegezafolhassa, mivel ő maga terjesztette elő. Az ő adatai szerint 1891 ben a sörfogyasztási adó megfelel 550 ezer hektoliter sörnek. Világos ebből, hogy 2 frtos italmérési 19