Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-124

12é, országos ülés 1892. deczemlter 16-án, pénteken. 135 mai napság annyival inkább kell, hogy első rendű kötelességünk legyen, mert a velünk, sajnos, de nem ezen párt hibájából közösségben élő Austriában a Magyarország iránti jóakaratnak minden nyoma veszni kezd. Midőn ott a valutatörvények tárgyaltattak és szóba került, hogy a valuta- rendezés költségeit Magyarország és Ausztria milyen arányban viseljék, az egyik pártnak elismert vezetője — megjegyzem, én a magam részéről igaznak tartom, hogy nem fogadható el különös tekintélynek|: meg fogom őt azután nevezni — Magyarországról a következőképen nyilatkozott : »Wenn es den Ungarn mit Hilfe der Revolution, mit Hilfe des Bündnisses mit den auswärtigen Feinden gelungen ist, uns zu demüthigen, uns durch das kaudinieehe Jocb des Ausgleiehes zu zwängen, dann dürfe man es einem Oesterreicher nicht verargen, wenn er auf geselzlichem Wege eine Aenderung des bestehenden ungebührlichen Zustandes anstrebt. Der wirthschaftliche Aufschwung Ungarns ist auf Rostén Oesterreichs erfolgt, und wir wollen, dass diese Reichshälfte endlich einmal von den Tributzahlungen an Ungarn befreit werde. Wir Oesterreicher waren bisher gute Lärnmer — Läinmer ist eigentlich viel zu sanft — wir waren Schafe, die sich geduldig seheeren liessen. Die Drohung Ungarns mit der Personalunion ist nichts anderes als Spiegelfeehterei. ín Ungarn gibt es drei Partéién: die Regierung, benützt sie allé mit ausserordentlicher Geschicklichkeit, und sogar die Strassenskandale wurden dórt eigentlich von der Regierung poussirt, um auf Oesterreich einen Druck auszuüben.« Ezek után t. ház, megjegyzem, hogy igaz, liogy ezt a kirohanást csak dr. Lueger tette, a a mi levon súlyából, de visszapótolja erejét, jelentőségét azon tény, hogy midőn ezen beszéd után a kérdés rögtön szavazás alá keríílt, tehát az osztrák parlament ezen beszéd hatása alatt állott, akkor az ottani kormánypárt álláspontját, hogy t. i. az arány 70 és 30 legyen, 153 képviselő szavazta meg, de ellene szavazott 98 és pedig az ottani alsó háznak majdnem minden pártjából, közöttük a »deutsch nationalok«, »ifjú csehek«, »antisemiták«, de a balpártból és a hoehenvartklubból is. Ilyen kijelentések legalább nálunk a felföldön, hálás talajra falábak, a mikor tót nyelvű röpiratokban terjesztetnek és ezért bátorkodom újra és ismét hangsúlyozni, hogy a t. kormányelnök úr előtt legalább a felvidéken a kérdés ne legyen harmadrendű, hanem másodrendű kérdés. (Helyeslés bal felöl.) Bocsánatot kérek, hogy azon tárgyra, hogy a parlamenti tárgyalások simán folyjanak s az egymás iránti figyelem nagyobb legyen, még egy tény felemlítésével visszatérjek. (Halljuk! Halljuk!) Nemrég, alig pár órája történt, hogy Hock János képviselő úr, azt hiszem, a háznak legnagyobb része által elismert szép beszédben adta elő álláspontját. Elolvastam egyik kormánypárti hírlapnak ezen beszédre vonatkozó kritikáját és azt találtam, hogy az illető előkelő kormánypárti lap ezeket mondja róla: »Hock János a ministerelnök ellen, de különösen az igazságügyminister ellen Ízetlen uyelvöltögetéseket engedett magának, a melyek nemcsak visszatetszést, hanem undort keltettek. (Mozgás a balés szélső baloldalon. Felkiáltások: Ohó!) Nem tudom, hogy ezen higgadt, finom ízlésre valló ég talán irodalmi színvonalon állónak vélt bírálat képes-e előmozdítani köztünk az egymás iránti előzékenységet és szívélyességet? (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) De a legkülönösebbnek találtam ebben a dologban azt, a midőn elolvasva a lap alsó részét, azt láttam odanyomva : Főszerkesztő Jókai Mór. Mivé lett, uraim az »Arany Ember*, a mire megvénült?! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: A lap fertőtlenítve jelenik meg. (Derültség.) Mérey Lajos: Tekintettel az idő előrehaladottságára, röviden fogok nyilatkozni, (Halljuk! Halljuk!) de nem mulaszthatom el, hogy saját pártállásomból kifolyólag beszédem befejezése előtt ne indokoljam a kormány iránt programmja és működése iránti teljes bizalmatlanságomat. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azon közjogi ellentét, a mely a függetlenségi pártot a háznak többi pártjaitól elválasztja és a mely a mi pártunk létalapjának sarkalatos programmpontjait képezi: fennáll most épen úgy, mint fennállott 25 ér előtt. De míg 25 év előtt az úgynevezett »kiegyezés« mámorában a nemzet nagy része már-már forradalmároknak jellegezte, forradalmároknak mondta azt a hét bátor férfiút, a kik nagy áramlattal szemben elveiket fennen hirdetni merték: ma már a közvéleményben nincsen komolyan vehető ellentét arra nézve, hogy ezen pártnak léte, parlamenti működése olyan közszükséglet, a mely nélkül önök nem érték volna el még azon eredményeket sem, melyekre most mint vívmányokra hivatkoznak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Es ha meggondolom, mert láttam, tudom, hogy azon 25 év alatt a hatalom birtokában lévő pártok a politikai kufárkodás minden fogását a politikai machiavellismus minden tőrvetését, a politikai ledérség minden hitványságát felhasználták arra, nem öntudatlanul, hanem czélzatosan játszották a »Nagy Galeotto« szerepét arra