Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-124

124. országos ülés 1892.űeeíemlier 16-án, pénteTten. J3g vonzza a többi nemzeteket, a melylyel azok tiszteletét kivívja. (Elénk tetszés jobb felöl.) Azt hiszem, ezt várja tőlünk a nemzet, a mely türelmetlen azért, hogy itt a reformmunka, nem ke résem ma, kinek a hibájából, mát hosszabb idő óta szünetel. A nemzet teszi kötelességünkké, hogy mielőbb a hasznos reform tevékenységhez folyamodjunk. (Úgy van! jobb felöl.) Hogy pedig ezt megtehessük: a költségvetést megszavazom. (Hosszá* élénk tetszés és éljenzés jobb elöl. Szónokot számosan üdvözlik.) Mérey Lajos: T. képviselőház! Előttem szólott Tisza István képviselő úr beszédéből csak két tétellel kívánok röviden foglalkozni (Halljuk!) Az egyik tétel az, a melyben az elvek terén igen szépen fejtette ki mindazt, a mire a parlamentnek, hogy tárgyalásai üdvhozók és méltók legyenek, sőt a mire a közügyeknek, hogy jó mederbe terelve a haza javára fejlődhessenek, szüksége van, ámde épen az ő szájából azért fogadom meglepőnek e fejtegetéseket, mert önmagának kellene első sorban ezen elveket az életben is megvalósítani, ezeket az elveket az életben és pártállásában is alkalmazni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) A két párt közt épen az a különbség, hogy önök néha, elvétve, felbuzdulva hirdetik ezen elveket, de nem követik őket, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mi pedig sokkal többé akarjuk követni, semhogy csak hirdessük. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk !) Olay Lajos: Csendet kérünk! Nem lehet hallani. Mérey Lajos: Az a második állítás, melylyel foglalkozni kívánok, vonatkozott a parla menti tárgyalásra. A. t. ministerelnök úr folyó hó 13-iki beszédében is említ?tte, hogy szükségesnek és kívánatosnak tartja a parlamenti tárgyalások simaságát. Nézetem szerint ezen simaságnak egyik nem megvetendő biztosítéka és egyik legelső kelléke volt, hogy a t. kormánypáit az ellenzékkel szemben már a bizottságok megalakulásánál figyelembe vette volna a mi számarányunkhoz viszonyított, tehát jogos kívánság, inkát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert íme, uraim, a képviselőház ellenzéke öszszesen 160 tagból áll és számszerűen az alsóháznak 4

/n ed részét képezi. Miután pedig a ház 18 bizottságának összesen 321 tagja van, természetes, hogy ezek közül, ha a t. kormánypárt a parlamenti méltányosság és igazság szerint járt volna el, 116 taggal kellene nekünk képviselve lennünk. Engedtek azonban nekünk 80 helyet, tehát 36-tal kevesebbet, mint a mi bennünket megidet s így elvontak a nemzeti párttól 12 tagot, tőlünk pedig, kik hússzal többen vagyunk, 24 et, tették pedig ezt akkor, midőn saját pártjukból 10—12 képviselőnek jutott az a szabadalom, hogy két-két bizottságnak is lett tagja, mint hogyha e helyeket nem lett volna kivel betölteni ezen nagy parlamentben. Ez az eljárás egyúttal éles ellentétben áll azzal is, a mivel már előbb a kormánypárt részéről és az előttem szólt Tisza István képviselőtársam részéről találkoztunk, hogy t. i. vegyünk részt a komoly munkásságban. Uraim, hiszen ha önök elvonják lábaink alól a komoly munkálkodás talaját, ha kizárnak azon bizottságok munkásságából, melyek a parlament munkásságát előkészíiik, akkor nem tehetik joggal nekünk azt a szemrehányást, hogy a komoly munkából nem akarjuk kivenni részünket. (Úgy van! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Látszik ebből, hogy a t. kormánypárt maradt a régi, nem javult az ellenzékkel szemben a méltányosság és igazságos eljárás tekintetében sem. (Úgy van! a szélsőbalolon.) A parlamenti életnek egyes elismert tétele az is, hogy a hol az ellenzék olyan jelentékeny, mint hála istennek a magyar parlamentben, ott az alsóház elnökségében is képviselve kellene lennie. Önök, az úgynevesett szabadelvű párt, átsiklottak már viszontagságos életünk 25 évi jubileumán; de még nem emelkedtek arra a magaslatra, hogy az ellenzékkel szemben ezt a méltányosságot gyakorolnák. Tették ezt bizonyosan azért, hogy tudassák az ország közvéleményével, miszerint a Tisza rendszer tízparancsolatának azon egyik pontja még mindig érvényben van, hogy a ki nem szegődik a kormánypárthoz, az nem juthat még ilyen díjtalan, tiszteletbeli helyhez sem. (Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! A kormányelnök úr, kifejtve a kormány programmját, az Ígéretek egész áradatával állott elő. Én kételkedem abban, hogy ezen Ígéreteknek egy kis részét is képes lesz minden jóakarata, kétségbe nem vont hazafisága és tehetségei daczára, teljesíteni. Kételyemet azzal indokolom, hogy a kinek. saját pártjában annyi házi baja, házi perpatvara van és lesz és ezeknek elintézése nehezedik vállaira, annak a köztevékenysége meg lesz nehezítve, megzsibbasztva és nehogy pártelfogúltsággal vádoltassam, kijelentem, hogy adataimat tisztán a kormánypártból merítem. (Halljuk!) íme a t. ministerelniik úrnak egy más minőségében nemrég ünnepeltetése alkalmával a t. kormánypártnak egy igen kitűnő férfia, gr. Károlyi István képviselőtársunk Őt a léghajóshoz hasonlította és azt a tanácsot adta neki, hogyha léghajóját a magasba emeltetni akarja, meneküljön a holt sulyoktól. A kormánypártnak ezen kitűnő tagja bír nemcsak a t. kormánypárt, hanem mondhatni az ország közvéleménye