Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-124

124. országos ülés 1882. deezember 16-án, péntelen. 119 tervét, akkor legyen szabad kérdenem, hogy mi szükség van eoncnrrentiat csinálni egy, a házasság felbonthatatlansága tekintetében a legszilárdabb, a legbölcsebb, soha felül nem múlható, mert isteni, házassági jogrendszernek"? Vagy talán azért, mert vannak felekezetek e hazában, a melyeknek házassági jogrendszere laza, logice következik, hogy a religio haereditaria, arita, constitutionalis, non recepta házassági jogrendszere is meglazíttassék? Tisztelet adassék, rossz néven ne vétessék, de ebből a logikából nem instálok. Azt is mondta a képviselő úr, hogy én a tények figyelmen kívül hagyása mellett hivatkoztam a regnum Marianumra, mert a magyar birodalomban csak 58°/o a katholikus és 42°/o a más vallású. Mindenek előtt leszek bátor e statisztikai adatot helyreigazítani; 17,463.000 lakos között (Felkiáltások johb felől: Horvátországgal!) 10,493.000 a katholikus, a többi más vallású, tehát a többi felekezetek számához képest absolut többségben vagyunk. Már pedig, ha áll a szabály, hogy a potiori fit denominatis stb., akkor a történelmi tényben gyökeredző regnum Marianum elnevezés mégis jogosult. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a mi házassági rendszerünk tétessék dominánssá (Egy hang jobbról: No még az kellene!) és privilégiummal ruháztassék fel; de midőn szívesen elismerem, hogy protestánsok nélkül ez országban kormányozni nem lehet, kijelentem, hogy hitelveink sérelmével szintén nem lehet; és hogy a felekezetek a felbonthatóság elvén alapuló házasság jogrendszerét még állami patenttel sem lehet ránk katholikusokra öktroyalni; mert valóban az volna ez országra nézve a legkétségbeejtőbb, ha egy egységes és többségben levő vallást a nemzetiségek és felekezetek roncsaiból összeverődött minoritás dominálna annyira, hogy még azt is megszabná, mit tartsunk hitelvnek s s mit ne, Á t. képviselő úr azt is mondta, hogy én egy elkeseredett harczot jelentettem be és felszólított, hogy ha már ránk nézve erkölcsi lehetetlenség a reformmunkákban részt venni, legalább ne ellenezzük. Bocsánat, de ez utóbbi felszólítás nem nélkülözi a frivolitást. Az elkeseredett harczra pedig csak annyit mondok, hogy mi nem elkeseredett harczczal. hanem egész játszva és könnyedén kívánjuk és reméljük is megnyerni a parthiet. Nagyon különös hát tőlünk azt kívánni, hogy minden kisérlet nélkül adjuk meg magunkat, midőn ma már bizonyos, hogy a közvéleménynek erre nézve nyilatkozó része, melyre itt oly gyakran történt hamis hivatkozás, hátunk mögött van. (Felkiáltások: Ott ám a »Magyar Állam!«) Méltóztassék türelemmel lenni, mindjárt bebizonyítom, mert semmit sem szoktam állítani bizonyítás nélkül. Ha a t. urak óhajtanak tudni a közvélemény erre vonatkozólag nyilatkozó részéből a sok ezernyi nézetek közül egy-kettőt, leszek bátor némi levélrészletekkel szolgálni, mely egyszersmind válasz a ministerelnök úrnak azon nyilatkozatára, hogy népünk közgazdasági helyzete és adózó képessége kielégítő, (olvas): »Tudatjuk képviselő úrral, hogy nekünk a polgári házasságnál sokkal nagyobb bajánk is van, (Hosszantartó zajos derültség. Felkiáltások: Az már igaz!) mert nyáron a Duna vize mindenünket elvette, nem hagyott semmit sem; az állam megígérte, hogy ád vetőmagot kölcsön kamat nélkül, de utóbb megvonta és azt mondotta, hogy kamatra ád, de utóbb még azt sem adott, így tehát kénytelenek voltunk más falukra menni vetőmagot kölcsönkérni és így vethettünk, de hogy ha elveszi a viz ismét, honnan adjuk visäza és hogy miből élünk a télen és mit eszünk, nem tudjuk; eladni való nincs semmi, mindenünkből kifogytunk, már a takarékpénztár sem ád, mert már nagyon sok a tartozás; a földjeinket eladnánk, de nem kell senkinek sem, mert azt mondják, hogy rájön a viz. Tehát erre kéne gondjának lenni az államnak, hogy legalább a partokat megregulázná, vagy a kis Dunát elrekesztené Visegrádnál, mindjárt nem szenvednénk annyi vízkárt. Ezt kértük a t. képviselő úrtól, hogy a polgári házasság helyett ezt kérje; (Zajos derültség.) de reményünk nem lehet hozzá, mert a mi képviselőnk is a néma képviselők közé tartozik és véleményünk szerint nincs neki szavazati tehetségei (Élénk derültség.) És hogy milyen ^alapossággal van népünk informálva arról, hogy ez az egész polgári házaskodási komédia nem egyéb csúf politikai maneuvernél, (Felkiáltások jobhfelöl: Ohó!) erre nézve van szerencsém egy levélrészlettel szolgálni (olvassa) : »A mindenható úr Isten pedig éltesse a mi apostoli királyunkat I. Ferencz Józsefet, (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) hogy mind ezek a rút, gonosz, szent vallásunk üldözői őt félre ne vezethessék. A mint a műit napokban olvastuk, hogy apostoli királyunk az ő gonosz tervüket megtagadta, oly örömben részesültünk, hogy azt nem vagyok képes leirni.« (Zaj.) De nem folytatom tovább s ha a t. képviselő úr s egyúttal az egész ház tájékozódni akar az úgynevezett közvélemény hangulatáról ebben a házban, a polgári házasság kérdésében méltóztassanak csak kérdést intézni Szalay Károly, Károlyi Sándor, Nagy István, Förster Ottó, Fenyvessy Ferencz, Ugron Ákos, Makkfalvay Géza, Hortoványi József, Nedeczky Jenő, Luppa Péter, Komjáthy Béla, Nagy Sándor, Pázmándy Dénes, Istóezy Győző, Bottlik Lajos, Melczer Géza, Vikár István, Esterházy Mihály, Latkóezy