Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-124

124. országos ülés 1892. deexentbcr 16-án, pénteken. 115 A vallásszabadság egyhangú elfogadását én, t. ház, a szabadabb szellem ébredésének tekintem. A többség daczára, hogy liberálisnak nevezi magát, mégis kitért a liberalisnras ezen kérdése elől; most már azonban kénytelen volt meghajolni a korszellem követelése előtt. Az 1867-iki alkotások alapján álló sikeres kormányzatnak tulajdonítható, t. ház, hogy az ország pénzügyei két évtizeden keresztül úgy igazgattattak és úgy kezeltettek, hogy államháztartásunk folytonosan magas deficittel küzdött s hazánk majdnem az anyagi tönk szélére jutott. Hogy ettől inegmentessék, elengedhetlen szükség volt a közszolgáltatások folytonos emelése új adónemek behozatala által, a nemzet legnagyobb áldozatára és erejének legnagyobb megfeszítésére. (Ugy van! a baloldalon.) A nemzet elismerésére és hálájára tette magát érdemessé a t. pénzügyminister úr, hogy habár ily nagy áldozat árán is, de mégis rendezte államháztartásunkat. Mint kijelentéseiből látjuk, a pénzögyminister maga is érzi az államháztartás rendezésének ily nagy árát s elismeri, hogy a nép adóinak terhe oly magasra van csigázva, a melyet fokozni többé káros következmények nélkül nem lehet. (Ugy van! szélsőbal felöl.) Köteles megnyugvással fogadom, t. ház, a péuzügyminister úr esposejáoan és tegnapi felszólalásában tett azon igéretét, hogy pénzügyi administrationk egyik legigazságtalanabb ágát rövid idő alatt rendezni fogja s az egyenes adók igazságosabb és arányosabb elosztásátfogja eszközölni. T. ház! Legyen szabad még végezetül rámutatnom a kiegyezési alapon álló kormányzat azon szomorú síkereire, melyek a politikai és társadalmi közmorál terén észlelhetők s a melyekkel részletesebben azért nem szándékozom foglalkozni, mert ezekkel a közéletben léptennyomon találkozunk. Ezen sikereknek mintegy legérettebb gyümölcse a képviselőválasztások inmoralitása és azon immorális pressio, melyet a hatalom emberei a közszolgálatban levő tisztviselők meggyőződésére és akaratára gyakorolnak. (Ugy van! a sséhö baloldalon.) Látjuk, t. ház, hogy 1867 óta a kormányok programmjának legfőbb pontját, törekvéseik legfőbb czélját nem a nemzet akaratának érvényesítése, nem a nemzeti feladatok megoldása; nem, a minden állam jogos küzdelmeinek legszentebb ideálját képező önállóság és függetlenségre való törekvés képezte, hanem annak épen az ellenkezője: a nemzeti nemes ideális eszmékért küzdők elleni harez s az volt a legkitűnőbb magyar kormányférfi, a ki legerélyesebben tudott harezolni hazája önállósága, függetlensége ellen. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Ezen huszonöt éves kormányzat sikereinek lehet tulajdonítani azt is, hogy a magyar parlamentnek nincsen egészséges hatása a közéletre ; nem tud abba lelkesítő eszméket önteni; mert a politikai pártok között az elvi diseussiok s az eszmék körüli küzdelmek nem léteznek. Hiszen valóságos ritkaság számba megy, ha a t. kormánypárt részéről valakit beszélni hallunk, az meg valósággal politikai tünemény lenne, ha a kormány azon előterjesztése ellen, mely elvi kijelentést nem tartalmaz, a szabad véleménynyilvánítást hallanók. Ez eddig így volt, t. ház! S a t. ministerelnök úr érezte ennek káros hatását hazánk politikai erkölcsére, mit bizonyít a szabadelvű pártkörben ministerelnök minőségében elmondott első be-zéde, melyben így szólt: »Nem oly pártot óhajtunk mi, nem oly párttól kívánunk mi politikai működésünkben támogatást, a melynél elnémulnak az eszmék körüli küzdelmek, a melynél a véleménynyilvánítás szabadsága homályba van burkolva.« Sanctionálta a t. ministerelnök úr ezzel azt, hogy ez eddig így volt; (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon.) mi köszönettel tartozunk neki, hogy ő nem ilyen párt támogatását óhajtja s kíváncsian nézünk elébe a jövőnek, vájjon meg lesz-e elégedve pártjával? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Az 1867-es alkotásoknak és az azok alapján álló kormányzatnak, a mint kimutatni iparkodtam úgy a közjogi téren, mint beligazgatásunk összes mezején meg voltak a maguk sikerei, de ezek nem a nemzet előnyére, hanem hátrányára szolgáltak, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) és nem a nemzeti előhaladás törekvéseit, hanem más idegen érdekeket szolgáltak. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A huszonöt év tapasztalásai tehát nem hogy sikeresekké nem, de még igazoltakká sem tették a kiegyezést ; előttünk pedig, kik hazánk önállóságára és állami függetlenségére törekszünk, határozottan károsakká tették a tapasztalások. Minthogy az ezen alapon álló kormány nyújtotta be a költségvetést, azt e részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el, hanem csatlakozom a 48-as és függetlenségi párt részéről benyújtott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Molnár Antal jegyző: Gr. Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. ház! (Halljuk!) Előre kell bocsátanom, hogy a budgetet, mely elénk van terjesztve, elfogadom, nemcsak azért, mert a szabadelvű pártnak tagja vagyok, hanem és főleg azért, mert azon férfiú iránt, a ki ma a kormány élén áll, teljes bizalommal vagyok. Ezzel be is fejezhetném szavaimat vagy ií*