Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-124
1J2 lf *« "rsiágos illés 1892. emlber l*-4n, pénteiea. 8 bárki, ha a 67-iki alkotásokat hazánk állami integritása és consolidatioja 8 a magyar nemzetnek e 25 év alatti culturalis, anyagi és erkölcsi előhaladhatása szempontjából — minden melléktekintetek és önző érdekek elvetésével elfogulatlanul — ítéli meg, indokoltabbnak tartom ítéletét, ha azt Tisza Kálmán t. képviselőtársam egykori szent meggyőződése szerint hozza meg, ki is erre vonatkozólag tudnivalólag így nyilatkozott: e kérdés megítélése attól függ, hogyan teszszük fel a kérdést, mert ha úgy teszszük fel, hogy mink nincs; hogy jelesen nincs független kormányunk, nincs teljesen független pénzügyünk, nincs minden kellékekkel felruházott parlamentünk, nines magyar hadseregünk; akkor azt mondom : távolról sem kaptunk meg mindent, a mit kívánnunk lehetett, sőt kellett volna. De ha ellenben azt nézzük, hogy mink van? Van delegationk, van közös ministeriumonk, van közös hadseregünk, van államadósságunk, több mint a mennyit elbírunk: akkor azt mondom, hogy sokkal többet kaptunk, mint a mennyit kívánunk, remélnünk lehetett. Tehát a nemzeti szabad fejlődés feltételeit bői távolról sem kaptuk meg mindazt, a mikívánnunk lehetett, sőt kellett volna; ellenben a nemzeti előhaladhatás akadályaiból sokkal többet kaptunk, mint a mennyit remélni lehetett. (Igaz! Úgy van! a sséhő baloldalon.) Igaz ugyan, hogy ezen citátumra ugyanazt mondhatja a t. ministerelnök úr, mint a mit Deák Ferencz egyik legnevezetesebb kijelentésére Komjáthy Béla t. képviselőtársam e napokban mondott, hogy nem lehet Magyarország nagyobb államférfiainak polin'kai törekvéseit és intentioját egyes kiszakított mondásokból megítélni s ez esetre ez teljesen rá is illenék, mert a t képviselő úr politikai törekvései és intentiojának értékét is úgy lehet teljesen igazságosan megítélni, ha ugyanezen kérdésben ÍO évvel később elfoglalt álláspontját és beszédeit, — mik tudnivalólag homlokegyenest ellenkeznek ezzel — latolgatjuk és számításba veszszük, de szerény nézetem szerint hazánk történelmének nem a legigazságosabb szolgálása az, ha bárki is elvitatni igyekeznék Deák Ferencz azon intentioját, mely szerint ő is a 67-es alkotásokat a nemzeti jogok visszaszerzése tekintetében csakis minimumnak tekintette és intentioja volt oly keret megalkotása, melyben a nemzeti jogok folytonos érvényesítése, fejlesztése és tágítása által hazánk lépésről-lépésre közelebb halad állami önállósága és függetlensége kivívására. Deák Ferencz ezen nagy horderejű kijelentését nem hogy elvitatni, de azzal számolni kell annyival inkább, mert e kijelentés egy igen tekintélyes politikai irány alapvetője lett, mely Ha vizsgáljuk, t. ház, a kormánynak politikáját, melylyel az országot kormányozza ; ha vizsgáljuk azon elveket, melyekkel az állam nemzeti egységét fentartani, talán fejleszteni törekszik; ha vizsgáljuk, vájjon igyekszik-e a nemzet törekvéseit, aspiratioit kielégíteni: lehetetlen megállapodnunk azon programúinál, melyet a kabinet nevében a t. ministerelnök úr néhány héttel ezelőtt itt az ország előtt előadott, hanem mint ő is jónak látta tenni, vissza kell mennünk a mai rendszerek forrására: a 67-iki kiegyezésre. S a mikor, t. ház, a kormány politikája s a fennálló kormányzati rendszer felett óhajtok általánosságban bírálatot mondani, nem akarok részletezésébe bocsátkozni a függő egyházpolitikai kérdésnek, részint azért, mert ezt megtehetjük a költségvetés részletes tárgyalásánál, (Helyeslés) részint és különösen pedig azért, mert ha majd ezen kérdésben nem üres kijelentésekkel, hanem határozott tényekkel állunk széniben, akkor lesz alkalmunk és módunk e kérdést alaposan megvitatni. (Általános élénk helyeslés) Azon másik kérdésben pedig, mely hazánk politikai közfelfogását ma leginkább uralja s melyet az ellenzéki pártok az indemnyti törvényjavaslat és most a költségvetés alkalmával kellő alapossággal megvitattak, hogy t. i. mi volt az indoka a közelmúltban lefolyt kormányválság és változásnak, azt hiszem, hazánk közvéleménye teljesen tisztán lát, mikor azt hiszi, hogy a kormányváltozást a volt ministerelnök úr egyéniségének és politikájának tarthatatlansága és kicsinyes személyes érdekek szülték. (Helyeslés.) Ezektől eltekintve, t. ház, én felszólalásomban a lehető legáltalánosabb keretben óhajtok mozogni ez alkalommal. (Halljuk! Halljuk!) Sokat képezte tanácskozások és vitatkozások tárgyát itt a parlamentben a kiegyezés. És méltán is, mert 25 év óta összes kormányzati rendszerünk ez alapból van merítve. S a mikor tekintjük létrejövetelének igazoltságát vagy igazol atíanságát, lehetetlen, hogy előtérbe ne nyomuljon azon kérdés: vájjon Magyarország az erkölcsi és anyagi válság oly nyomasztó helyzetében volt-e 1867-ben. hogy a nemzeti előhaladás és szabad fejlődés csakis ezen az egy alapon és úton volt biztosítva vagy nem lett volna-e helyesebb inkább, ha nem is a legridegebb téren a passivitás terén megmaradni de a nemzeti jogok visszaszerzését erélyesebb módon követelni s a sors által is kínálkozott kedvező helyzetet a nemzet előnyére kihasználni ? (Halljuk! Halljuk!) Ezen kérdés elfogulatlan eldöntése ma már, mikor 25 év tapasztalásai szólnak a kiegyezés értékéről, teljesen jogosult. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)
