Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-123

iái. országos Illés 1892. íecíftraber 15 én, esiH3rf;5k8n. | §5 javaslat 14. § ában nem rejlik-e olyan változ- < tatás, mely a nemzetnek egy souverain jogát bizonyos fokig korlátozná és épen ez volt az oka annak, hogy a véderő vita Magyarországon olyan nagymérvű arányokat öltött és az országra olyan nagy befolyást gyakorolt. Hogy volt-e ennek valóságos és kellő alapja, ebbe nem bocsátkozom, elég azt mondani, hogy magában véve az is elkerülendő lett volna, hogy egy ilyen vita a magyar parlamentben felmerülhessen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elmondva, t. ház, a szabadelvű párthoz tartozandóságonira vonatkozó nézeteimet, áttérek most azokra a kérdésekre, melyek itt a vita folyamán felmerültek; jelesen pedig először is egy olyan pontra, a mely nem csupán gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, hanem még sok más képviselőtársam beszédében is foglaltatott. (Halljuk! Halljuk!) Szemrehányás tétetett ezen pártnak, hogy a párturalmat fenn akarja tartani és ezzel kapcsolatosan a fejtegetések során a legújabbi, de sőt régibb kormányválságokra czélozva elmondatott az is, hogy itt klikk-uralom volna és hogy tulajdonképen a culissák mögött intéztetnének el bizonyos kérdések. Már említettem, hogy én a parlamentet a többség uralmának tartom és így nagyon természetesen következik az is, hogy párturalomnak lenni kell, ha a parlament egészséges alapon nyugszik. Egészen helyes tehát az, hogy a míg valamely pártnak megvan a többsége, az a párt e többséget megtartani akarja és úgy kívánja vezettetni az ország dolgait, a mint azt a párt kívánja. A míg ez így történik, addig nagyon természetes, hogy a parlamenti párturalom is egészséges alapokon nyugszik, de méltóztassanak teljesen megnyugodva lenni, hogy ha nem történnék így, meg is fogná ez magát bőszülni. (Helyeslés.) Méltóztassanak elhinni, hogy ki szelet vet, vihart arat. Ha itt ebben a pártban — mert minden pártban vannak ám önérzetes emberek — (Zajos tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) mondom, hogyha ebben a pártban klikkuralom vezetné a dolgokat, ez a klikk-uralom okvetlenül találkozni fogna szemben egy másik uralommal, a mely az övét kétségessé fogná tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem fogja azt tűrni e párt, hogy az í! nevében más kormányozzon ; (Helyeslés a jobboldalon.) ha tűrné, nem volna érdemes arra, hogy többség legyen. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát • ddig tűrték?) Elmondom, hogy mi szolgáltatott erre okot. Én magam is elismerem, hogy nemcsak most, de általában véve 67 óta a mai napig Magyarországon a kormánykrizisek nem olyanok voltak, a minőknek azoknak egy parlamentaris országban lenniök keli. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon ) De így KÉPVH. NAPLÓ. 1892— 97 VII KÖTET. volt mindig. Méltóztassék csak felvenni, mikor gr. Andrássy Gyula helyett Lónyay jött, senki sem tudta talán jóformán a pártban sem felőle, hogy miképen következett gr. Andrássy helyébe Lónyay. De mindnyájan arra való embernek ismervén őt, a párt belenyugodott és ágy lett értelmezve, hogy Lónyay a párt óhajtása szerint vette át a kormányzatot és folytatta a párt gyámolítása mellett. Lónyay elmenvén, következett utána talán majdnem ugyanazon módon Szlávy. (Egy hang a szélső baloldalon: Kicserélek őket!) Szlávy után következett ugyanazon módon Bittó és Bittó után, mikor már a Deák-pártban némi intrikák kezdtek lábrakapni . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igás!) — ezt nem fogja tagadni senki — mikor, mondom, ezek az intrikák kezdtek lábrakapni, akkor a Deák-párt bomlásnak índúlt és kénytelen volt magát megerősíteni azon a czímen, hogy ezt az állami pénzügyek egyensúlyának helyreállítása kívánja és igényli; a mely azonban a Deák-párt által épen úgy helyreállítható lett volna. (Élénk tetszés, taps és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Hogy az a Deák-párt által is helyreállítható lett volna, ezt onnan gondolom, hogy a mikor 1875-ben a ministeriumba beléptem, nekem Széll Kálmán péazügyminister eollegám volt és én teljesen hiszem, hogyha ő a kabinetben megmaradt volna, a mi állami egyensúlyunk már régen helyreállíttatott volna. (Za,j a bal- és szélsőbalon.) Ugron Ákos: Tehát nem Tisza Kálmán érdeme! Péchy Tamás: Ezt csak annak bizonyítására hozom fel, hogy a Deák párt is képes lett volna helyreállítani az egyensúlyt és azt hiszem, hogy Széll Kálmán ezt már rég megtette volna. ha a boszniai occupatio miatt ki nem lépett volna a kabinetből és ha ez az ügy némileg hátrányosan a pénzügyeket is nem befolyásolta volna. Akkor azután a Deák-párt nem tarthatta fenn többé a régi uralmat úgy, mint addig, mert intrikák kezdtek a pártban lábrakapni. Erre akartam czélozni, a mikor mondtam, hogy a képviselő urak nyugodtak lehetnek, ha azt hiszik, hogy ebben a pártban intrikák folynak, mert akkor erre a pártra nehéz napok fognak következni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Arra nézve pedig, a mit t. barátom, Ugron Ákos közbeszólott, hogy t. i. nem Tisza Kálmán állította helyre az egyensúlyt, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy igenis Tisza Kálmán. (Felkiáltások bal felől: Wekerle!) Tisza Kálmán állította helyre az egyensúlyt, mert midőn Széll Kálmán megszűnt péuzügyminister lenni, akkor a' mi pénzügyeink rohamosan mentek lefelé, annyira, hogy már 20 — 40 millió évi deficit nem H