Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-99

88 96. országos ülés 1892. oktiiber 20-n n, CBtttBnííkSn, mely azatán minden képzelhető ellenállást tönkre silányit. Ez eljárással szemben jogosítva lett volna az ellenzék a legridegebb ellenállásra. Áz ellenzék ezt nem tette. A legjobb indulattal aranyhidat kinált, a mely visszautasíttatott, visszautasíttatott oly indokolással, a mely a komoly kritikát ki nem állja. Az mondatott, hogy nem vo!t semmi positiv indítvány. Hisz a kiegyenlítés szempontjából az talán jó, mert akkor senki sem megy praeoceupálva oda és akkor könnyebb a kiegyezés. És végre egy országos bizottság részéről csak föl lehet tételezni, hogy majd talál megoldási módot. A ministerelnök urnak erre nincs szüksége, mert ő ellenfeleit nem meggyőzni, hanem legyőzni, leszavaztatni akarja; mert hisz megtanultuk, hogy itt nem igazságról, hanem szavazásról van szó. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) De el van hibázva teljesen a ministerelnök úrnak megoldási módozata is, mert e nagy kibékítési ünnepet ő egészen üzletszertíleg fogja. fel: do ut des, facio, ut faeias. Megkoszorúzzák a honvédszobrot: meg kell koszorúzni a Hentziszobrot; a mint megtörtént a szolgáltatás, jön az ellenszolgáltatás. Sőt úgy látszik, egy bizonyos bizalmatlansági mozzanat is szerepelt a dologban, mert mintegy az eljárásnál a biztosítási végrehajtás is fogauatosíttatik, a mennyiben az egész stante sessione megtörténik. (Derültség balfelöl) De ha a kérdést így tekintjük: állítom, hogy ez nem egészséges üzlet, mert ez üzletben nincs viszonosság, többet adunk, mint kapunk. Arról nem is beszélek, hogy, ha e szertartásos ünnep még oly jól volna is keresztűlvive, a nem zet lemondana a hadsereget illető igényeiről; ezt fel sem tételezem. De állítom, ha az egész üzlet a kegyelet szempontjából vétetik, még akkor sem áll az egészséges alapokon, akkor sem teljes a viszonosság: többet adunk, mint kapunk. Adunk pedig abból, a mi nem lehet alkunak tárgya, adunk a nemzet Önérzetéből, méltóságából, (Zajos helyeslés balról.) adunk a dicső halottaink iránt tartozó kegyeletből. (Úgy van! Zajos tetszés a bal- és szélsőbalon.) Fel lett hozva: hogy hisz ily kettős ünnep szokásos dolog oly hadseregeknél, melyek egymás ellen küzdöttek, sőt a ministerelnök úr, ki folyton egészen új felfedezéseket tesz . . A Gr. Károlyi Gábor: Uj Koiambns — (Derültség.) két tojással! (Hosszantartó nagy derültség.) Beöthy ÁkOB: ... még arra is megtanított bennünket, hogy Buda váránál mi voltunk a győztesek. T. ház! Hogy abban az 1848—49-iki harczban a magyar hadsereg a lovagiasság minden követelményének eleget tett, erre tömérdek példa van. Emberségesen bántak Hentzi katonáival; Grötz tábornokot katonai kísérettel temették el, sőt midőn Arad vára feladta magát, az ostromló sereg, Vécsey serege, az aradi vár egyik hős védőjét, Schiriak ezredest, fáklyás zenével tisztelte meg. Ha most 1849-ben Budavár bevétele után volnánk, akkor lehetne erről a kérdésről úgy beszélni, de azóta több év telt el és bekövetkezett igen egyszerűen az, hogy a két küzdő hadsereg fegyveresei és tábornokai nem egyforma elbánásban részesültek;, mert míg az osztrák tábornokok kitüntetésben részesültek, a magyarokra más sors várt. Itt egy nagy kiegyenlítetlen differentia van, a melyet nézetem szerint ki kell egyenlíteni és arra nézve, hogy miképen kell azt kiegyenlíteni, méltóztassék megengedni, hogy elmondjam saját egyéni nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) Az, a mit mondani akarok a nápolyi királyság történetének egy igen tragicus epizódjához fűződik. Ezelőtt mintegy száz esztendővel történt az, hogy Ferdinánd nápolyi király kétségbeesett, elkeseredett harczot vívott koronájának és országának megtartásáért I. Napóleonnal. Ezen egyenetlen harczban többek közt támogatta őt Anglia és az angol flotta, a nagyhirű Nelson vezérlete alatt. A küzdelem tele volt a legdramatieusabb incidensekkel. Többek közt megtörtént az, hogy Nelson, az ős angol nép igazán örök gyalázatára a féktelen szenvedélyesség pillanatában a nápolyi király egy hű emberét, Nápoly egyik legnemesebb férfiát: Carracciolo marquis tengernagyot puszta gyanúra, hogy az a francziákkal czimborál, egyszerűen hajójának árboczára felakasztatta, testét a tengerbe dobatta. Két nap után megtörtént az, hogy Ferdinánd király kiment a tengerre csolnakázni és egyszerre közvetlenül hajója mellett a tenger hullámai feldobták a meggyilkolt admirális testét. ki ősz fürtjeivel és üveg szemeivel reá meredt a királyi hajóra. Az egész kíséret megrémülve tekintett e borzalmas látványra. A király mély megindulással kérdezte egyik kísérőjétől : Mit akar ez a halott? A kísérő azt mondta: Felséges uram, ez a halott keresztény végtisztességet akar. No hát t. ház, én azt tartom, hogy a mi halottaink számára is keresztény végtisztesség kell. (Zajos tetszés és taps a bal- és szélső báloldalon.) Meg kell adni az erkölcsi elégtételt és én meg is fogom mondani, hogy ezen erkölcsi elégtételnek miben kell állania. Hozassák egy törvény, a melyben ki legyen mondva, hogy azok a tényezők, a kik az alkotmányos küzdelemben küzdöttek e nemzet jogáért és igazaiért, a nemzet hálájára érdemesek s emiékük