Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-97
97. országos ülés 1892. október 18-án, kedden. 4c hang a szélső baloldalon : Besoroztattalt!) — nem soroztattak be, hanem beléptek — (Igaz! Úyy van! jobb felöl.) mondom, daczára ezen körülményeknek, mégis mindig fennállott bizonyos feszültség a hadsereg és az 1848 — 49-iki honvédek felfogása között. Épen e feszült viszony megszűnését szándékoztam elérni azon ünnepélylyel, melyet most rendeznek. (Helyeslés jobb felöl.) Es, t képviselőház, a leghelyesebben megválasztottnak tartottam részemről azon ünnepélyt, mely épen az 1848—49 iki éveknek egy igen fontos eseményére vonatkozik s mely az ország fővárosában, tehát az ország központján folyván le, alkalmas arra, hogy ezen ország ünnepévé avattass ék. A harmadik szempont, t. képviselőház, mely engem vezérelt, az, hogyha csakugyan a múltra fátyolt akarunk borítani — a minthogy mi ezt akarjuk — és nem akarjuk többé felizgatni azon sebeket, a melyek behegedtek s a kiengesztelődést véglegesen létre akarjuk hozni, akkor ez a fátyolborítás, ez a kiengesztelődés nem lehet egyoldalú, az kétoldalú kell, hogy legyen és kell, t. képviselőház, hogy őszinte legyen. (Igás! Úgy van! jobb felöl.) De a midőn azt mondjuk, hogy ezekre a kérdésekre fátyolt borítok, de vannak mások, a melyekben nem bocsáthatunk meg, a melyekben nem feledhetünk, azt kiengesztelődésnek nevezni nem lehet; mert ezeknél még mindig marad a viszálynak fúlánkja, a mely mind mélyebbre hat, mind mélyebben sebez. (Élénk helyeslés jobb felöl. Élénk mozgás a szélső baloldalon.) E szempontok vezéreltek engem e kérdés megítélésében. Magát a programmot azon bizottság állapította meg, mely a meghívásokat a képviselőház tagjaihoz, a hatóságokhoz és mindnyájunkhoz intézte és ha ezen programm, ágy, a mint meg van állapítva, meg is tartatik — a mi felett semmi jogom kételkedni — hogy a katonaság részéről is meg fog adatni azon katonai tisztelet, melyre épen a régi honvédek nagy súlyt helyeznek és ha az ünnepély így fog lefolyni: akkor én részemről azon meg fogok jelenni. (Élénk helyeslés jobb felöl. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Ezek alapján arra kérem a t. házat, méltóztassék a házhoz intézett meghívást tudomásul venni és méltóztassék mindenkinek szabadsága és meggyőződése szerint az eljárást saját magára bízni, hogy saját meggyőződése szerint az ünnepélyen részt vegyen. (Helyeslés a jobboldalon. Hoch! kiáltások a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Semmi kétséget sem szenved, hogy a november másodikára tervezett ünnepély nemcsak abból a szempontból képezi tanácskozásunk tárgyát, mert az előkészítő bizottság a házhoz a szokott módon meghívót küldött, hanem azért is, mert az ünnepély némely részleteinek megállapítása nem történhetett a kormány hozzájárulása és intézkedése nélkül, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mint ezt különben a ministerelnök úr mostani előadásában maga is eonstatálta és így a kormány felelősségének szempontjából is ezen ünnepélynek minden részlete tanácskozásunk tárgyát képezheti, sőt kell, hogy képezze. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én azonban, t. ház, most nem a kormány felelősségének és arra nézve, a mit ebben az ünnepélyben, illetőleg az ünnepély tervezetében helytelennek tartok, nem a kormány felelősségre vonásának szempontjából akarok a kérdéshez hozzászólani; mert sokkal nagyobb érdekek forognak itt koezkán, sokkal nagyobb és mélyebb jelentőségű kérdésekről van itt szó, sokkal hatalmasabb, a nemzet sorsának alakulására mélyebben kiható érzelmeknek világába nyúlunk, mint a minők egy kormány fennállásának, állása megerősödésének vagy gyengeségének, vagy egyáltalán a pártpolitika alakulásainak kérdései. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. kormányelnök úr igyekezett praecisirozai a tervbe vett ünnepély czélját. Ezen igyekezete közben számos oly tételt koczkáztatott, számos oly formulát használt, a melyet rendé? körülmények között megjegyzés nélkül nem hagyhatnék; mert például, mikor a kiengesztelődések kölcsönösségérői beszél, ezen kifejezés megett mindig ott lappangott, habár talán nem az ő szándéka szerint, az a theoria, melyet vissza kell utasítanom, minthogy ha a nemzet és a hadsereg egymással közjogilag egyenjogú egyezkedhető felek volnának. (Helyeslés a bah és szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: (Tagadólag int.) Gr* Apponyi Albert: Minthogy a ministerelnök úr ezt az interpretatiot maga is repudeálja, nem akarok a kifejezések többékevésbbé szabatos volta felett vitatkozni; mert az én czélom nem a kormánynak felelősségre vonása, nem a kritikának gyakorlása, hanem annak megkísértése, hogy nem lehet-e most az utolsó órában az ezen ünnepély körűi sajnosán felmerült differentiákat kiegyenlíteni és azt aczélt, melytől az eddigi utat követve mindinkább távozunk, nemhogy ezt megközelítenők, valóban elérni. (Helyeslés a bal- én szélső baloldalon) T. képviselőház! Nem tagadom, hogy az 1848-iki és 1849-iki eseményeknek emlékében bizonyos momentumok léteznek, melyek bár közjogilag nem formulázhatok, melyeknek közjogi formulázását tehát meg se kell kísérteni, de melyek a történetíró és a történetírói fejjel gondolkozó politikus előtt mégis léteznek, a
