Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-97

-.. í>7. országos ülés 1892. október 18-án, kedden. mint Eadetzky Olaszországba, vagy mint Álba herczeg a tengerparti tartományokba! Sem a t. túloldal, sőt a honvédszobor-bizottság elnöke sem tudna egyetlen esetet felhozni a világtörténet egész folyamában, hogy midőn egy nemzetet meggyaláztak, mindent, a mi előtte szent volt, eltiportak: akkor e hódító vitézi tetteinek emlékezetét vagy az a nemzedék vagy egy későbbi nemzedék megkoszorúzta volna. (Zajos tetszés a szélső haloldalon.) Erre példa a világtörténelemben nincs. Ha az a programm, a mely előttünk van, végrehajtatik, ez lesz az első példa ;i világtörténelemben; de meglehetős bizonyossággal meg lehet mondani, hogy második példa nem fog reá következni. T. ház! A kérdés a maga egyszerűségében ez: ott áll Buda várában a Szobor, mely Hentzi tábornoknak katonai értelemben vett hősi és vitézi tetteit tartja fenn emlékezetben. Ott áll a szobor, mely nem a mi nemzeti hősünk szobra, nem oly férfiú szobra, kinek nevét történelmünk lapjain önérzettel vagy büszkeséggel említhetnők. Ott áll négy palota között, melyek egyike a magyar király palotája, a másik a magyar ministerelnök palotája, a harmadik a magyar honvédelmi minister úrnak palotája és a negyedik a honvédfőparanesnoknak palotája. (Zajos derültség.) Faldíszítésül ott állanak a honvédelmi ministerium palotáján Árpádnak, Hunyady Jánosnak és Zrínyinek festett képei, (Egy hang bal felől: És ott leng közöttük Haynau szelleme!) de magasan állanak, de úgy, hogy a jó magyar nép, ha néha-néha megnézi azt a vidéket, azokat közelről ne láthassa. (Derültség a szélső baloldalon.) A mi ottan díszes, a mi művészi becsű, a mi nagyszerű szobor, az nem az Árpád, Hunyady és Zrínyi szobra, hanem Hentzié. (Igaz! Úgy van! szélsőhal felöl.) Ez a szobor pedig, t. képviselőház, ottan nincs helyén. (Zajos helyeslés a szélsőbalon: Annak régen el kellett volna pusztulni onnan!) Ismétlem, hangsúlyozom, hogy nem annak a vitéz tábornoknak akarjuk mi érdemeit kétségbe vonni, de az nem a mi tábornokunk, nem a mi hősünk, nem a magyar történelem alakja és ily paloták között annak helye nincsen. (Zajos helyeslés a szélsőbalon!) És a helyett, hogy a mit az egész nemzet várt, hogy ez a szobor onnan a maga illetékes helyére áthelyeztetnék és arra a helyre, a melyhez nagy történelmi emlékeink is vannak kötve, arra a helyre valódi nemzeti hőseink emlékszobra állíttassák, a helyett, hogy ez történnék, most elénk áll a szoborbizottság és azt kívánja, hogy azt a szobrot a mi 48—49-es honvédeink Saját kezükkel koszorúzzák meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Felkiállások: Gyalázat!) T. képviselőház! Ez erkölcsi lehetetlenség. Ily dologra egyes embert rábírni is lehetetlen, ily dologra tehát az egész nemzet megnyugvását és beleegyezését megszerezni ne törekedjenek. (Igaz! Úgy van! szélsőbal felöl.) És azoknak az 1848—49-iki honvédeknek, a kiket lehet, hogy aggság, betegség talán ítélőképességükben gyengévé tett, (Zajos derültség a szélső baloldalon.) ezeknek a szava után ne induljanak el, t. ház és azok szavától és beleegyezésétől ne tegyék függővé azt az irtóztató dolgot, hogy az 1848— 49-iki honvédek koszorúzzák meg Hentzi-szobrát. Ugy sem sokáig élnek már, hagyják meg nekik azt az önérzetet, hogy becsülettel mehetnek a sírba. (Hosszan tartó zajos helyeslés és taps a szélsőbalon.) Talán jön majd egy nemzedék — de én nem hiszem, mert ha ily nemzedék jön, akkor mai Magyarország nem lesz — melylyel meg lehet ezt tenni, keresztül lehet vinni, hogy a nemzet nevében ily koszorúzási jelenetek megtörténjenek, de a mai nemzedéktől, t. ház, ezt ne várjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És még egy megjegyzést kell tennem és ez abból áll, hogy a közös hadsereg képviseletét és a koronát is ne vigyék abba a helyzetbe, hogy azok fogadatlan férfiak szavára menjenek bele ebbe a honvédszobor megkoszorúzásába, mert az a honvédszobor-bizottság és központi nem tudom miféle bizottság Magyarország 4S/49-iki honvédjeitől erre megbízást nem nyert. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha megteszi a közös hadsereg, hogy a honvédszoborra leteszi a koszorúját : én ezt elismeréssel fogadom, mint oly dolgot, a melylyel kötelességét teljesítette. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De akár a főhadparancsnoknak, akár magának Felséges urunknak ne mondják önök azt, hogy a 48 — 49-iki honvédek koszorúzzák meg a Hentzi-szobrot, mert azok azt meg nem koszorúzzák soha. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És ha a kiengesztelődést akarják önök, a miről beszélnek és a minek én szükségét nem látom, hogy most megint megtörténjék, akkor az őszinteség a korona előtt az első kötelesség azok részéről, a kik annak tanácsot adnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kötelességük, hogy megmondják ő Felségének, hogy vannak egyesek, a kik hajlandók öreg honvéd létükre a Hentzi szobrát megkoszorúzni, de jegyezze meg Felséged, hogy a nemzet ebben meg nem nyugszik és hogy a 48 és 49-es honvédek ebben meg nem nyugosznak. (Igaz ! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én meg vagyok róla győződve, hogy a korona meg fogja azért engedni, hogy a honvéd szobrot a közös hadsereg megkoszorúzza, de azt nem fogja kívánni, hogy a nemzet a maga 48/49iki honvédéivel ily szégyen ajtón bujkáljon keresztül, ezt nemcsak kívánni nem, de megengedni sem fogja. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélsőbalon.)