Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-97

bH 97. orsííigos ülés 1892. október 18-án, kedden. a szélső baloldalán.) Tehát nem az én akaratomnak, sem barátaim akaratának kifolyása, ha itt vagy ott valamely fájós érzés érintetik, hanem az magából a kérdésből szükségképen és múlhatatlanul következik. Mi a tényállás, t. ház? A tényállás az, hogy MZ ország fővárosában, fent Budavárában a 48/49 iki honvédek dicső tetteire emlékeztető úgynevezett honvédszobor állíttatik. Ezen szobor az elkészülésnek oly stádiumába jutott, hogy a szokott módon ünnepélyesen le fog lepleztetni. Ezen lelepleztetési ünnepély programmja a t. képviselőházhoz intézett meghívó mellé csatolva azt tartalmazza, hogy a 48/49-iki honvédség illetékes képviselete a honvédszobor leleplezésének ünnepélyén jelen lesz és azt foganatosítja és ugyanott jelen lesz a közös hadsereg illetékes képviselete is és koszorúját a honvédszobor elé leteszi, innen a 48/49-iki honvédek és azok nevében az illető meghízottak vagy legalább az illető jelenlevők átmennek a Budavár Szt.-György terén levő közönségesen úgynevezett Hentziszohorhoz és annak talapzatához; a 48/49-iki honvédek nevében egy koszorút letesznek. (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Gyalázat! Botrány! Mozgás.) Ez az ünnepély programra jának lényeges része, az a két lényeges momentuma, mely ez idő szerint előttünk áll. Ez a programra, ennek természete, általában az egész, az úgynevezett leleplezési ünnepélynek a természete két körlevélben hozatott a nemzet tudomására. Az egyiket az ország hírlapjaihoz intézve a honvédszobor bizottság elnöke a folyó hónap 14 iki kelettel bocsájtotta ki; a másik körlevelet a honvéd-egyletek országos központi bizottsága intézte a vidéki honvéd-egyletekhez. A kérdés két alakban áll előttünk. Egyik alakja az, a mint ezen két nyilatkozat ezen két körlevél elénk állítja; a másik alakja az, a mint a kérdés a maga benső természete szerint előttünk áll. És én előre is kijelentem, hogy az én felfogásom szerint a két alak nem egészen egyenlő egymással. Más a kérdés a maga benső természetében, a maga valódi igazságában és más a kérdés akként, a mint ez a két körlevél élénk állítja. A szobor-bizottság elnökének körlevelében a többek közt azon fő és egyik lényeges indok foglaltatik, hogy minden katona annál nagyobbra becsüli ellenfelét, mentől vitézebbül harczol. T. képviselőház ez, igaz; de alkalmazásában most nem igaz. Sietek megjegyezni, hogy én a mai közös hadsereget egyáltalán nem azonosítom a 49-iki osztrák hadsereggel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és a baloldalon.) Az sem eredetére, sem alkotmányos természetére, (Helyeslés a szélső baloldalon.) sem szerkezetére, sem végezéljára, sőt hozzá merrem tenni: még közszellemére sem azonos. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egészen más a mai úgynevezett közös hadsereg és egészen más az az osztrák hadsereg, mely 48/49-ben ellenünk harezolt. Igaz, minden katona annál nagyobbra becsüli ellenfelét, mentől vitézebbül harczol. De ha mi visszagondolunk arra a hadseregre, melynek képviselői, vagy egyik képviselőjének emlékezete megkoszorúzni szándékoltatik, akkor ezt a tételt arra az időre alkalmazni nem lehet; (Úgy van! Úgy van! a szélső' baloldalon.) mert az a hadsereg, a melyhez a Hentzi-szobor által emlékében fentartott tábornok is tartozott, az a hadsereg a mi 1848/49-iki honvéd hadseregünket, mondhatom határozottan, nem beesülte meg eléggé. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a hadsereg nem ismerte el a mi hadseregünket hadviselő félnek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a hadsereg azokat, a kiket a mi hadseregünkből foglyokul szerzett meg magának. besorozta erőszakkal és nem tekintette tisztességes hadi foglyoknak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a hadsereg t. ház, a mi honvéd hadseregünk vezéreit, mikor azok kezébe jutottak — és talán nem is egyedül az ő vitézsége folytán jutottak kezébe — bitófán végeztette ki. I (Úgy van! Úgy van! Mozgás a szélső baloldalon.) A mi 1848/49-iki honvéd hadseregünk, t. ház akkor sem így járt el az osztrák hadsereggel szemben, hanem tartotta azt az elvet, a mit most a szobor-bizottság elnöke itt hirdet: megbecsülte az ellenfelet, mely a csatatéren vele szemben vitézül harezolt és hősi halált halt; az osztrák hadsereg foglyait tisztességes foglyoknak tekintette a nemzetközi törvények és humanitás törvényei szerint (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és az 1848/49-iki osztrák hadseregnek a esatéren elhunyt hőseit katonai díszszel temette el. Az a hadsereg tehát, a mely akkor nemcsak nem viszonozta e felfogást, hanem minden tekintetben a nemzetközi törvényeknek, a humanitásnak és a bajtársi felfogásnak megszegésével járt el velünk szemben, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) annak a hadseregnek mi ezen alapelvből kifolyólag semmivel sem tartozunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A művelt világ egye temes felfogása szerint mi az 1849-iki osztrák hadsereggel szemben, tekintettel az ő eljárására, melyet a mi hadseregünkkel szemben tanúsított, semmi elismerésre kötelesek nem vagyunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: Kárhoztatásra igen! Eötvös Károly í Azt mondja továbbá a szoborbizottság elnökének körlevele — megvallom, egyénileg bennem a legnagyobb visszatetszést ez a kifejezése támasztotta fel — hogy