Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-111
111. országos ülés 1892. november 28-án, hétfőn. 291 előbb említett módon állna elő a személyi kérdéssel. 0 a politikai személyi kérdést definiálta, definiálta oly módon, hogy azok, a kik bizonyos kérdésekben változtatták nézetöket, a változott politikának végrehajtására czélszerűen nem alkalmasak. Ekkepen fejezte ki a poiitikai személyi kérdést. Ez, t. ház, tisztán az egyházi politikára vonatkozik, de hogy a programra többi pontjára nézve mi nehézsége lenne, ezt ő maga sem érintette, tehát ezzel nem foglalkozom. De hogy magában ama kérdésben t. képviselőtársam nem tehet szemrehányást a kormánynak, ezt nemcsak objectiv okból mondom, de subjeetiv okból is. Objeetiv okom az, hogy a rendelettől kezdve a programmig minden egyes időpontbiin a kormány előtt állandóan ugyanaz a ezél lebegett; lebegett pedig kettős czél: az állami érdek és a lelkiismereti szabadság megóvása. Ezt állítom még a rendelettel szemben is; mert méltóztassék emlékezni a rendelet kezdetére. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de hogy eleinte nagyon illetékes helyről kifogás az ellen lelkiismereti szempontból nem tétetett, azt talán méltóztatik tudni. Vajay István: dudások nélkül nem lettek volna Pilátusok sem ! (Zaj és felkiáltások a szélső lalról: A püspökök!) Tessék megnevezni őket! Hegedűs Sándor előadó: Ha a kormány a vett illetékes nyilatkozatok után a rendelet végrehajtásahoz ragaszkodott, ezért szemrehányás nem érheti. Ha később bonyodalom állott elő és épen mert respectálni kívánta a lelkiismereti szabadságot, de egyúttal az állam érdekét ós tekintélyét is meg akarva óvni, más eszközökhöz folyamodott, ez nem következetlen, hanem a dolog természetének folyománya. így jutott el a kormány ehhez a ponthoz, a házassági jog reformjához. Es ha gr. Apponyi Albert szintén úgy gondolkozott — és ez a subjeetiv okom, mert beszédében, mikor azt a rettenetes állapotot lerajzolta, melyben a családi jog, illetve a házasságjog Magyarországon van, szó szerint ezeket mondja: »Es megvallom, a közmorált bántó jelenség észlelése volt az, mely engem lassankint és fokonkint meggyőzött a reform feltétlen szükségességérök; ha tehát gr. Apponyi lassankint és fokonkint szerezte meg a meggyőződést az iránt, miként kell a kérdést megoldani, ugyanezt a szabadságot meg kell adni a kormány részére is. Csak egy kérdésre kívánok még kiférj eszkedni, mert az idő előrehaladt és nem akarom a t. ház türelmét hosszasan igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Ez a nemzeti politika. Gróf Apponyi t. képviselő úr egy utólagos theoriával, philosophiával állott elő a parlamenti viszonyok két és fél év óta tartó állapotának jellemzésére s azt mondta, hogy mert a nemzeti 1 aspiratiok nem elégíttetnek ki, a véderővita óta éledt fel az a hangalat, mely az ellenzéken uralkodik s mely több reformot megakadályozott. Eötvös t. képviselőtársam már kissé messzebb megy s azt mondja: Nem jól definiált gr. Apponyi, nem ott kezdődik a baj, hanem kezdődik a 84-iki választásoknál. Madarász József: És ő sem jól definiált, 67-ben kezdődött! Hegedűs Sándor előadó: Épen most hallom, hogy ő sem jól definiált, hogy vissza lehetne menni 1867-re. Ebből a tanulság az, hogy ha az ember abnormis állapotokat és egy abnormis magatartást akar igazolni, veheti az indokot és argumentumot oly messziről, mint neki tetszik, de magát azt az abnormis magatartást és állapotot igazolni nem fogja azért soha. (Úgy van! a jobboldalon.) Gr. Apponyi x\lbert t. képviselőtársam is, midőn azt mondja, hogy ez a hangulat buktatta meg a közigazgatási reformot, önmagával jön ellentétbe, mert ebben a hangulatban és annak folyamán állást foglal ő maga a közigazgatási reform mellett és egy darabig részt vett annak tárgyalásában. Ha tehát ezen úgynevezett közjogi sérelem mellett — nevezzük röviden és concréte így — e sérelem fennállása és e helyzet tarthatatlan volta daczára is ő lehetőnek tartotta a közigazgatási reformot, azt hiszem, nincs kizárva a lehetőség és a szükségesség, bármit tartsunk i? azon közjogi kérdésekről, hogy egyáltalán a reformokkal foglalkozzunk és azokat azon sorrendben, a mint napirendre kerülnek, le is tárgyaljuk. T. képviselőtársam egy szép hasonlattal élt, hogy a nemzet egy fejedelmi madár, melynek egyik szárnyát a nemzeti önérzet és a nemzeti aspiratiok képezik, másik szárnyát a szabadelvűség emeli és azt mondta, hogy nem emelkedhetik az a madár, mert egyik szárnyával sem tad repülni. Bocsánatot kérek, azt hiszem, t. képviselőtársam legalább is túlzott, ha hasonlatát, el is fogadom. Túlzott azért, mert hogy a nemzeti önérzet semmi követelménye, semmi nemzeti intézmény és semmiféle nemzeti aspiratio valósítva a lefolyt huszonöt év alatt nem lett volna, azt ő maga sem fogja mondani. Többet mondok, ha nagy súlyt fektet Deák Ferencz szavára, hogy az intézményekben kell keresni — és hozzáteszem, nem egyszerű intézkedések ben — a garantiát és nem az emberekben, akkor az intézmények egész sorát fogja megtalálni a huszonöt év fejlődésében, melyek mind a nemzeti erőt, a nemzeti önállást és az aspiratiok valósítását foglalják magukban; többet mondok: ha a közigazgatási reform, melyet annyira sürgetünk és emlegetünk, meg lesz valósítva : ez, azt hiszem, azon jobbik szárnynak több erőt fog 37*
