Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-111

288 111. orsüiígos ülés 1892. november 28-án, hétfőn. azt kijelenthetem, hogy valamint t. barátom nem érez, úgy én sem érzek hivatást ezen a kerítésen átmenni, és ezen pártnak egy tagja sem. Es mivel mi nem akarunk ezen piros almákon osztozni, nem osztozhatunk a kormány iránti bizalomban sem. Ezért nem fogadom el az indemniíásról szóló törvényjavaslatot, hanem csatlakozom Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T, ház! Szólásra senki sincsen többé feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Következnek a zárbeszédek. Zárszó illeti az előadó urat és Helfy Ignácz t. képviselő urat. Hegedűs Sándor előadó: T. képviselő ház! Minthogy a vita általában meghaladta a rendes kereteket és oly themákat ölelt fel, melyek szorosan véve sem az indemnitas, sem a költségvetés kérdéséhez nem tartoznak: engedje meg a t. képviselőház, hogy a teft megjegyzések némelyikére igénytelen nézetemet én is elmondhassam. Iparkodni fogok ezen feladatnak lehetőleg tárgyilagosan megfelelni. Horváth Gyula t. képviselő úr a tételt úgy állította föl: Adjon a kormánypárt objectiv alapot a vitatkozásra és akkor nem lesznek személyeskenések. Én azt hiszem, t. ház, egy alkalommal sem volt e tekintetben annyira kedvező a helyzet, mint jelenleg; mert a kormány által előterjesztett programúi úgy van fogalmazva s oly pontozatokat tartalmaz, melyekkel az ellenzéknek majdnem minden árnyalata — kevés kivétellel — egyetért; úgy van fogalmazva, hogy abban a nagyjelentőségű elvi reformok nemcsak fölkarolva, előterjesztve, de egyúttal szabatosítva is vannak. És ha voltak az ellenzék némely tagjainak kételyei egy vagy más pontra nézve, n lezajlott vita alatt a kormánynak volt alkalma azokat — és ezt örömmel vettem észre — felvilágosítani úgy a közigazgatási reform sorrendjére és a garantialis törvényekre vonatkozólag, valamint az egyházpolitikai kérdés tekintetében. Úgyannyira, t. ház, hogy ha egyáltalában beszélni lehet arról, hogy a reformokat objectiv alapon szükséges tárgyalni, e vitában ez határozottan megvolt. És ezt, t. ház, nem egyoldalúlag állítom, hanem az ellenzék részéről is a legtöbb szónok elismerte. A közigazgatási reformra nem kívánok most kiterjeszkedni, egyszerűen azért, mert a fölmerült vitás pontok közmegelégedésre állapíttattak meg. Ha némi eltérés van is még akár a sorrend, akár a junctim tekintetében, eljön az ideje, hogy ezen kérdések is tisztáztatni fognak s azt állíthatom, hogy ebben a kérdésben a tárgyalás sorrendjét s a főtételeket elismerteknek és meg-állapítottaknak lehet tekinteni. A nagyjelentőségű egyházpolitikai kérdés tekintetében én igen kényes helyzetben vagyok ágy e házban elfoglalt állásomnál, mint más téren való minőségemnél fogva. És ezért csak elégtétellel, örömmel és valóságos benső elismeréssel kell fogadnom azon nyilatkozatokat, a melyeket gr. Apponyi Albert és Eötvös Károly t. képviselőtársaim részéről ebben a kérdésben hallottunk. Ok e tekintetben azokkal szemben, a kikhez szólottak, mindenesetre sokkal elfogulatlanabbaknak és illetékesebbeknek fognak tekintetni, mint én, És ezért én nem is vennék bátorságot magamnak arra, hogy e kérdéseket oly tüzetesen fejtegessem, a mily tüzetesen és a mily szépen említett t. képviselőtársím kifejtették. E tekin tétben különösen gr. Apponyi Alberttel szemben azért kell ismételnem elismerésemet határozott szavaiért, mert ő különös helyzetben van; (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) különös helyzetben nemcsak annálfogva, a mit már Eötvös Károly t. képviselőtársam felemlített, hogy t. i. bizonyos körökből reményeket fűztek állásfoglalásához, a melyekkel szemben határozott és világos állást foglalt második beszédében, hanem azon második tekintetből is, hogy sikerült kivonniok magokat t. képviselőtársaimnak azon irnpressio alól, mely alá őket különösen Beöthy Ákos t képviselőtársamnak rettenetes sok scrupulusa és aggodalma helyezte az említett reform behozatalával szemben. Odáig ment ez az aggodalom, hogy még a kormány hatalmának növekedését is látta, abban, ha esetleg a polgármester adja össze a szerelmes párokat. (Derültség jobb felöl.) Es ezen aggodalmának igen éles, erős kifejezést is adott, komédiának tüntette fel az egész actiot, a mint ezt a szót használta is és így valóban azon irnpressio alatt állott az ember, hogy ezzel a, reformmal nem sokat törődnek. Hasonló helyzetben volt Eötvös t. képviselőtársam Polónyi t. képviselő úrral szemben, a ki szintén most az egyszer annyi rettenetes aggodalmat fejtett ki, a kedélyek izgatottságát eleve és de limité oly hévvel festette a reformmal szemben, hogy az emberben szinte kétely merült fel az iránt, vájjon ily hangulatban és ily felfogásokkal szemben e reform az ellenzék segítségére számíthat-e? Többet mondok: az ellenzéki egész sajtó magatartása után, elkezdve attól, hogy diadalittasan, ökölnyi vastag betűkkel hirdették, hogy e reform a legfelsőbb szentesítést sohasem fogja megnyerni, egész odáig, hogy azon sajtóban, mely gr. Apponyi háta megett van és neki hű pártolója, mindennap a eulrurharcz felidézésének rettenetes aggodalmai vannak kifejezve . . .