Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-111
284 m- országos ülés 1802 haloldalon.) és ha győztek, abból a győzelemből mindig jogaink, szabadságaink és nemzetiségünk veszedelme támadt századokon keresztül. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) A magyar nemzetnek ezért csaknem mindenkor az volt igaz hazafias óhajtása, hogy saját fiai, lia omlik is vérük a csatatéren, nemzeti győzelemre ne jussanak, (Mozgás jobb felöl.) mert a győzelem az alkotmány eltiprását és nemzetiségünk irtózatos gyűlölését vonja maga után. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Emlékezzék a t. ministerelnök Rudolf, emlékezzék Lipót és Ampringer korára, emlékezzék a bécsi eongres8n8 utáni, emlékezzék a Világos utáni időre, a mikor az a hadsereg, a melyben fiaink véreztek, győzni tudott; abból a mi alkotni anyunk veszedelme és a nemzetünk kiirtására való törekvés támadt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És hol van a magyar a külképviselet terén? Melyik nemzet hoz nagyobb áldozatokat az állami életért? Európának mely nemzete áldoz többet, mint a magyar nemzet? És hol van a külképviseleti elismerés, hol van nemzeti czímerünk és lobogónk becsülete ós elismerése még saját hazánk földjén is? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez az a nagy és megszentelt fájdalom, t. ministerelnök úr, mely nagy kincse a nemzetnek mindaddig, míg arról lemondani nem tud; mindaddig, míg annak megszüntetésére törekszik. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Mi pedig törekszünk és nem abdicálunk! Önök abdicálnak! Mi törekszünk, hogy e fájdalomnak egyszer vége legyen. Mi törekszünk arra, hogy három vagy negyedfél százados múltunk összes kínjait, szenvedéseit és fájdalmát a győzelem, a siker és diadal érzete váltsa fel. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Azért tartjuk mi fenn azt a hazafiságot, a melyet magyarnak nevezünk és mely a világ minden más müveit nemzet hazafiságától lényegesen különbözik. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Am hasonlítsa össze a t. ministerelnök úr, hasonlítsa össze bárki a magyar hazafiságot egyéb müveit nemzetekével, meg fog arról győződni, hogy a különbség lényeges s igen nagy, mert míg más müveit nemzetek hazafisága csak odáig terjed, hogy nemzeti dicsőségük ápoltassák, jólétünk előmozdíttassék, szabadsági intézményei biztosíttassanak: addig nekünk mindezeken túl államunk fennállását, alkotmányunk védelmét, fajunk és nemzetiségünk fentartását, művelését kell megvédelmeznünk, (Igaz! Úgy van! szélsőbal felöl.) még pedig gyakran saját államunk legfőbb intézményeinek képviselői ellen kell megvédelmeznünk. (Igaz! Úgy van! szélsőbal felől.) Ez az a specifieus magyar hazafiság, melynek diadalra kell jutnia és melynek diadalra jutásáért mi küzdünk és sohasem abdicálunk s norember 28 á«, hétfőn. mert e küzdelemben elég segítséget nekünk még a mai új cabi-net programmja sem nyújt, azért nem fogadom el e törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Öt perez szünetet kérünk!) Elnök: Gróf Apponyi Albert képviselő úr kíván szólani ? (Félkiáltások a széls'd baloldalon: Öt perez! Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Gróf Apponyi Albert képviselő úr személyes kérdésben kér szót. {Halljuk ! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Az előttem szólt t. képviselőtársam bele vegyítette beszédébe ezen országgyűlés különböző pártjainak egymáshoz való viszonyát és miután íejtegetéseinek e részében engem nevemmel is megnevezett és velem, valamint azon párttal, melyhez tartozni szerencsém van, részletesebben foglalkozott, méltóztassék megengedni, hogy fejtegetésének ezen részére némely igen rövid észrevételt mondhassak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt hálámat kell nyilvánítanom t. képviselőtársam előtt azért, hogy ő a mi pártunk és a függetlenségi párt közt az államjogi téren fennálló gyökeres differentiát oly erősen hangsúlyozta és kiemelte, hogy az közöttünk soha el nem mosódott; mert ezzel azon különböző gyanúsításokkal szemben, a melyekkel egyes kérdések körül fejlődött együttes küzdelmeink folytán a ház túlsó oldaláról előállottak, úgy az igazságnak, mint a mi álláspontunk correctségének lényeges szolgálatot tett. (Helyeslés a balon.) Ezért én neki hálát mondok. (Helyeslés a balon.) A mit t. képviselőtársam beszéde további részében mondott, hogy ő szívesen fogja venni, ha mi velük megyünk, de ő bizony nem megy velünk, ez a formának picanteriája által alkalmas volt arra, hogy bizonyos hatást idézzen elő, de én azt hiszem, hogy jövőre is rigy fog lenni, hogy akkor, a mikor valamely kérdésben elveink és nézeteink egyeznek, együtt fogunk menni, a mikor elveink és nézeteink nem egyeznek, sőt ellenkeznek, akkor különböző utakat fogunk követni. (Helyeslés a balon.) És hogyha t. képviselőtársam ehhez azon meggyőződést fűzi, hogy ő ugyan nekünk segíteni nem fog s ha ez alatt azt érti, hogy akkor, a midőn a 67-es alapon ugyan, de a 67-es alapban rejlő és eddig életbe nem lépett nemzeti jogok kivívásáért küzdünk, hogy akkor a függetlenségi párt nem fogna minket segíteni, — ha a t. képviselő lírnak ez volna a politikája : meg vagyok róla győződve,
