Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-106

106. országos ülés 1892. kai szemben mi leczkét azoktól, a kik a vallási béke és nyugalom ellen akár határozatlanságuk, akár kételyeik folytán vétenek, el nem fogadunk. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől.) A t. képviselő urak kicsinyük és jogtalannak tartják azt, hogy mi a korona tekintélyét bevonjuk e kérdésbe. Azt mondják, hogy a korona elvi jóváhagyását eszközöltük ki ezen kérdésben s ezt palotaforradalomnak minősítik. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Ellenmondások a jobboldalon.) Midőn mi a magyar parlament által egyértelműleg helyeselt eszmék alapjára állva, tisztán elvi harczot vívunk, tisztán elvi alapon akarjuk ezen kérdéseket megoldani, (Élénk helyeslés jobb felöl.) nekünk erre a jogosultságot megadja azon különbség, a mely a volt kormány és a mostani között fennáll. (Halljuk! Halljuk!) Egy kormány működésére, ha elveket proclamál és javaslatba hoz egyes intézkedéseket, nem mindig szükséges a korona előzetes jóváhagyása. A korona jóváhagyásának szüksége akkor áll be, a midőn a kidolgozott javaslatok előterjesztettek és a korona, mint a végrehajtó hatalom képviselője, ezen kezdeményezésre megadja a felhatalmazást. Ugron Gábor: Ez igaz! Wekerle Sándor ministerelnök: Ez igaz! És t. ház, ha mi ezen felhatalmazást már birtuk volna arra, hogy ily javaslatokkal állhassunk elő, akkor kabinetválság be sem állott volna. (Mozgás a baloldalon.) De épen azért, miután ezek tekintetében a kabinet tagjai maguk sem tudtak egyöntetű álláspontot elfoglalni és csak az újabb kabinet tagjai között jött létre e tekintetben egyhangú vélemény: mi nemcsak jogosítva vagyunk kikérni a korona, elyi jóváhagyását, hanem épen ez képezte a mandátum igazoltságát arra, (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés.) hogy ily előterjesztést tegyünk a koronának és most azzal a biztosítással állunk szemben, hogy elvi szempontból ily fogalmazott javaslat nem fog a korona ellenzékével találkozni. Igenis teljes őszinteséggel mondhattam ezt, tehát nem pleonasmus az, a mit mondottam, hogy a koronának önérthetőleg fentartatik ez a jog, mondom, ez nem pleonasmus, hanem köteles őszinteség, a melyre, ha játszani nem akarok a Szavakkal, ha nem akarok "a liberalismus fényében tündökölni, köteles vagyok és ez a politikai morál követelményének megfelel. (Helyeslés jobb felöl.) Igenis tartozom őszintén kijelenteni, hogy a koronától csak elvi jóváhagyást nyertünk erre nézve, a mi természetesen nem alterälhatja a koronát, hogy a részletes intézkedésekre észrevételét megtegye vagy azoktól jóváhagyását megtagadja. (Úgy van! jobb felöl.) Midőn tehát ezt kijelentem, nem a ministeri örökélés azon KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. VI. KÖTET. noTembcr 21-én, hétfftn. jga, 1 forrásából akarok meríteni, mely Ugron Gábor t. képviselő úr szemei előtt lebeg, hanem határozottan kijelenteni kívánom a kormány nevében, hogy igenis lehet, hogy a koronától azt a legmagasabb elvi jóváhagyást, mely egy lépéssel sem terjed tovább, mint a mit jelezni bátorkodtam, a részletes intézkedésekre nézve nem kapja meg a kormány, a mely jóváhagyás ezen kérdésekre nézve szükséges; de hogy mi igenis csakis olyan törvényjavaslatot fogunk előterjeszteni, csakis olyan javaslatok előterjesztésére és képviselésére vállalkozunk és csak addig kívánunk helyeinken megmaradni, a meddig és a miként a judicatura és kötelező polgári házasságtekintetében azon elveket tudjuk érvényesíteni, a melyeket az adott viszonyok közt a leghelyesebbeknek tartunk. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Adott viszonyok! Ebben minden benne van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, nem tudom, hogyan kösse le magát határozottabban egy államférfi, mint ha állását köti ahhoz, ha határozottan azt mondja, hogy a maga részéről csakis ilyen törvényjavaslatot fog előterjeszteni. (Élénk helyeslés jobb felől. Nagy mozgás és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy mindenesetre határozót- \ tabbau szólok, mint Apponyi Albert t. képviselő úr, a ki maga mondja, hogy két és fél éve nyi- I latkozott már a házassági kérdésekben és —

; bocsánatot kérek — engem legalább eddig a; pillanatig mindig kételyben hagyott az iránt: vájjon a kötelező polgári házasság mellett van-e, vagy pedig a polgári házasság másik módja mellett. En teljes őszinteséggel tartozom annak kijelentésével, hogy a legnagyobb figyelemmel sem tudtam biztos tudomást szerezni a t. kép- I viselő úr felfogásáról. (Derültség jobb felől. Mozgás a baloldalon.) Sőt még azt is elárulom, hogy tekintettel voltam arra, nehogy olyan állást foglaljak el, a melylyel a t. képviselő úr megint ellenkező álláspontra helyezkedhetnék. (Derültség jobb felől.) De mondhatom, hogy a legnagyobb jóhiszeműséggel sem tudtam a t. képviselő úrnak nézetét ebben a kérdésben egész a mai napig megtudni. (Úgy van! Úgy van! jobb felől Mozgás a baloldalon.) Ezt nem szemrehányásképen mondom, hanem csak azért kívánom felhozni, hogy azután a t. képviselő úr értse meg azt, hogy ezen a párton sokan voltak, a kik ebben a kérdésben nem oly régóta foglaltak állást, mint a t. képviselő úr, a ki saját nyilatkozata szerint már két és fél év előtt helyezkedett mai álláspontjára. De, t. ház, engedjék, hogy megjegyezzem, hogy a házasság megkötése formáinak átalakításánál egy szempontot figyelmen kivűl méltóz22