Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-106

164 106. országos ttlés 1892. november 21-én, hétfőn. dent, mert a mai politikai situatiót leginkább az jellemzi, hogy a parlamentaris felelős kormány mellett és megett olyan felelősség nélküli titkos befolyások vannak, a melyek a leghelyesebb programm mellett is a teljes bizalmat kizárják. (Hosszantartó, meg-megumló zajos éljenzés. Taps és felkiáltások bal felöl: É'jan Apponyi!) Szederkényi Nándor jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor : T. ház! A felolvasott királyi leiratok megfelelnek az alkotmányosság követelményeinek, de megjelent a hivatalos lapban egy királyi leirat, a melyben arról értesülünk, hogy Szapary és kormányának lemondását ő Felsége elfogadta, de ideiglenesen az ügyek vezetésével a volt ministereket bízta meg. Ezen leirat minden ellenjegyzés nélkül jelent meg a hivatalos lapban és ezért megragadom az első alkalmat, hogy annak alkotmányszeríítlen voltát eonstatáljam és a jövőre nézve a kormánytól több figyelmet és az alkotmányosság követelményeiben több pontosságot várjak el, mert az ily esetek később igen kellemetlen és messze kiható consequentiákat maguk után vonható praecedenseket képezhetnek. (Helyeslés bal felöl.) A ministerelnök úr programmbeszédje azt a benyomást tette, hogy a ministerelnök ár a vívmányok reményével ment Bécsbe és a helyett, hogy a nemzet számára csak egyetlen egy vívmányt hozott volna magával, csak két ministerrel tért vissza. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Hirdetve volt mindenfelé, hogy az udvartartás kérdésében a ministerelnök úr a nemzet számára egy vívmányt fog kieszközölni és a helyett, hogy itt a magyar udvartartásra nézve — a melyre már tétetett, kötelező nyilatkozat, a mint az már itt meg is említtetett — bárminemű állást foglalt volna a ministerelnök úr, erre nézve semminemű Ígéretet nem tett, holott más apróbb kérdésekben mindazokat, melyek alkalmasak, hogy kormányát kedvezőbb világításban tüntesse fel, gondosan összegyűjtötte. Én ebből azt látom, hogy a ministerelnök úr, midőn a kabinet alakításával megbízatott, akkor a nemzet számára semmi kellemes és semmi kedves vívmányt kieszközölni képes nem volt. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Mert az nem tekinthető vívmánynak, hogy a ministerelnök úr azt mondja, hogy az 1867 : XII. t.-czikk kereteit fentartandónak véli és azt sem tágítani, sem szűkíteni nem engedi. Az 1867 : XII. törvéDyczikkben sok intézkedés foglaltatik, mely még végrehajtva nincs, igen sok fontos kérdésre nézve semminemű intézkedés abban nem foglaltatik, a melyekre nézve a nemzetnek jövőben való szabad elhatározása fenn van tartva. Ezen a téren nem haladást, hanem inkább visszaesést constatálhatunk. És a ministerelnök úr, midőn arról nyilatkozik, hogy nem fogja az 1867-iki egyezmény kereteit tágítani engedni: akkor a kormány előreláttatja, hogy a nemzet erőinek a munkában való felhasználása számára a tért nem akarja kibővíteni, nem fogja azon korlátokat és sorompókat lerontani, a melyek a nemzetet saját erőinek kifejtésében eddig gátolták és jövőben is akadályozni fogják. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, az 1867 : XII. törvényczikk megváltoztatásának vagyok a híve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha valaki, én kell, hogy erősen hangoztassam azt, hogy elkövetkezett az ideje annak, hogy ezen törvény revisio alá vétessék; kell, hogy a nemzet érdekében átalakíttassák; kell, hogy abba a nemzet méltóságának, függetlenségének és önállóságának megfelelő jogok és ezen jogoknak megfelelő intézmények beiktattassanak. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Nem akarok azon kérdésekre rátérni, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! a bal- és szélső baloldalon.) a melyekre nézve már az előttem szólott t. képviselőtársaim nyilatkoztak. Mindenesetre különös, hogy a midőn a t. ministerelnök úr a választások szabadságáról és tisztaságáról megemlékezett, ugyanakkor elfeledkezett megemlékezni arról, hogy a népnek jogait ki kell terjeszteni; hogy az a választási törvény, a mely 1848ban meghozatott, a népnek nem nyújt elég jogot; hogy az azon választási törvényben foglalt intézkedések nagyon ferdék, nagyon hiányosak és a visszaélésekre ezer alkalmat nyújtanak. (Igaz ! Ügy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A népnek milliói nem azért részesültek a közoktatás előnyeiben, hogy 1848-tól máig, azaz 44 év múlva is a jogok élvezetének határai tágabbra ne tolassanak, mint voltak a múltban. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A választókerületek igazságosabb beosztásáról is szükséges lett volna a kormánynak nyilatkozni. Mindaddig, míg a törvényhozás tiszta megalakulását, megalakulásának alkotmányosságát és a modern igényeknek megfelelő voltát törvény nem biztosítja: kárba veszett dolog a törvényhozás munkakörének az administratio államivá tételével való igénybevétele. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvényhozás előbb önmagát szabadítsa meg a eorruptiótól és visszaélésektől s akkor aztán jogos tekintélylyel vetheti magát a közigazgatásra, hogy azt is megszabadítsa azon visszaélésektől, melyek eddig állami protectio alatt űzettek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha valaki Magyarország ministerelnöki székét elfoglalva a reformok egész sorozatával előáll és elmulasztja a nemzetiségi kérdésben nyilatkozni, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ott méltán kell, hogy aggodalom ébredjen fel bennünk, mert bármi legyen a törvényhozás