Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-100

106 100. országos 8Iés 1893. október 21-én, pénteken. T. ház. Minden polgárháborúnak vége kibékülés, kiengesztelődés kell, hogy legyen. De voltak a polgárháborúknak mindig és mindenütt oly tényei, melyeket a túláradt szenvedély enyhítő körülményével betakarni nem lehet. Oly tények, mint Enyed városának borzasztó feldúlása, mint a fővárosnak Hentzi által való bombáztatása, mint Haynan gyilkos cselekedetei: sehol a világon emlékoszlopot és dicsőítést nem nyertek semmiféle békesség érdekében, mert itt nem a különböző pártok kibékülési hajlamáról van szó, hanem az emberi természet erkölcsi ösztöne tiltakozik ellene. (Élénk helyeslés halról.) Minő eltévelyedése az az elméknek, mely Bocskait és Bástát, Rákóczit és Caraffát, Kossuthot és Haynaut parificálni tudja? Nem két különböző párt egyenrangú hősei ezek, kik iránt kölcsönös kegyelettel lehetne viseltetni, hanem amazok nemzeti hősök, emezek pedig hóhérok. ("Úgy van ! balról.) A história más helyen is mutat fel a nemzeti önérzetnek oly hanyatlását,hogy valamely nemzettel, mint a huta gyermekkel meg lehetett csókoltatni azt a vesszőt, melylyel megverték. De ha egy ily helyzet áll elő, ha egy kormány vagy egy parlamenti többség va^ry tán maga az egész nemzet ennyire megfeledkezik magáról: akkor magának a fejedelenmek kell ily tényt megakadályozni, mert ily tény a nemzetnek azt az önbecsérzetét sérti, mely a trónnak leghatalmasb támasza. (FJlénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. As elnöki széket gróf Andrássy Tivadar foglalja él.) És most, hogy beszédem végével visszatérjek oda, honnan kiindultam, a t. ministerelnök úr az eddigiekből meggyőződhetett arról, hogy ez a kezdeményezése is balul ütött ki, mint minden, a mit csak életében kezdeményezett és hogy czélját el nem érheti. (Úgy van! a baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Egy czélja van, minister maradni! Kovács Alberti De ez már a t. ministerelnök úrnak annyira praedestimvtioja, hogy soha az életben nem fog ettől megszabadulni, mert van egy végzet, melyet nem lehet megkérlelni és ez a lélektani determinismus. Abban nem lehet már kétsége a ministerelnök úrnak, hogy az, a mit elérni szándékozott, nem sikerült és nem fog létrejönni. Nem azt mondom, hogy a koszorúzás ceremóniája nem fog megtörténni; azt katonai fedezet alatt végre lehet hajtani. De hogy ez a koszorúzás! szertartás nem fog a kibékülés ünnepélye lenni, hanem újabb keserűség kezdete, hanem a begyógyult sebek újabb felszaggatása, azt a figyelmes szemlélő már észrevehette úgy ebben a házban, mint a házon kivíü. (Úgy van! Úgy van! a bal és ssélsö baloldalon,) Ezért én újból kérem a t. ministerelnök urat, álljon el szándékától és fogadja el gr. Apponyi határozati javaslatát, (Helyeslés bal felől.) a melylyel még mindent jóvá lehet tenni. Rossz úton indulni bizony ügyetlenség. E tekintetben nincs véleménykülönbség a házban; de a rossz útról visszatérni becsületes dolog. (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) Ha azonban az a nagy párt e rossz úton is követné a t. ministerelnök urat és Apponyi határozati javaslata kisebbségben maradna, azon esetben én is Eötvös képviselő úr határozati javaslatára fogok szavazni. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Rohonczy Gida t. képviselőtársunk beszédében ezt az oldalt azzal vádolta, hogy itt minden felszólalás, minden beszéd istenkáromlással kezdődik és hazaárulással végződik a túloldalra nézve. T. ház! Hogy ha istenkáromlás az, hogy mi óva intjük a magyar nemzetet, sőt tiltakozunk a kormány és pártja azon szándéka ellen, hogy a magyar nemzet nevébea a Hentziszobrát megkoszorúzza; akkor én szívesebben tartok az istenkáromlókkal, mint tartok a t. ház azon tagjaival, a kik gr. Szapáry Gyula ministerelnök úr vezérlete alatt a bálványimádásig elmennek koszorúzás! mániájukban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Részemről a vita folyamán a dolgot úgy fogtam fel, hogy két oldala van a kérdésnek. Az egyik a honvédszobor megkoszorúzása: a másik a Hentzi-szobor megkoszorúzása. A honvédszobor megkoszorúzásának kérdésével az egész nemzet egyetért; a Hentzi-szobor megkoszorúzása ellen pedig, mondhatnám a hivatalos köröktől és a kormánypárt tagjaitól eltekintve, az egé^z nemzet tiltakozik. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) De Rohonczy t. képviselő úr beszédével egy harmadik kérdést is belevont a vitába, mert ő azt mondja, hogy a Hentzi-szobrot ő se megy el megkoszorúzni, hanem el akar menni megkoszonizni a Budavár védelmében elesett névtelen hősök emlékének állított szobrot. Én azon véleményben vagyok, hogy ezen elkeresztelési kérdést az igen t. kormánynak már a programm kibocsátása előtt kellett volna megoldania (Igás! Úgy van! bal felöl.) és akkor tisztább volna a helyzet a kormány szándéka iránt, hogy tulajdonképen Hentzi emlékének akar-e koszorút, vagy pedig a Budavár védelmében elesett, általuk hősöknek nevezett zsoldosok emlékoszlopának. Reám nézve a dolgot illetőleg teljesen mindegy az, akár Hentzi szobrának, akár pedig a Budavár védelmében elesett hősök emlékszob-