Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-100

100, országos ülés 1892, o köréből a pénzügyi közigazgatási bíróság hatáskörébe való átutalása tárgyában. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a ház kérvényi bizottságának. Bemutatom továbbá a pozsonyi kir. itélő tábla kezelő személyzetének Neiszidler Károly orsz. képviselő álal beadott kérvényét, a tisztviselők fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával sérelmeik orvoslása tárgyában. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Jelentem a t. háznak, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister úr, vett értesítés szerint, holnap fog felelni Kemény Pál képviselő urnak a borzavári róni. kath. templom helyreállítása tárgyában beadott interpellatiojára. Méltóztassék tudomásul venni. (Helyeslés.) Tudomásul vétetik. Következik a napirend: a budai honvédszobor leleplezésére vonatkozó meghívó tárgyalása. Molnár Antal jegyző: Pázmándy Dénes! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: Pázmándy Dénes képviselő úr nem lévén jelen, ki következik? Molnár Antal jegyző: Pogrányi József! Pogrányi József: T. ház! A már elhangzott tartalmas és szép beszédek után figyelemre alig tarthat ugyan számot igénytelen szavam, mégis kérem a t. ház türelmét, hogy a tárgyhoz hozzászólhassak, ígérem : beszédem rövid íesz. (Halljuk! Halljuk!) Midőn ezelőtt néhány évvel a t. kormány-elnök úr ministerel nöki székét elfoglalta, ugyanakkor azon ünnepélyes kijelentést tette, hogy kormányzati működésének íőezélja a belreformok terén létesítendő, a nemzet közszükségeinek megfelelő intézmények megalkotása lesz. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ezt a kijelentést akkor a parlamentben, azon kivül is sokan nagy reményekkel eltelve fogadták; vagy ha nem is azzal fogadták, legalább vele szemben a jóakaró várakozásnak érdeklődő álláspontjára helyezkedtek. Nem tagadható, hogy a kormányelnök úr eddigi működésében a reformáíori hivatásnak egyáltalán nem mindig megkívántató, de mégis sokszor előforduló jelenségével találkozhattunk. Az ő kormányzati működésében az alkotásokkal szemben, a rombolás ösztönének kielégithetíen vágyát találjuk. (Közbeszólások a szélsőhalon; Valóságos Néró!) Természetesen a reforniaíori sajátságok és véralkatok sokszor különböznek egymástól. Van olyan, a ki valóban tud is, akar is alkotni és az ilyen rendszerint, ha útnak indul, megelégszik a mérsékeltebb szélcsenddel és a maga útján elvitorlázik szépen a itóber 21-én, pénteken. 95 czélhoz. De van olyan — s ilyen a ministerelnök úr is — a ki mielőtt útnak indul, viharossá korbácsoltatja maga körül a tengert, hogy czéljához annál nehezebben érhessen el; gyúanyagokkal rakja körül a reformátor! hajót, hogy az annál könnyebben felrobbanhasson. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Legújabban a ministerelnök úr ezen alkotások nélküli romboló szenvedélyének legnagyobb erejével fordul a nemzetnek. A reform-alkotásokhoz oly annyira megkívántató köznyugalmat felbontja s azt, a mit minden jóra való nemzetnek saját kebelében Vestattízként folyton ápolni s lobogtatni kell: a nemzeti önérzetet s állami Öntudatot a nemzet szívéből és érzelméből kiirtani törekszik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E napokban kegyeskedett a ministerelnök úr kedélyes meglepetésünkre a nemzetnek tudomására adni, hogy ő a nyári szünidő alatt micsoda nagy gondolattal s dologgal foglalkozott, hogy az ő reformátori hajóján micsoda nagyszerű felfedezést tett. (Derültség a szélső haloldalon.) Úgy látszik, hogy a t. ministerelnök úr útközben valamelyes olajfákban bővelkedő szigetre ért és az olajfák békét lehellő ágai alatt természetes, hogy önként jött az az eszme, hogy olajfaágból egy óriási koszorút fonjon és a nemzet bűnei megbocsátására kiengesztelésül ünnepélyes és áhítatos szertartások mellett a Hentzi szobrára helyezze. De miután egy engesztelő koszorúzáshoz előlegesen megbékülés is kívántatik, a ministerelnök úr, mert úgy hitte, hogy a béke valahol lappang, nincs meg, tehát elment keresni s felfedezni minden áron a békét s minden szabadkozás daczára is a hadtest-főparancsnok úrra disputálta hogy a koronázási jubileumra ráadásul harmadszor még ő vele is óhajt békét kötni. (Tetszés a szélsőbalon.) Azonban Sághy Gyula képviselőtársain tegnapi jeles közjogi fejtegetésekben valóban tartalmas beszéde alkalmával, a t. ministerelnök tagadólag intett arra, mintha ő tegnapelőtti válaszában a hadsereggel való külön kiegyezés szükségességét hangsúlyozta volna. (Halljuk! Halljuk!) Ha már a t. ministerelnök úr maga is időközben belátta, hogy idevonatkozó közjogi kijelentése tarthatatlan : akkor én felmentve érzem magamat attól, hogy a hadsereggel való külön egyezkedések szükségessége vagy jogosultsága felett tovább is vitatkozzam. (Helyeslés a szélsőbalon.) De ha a t. ministerelnök úr oly állhatatosan ragaszkodik ahhoz, hogy mégis kell ellenségnek találkoznia, a kivel kibékülhessen, ám tegye . . . Gr. Károlyi Gábor: Béküljön ki maga magával, vagy Szilágyival! (Derültség a szélsőbalon.) Pogrányi József: . . . kössön békét a békekeresései alatt ránk eresztett kolerabaciilu-