Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-81

11. orsi4g»s Illés 1862, jülíKs 2-án, szombatom Hs házak egymástól meglehetős távolságban állnak és tudjuk azt, logy az ilyen helyeken a korcsmák száma nagy, úgy, hogy ezen a bérlő által felállítható egy korcsmának az ötezer lélekkel biró községekben semmi körülmények közt nem lehet az a hatása, hogy megölje a többi korcsmákat és megrontsa azoknak a coneurrentiáját. Ellenkezőleg azt hiszem, hogy ez egyfelől a szesz értékesítése érdekében jó hatással lesz és másfelől a régi korcsmákat az említett kedvez ményadás következtében szintén kedvezőbb helyzetbe juttatja e tekintetben is. Leginkább megtámadták a kizárólagos jogot, tehát ezzel is kell egy kissé bővebben foglalkoznom. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nemcsak javul a helyzet, de nagy tévedés az, mint Kun Miklós 1 képvisehMrsam mondta, még ki is terjesztetik. Én nem tudom, a törvényjavaslatnak melyik szavával vagy intézkedésével tudná ezt megmagyarázni, hanem én iparkodni fogok kifejteni, hogy igen lényegesen meg van szorítva. Az a három feltétel, mely a 9. §-ban van a kizárólagos jog megadására nézve, az ellenzék szónokai részéről leginkább megtámadtatott és úgy lett magyarázva, hogy az tág tért nyit az önkénynek. Pedig az igen concret rendszabályokat tartalmaz. Először a kis községben, a hol három korcsma nincs: ez nem önkény, mert constatálni kell, hogy hol van. A másik még szigorúbb rendszabály; először azt mondja a mondat, hogy a kipuhatolt szeszfogyasztásnak négyötöd része nincs biztosítva, de még ehhez hozzáteszi, hogy az előbbi évben fizetett adónak négyötöd része szolgál cinosoráúl, a mi igen szigorú korlátozás. Felhozták, hogy a községek tetszés szerinti összeget puhatolhatnak ki; azonban ezzel szemben felhozom, hogy az előbbi évben fizetett adó mennyisége még sem oly kétséges, hogy azt tetszés szerint lehetne felvenni és hogy csak akkor következik be a pénzügyministernek joga, hogy esetleg a kizáró • lagosságot életbeléptesse, ha az előhbi évi adó négyötödét másképen nem biztosíthatja. Másodszor — és ez ellen épen nem lehet kifogást tenni — ha a községek maguk kívánják ezt saját háztartásuk érdekében. Igaz ugyan, hogy Kun Miklós t. képviselő úr a szakasz világos rendelkezése mellett is állította, hogy kibúvót fognak keresni és azt a kérdést intézte a pénzügyminister úrhoz: megfogja-e azt engedni? Ámbár a minister úr már nyilatkozott és kétségkívül még nyilatkozni is fog arra nézve, hogy mi e tekintetben szándéka. Méltóztassék a beavatottaktól megkérdezni, hogy való-e, hogy a pénzügyminister mindent elkövetett, hogy a községek már 3 év előtt vegyék bérbe az italmérési jogot és csak a végső esetben folyamodott más eszközökhöz. Most pedig még kevésbbé ! van ok ettől az eljárástól eltérni. Ne méltóztassék tehát ott is kételyeket támasztani, a hol világos intézkedések vannak, a hol a kételyeknek helyök nincs. Azt méltóztattak mondani, hogy a nagybérlők rettenetes emberek, mert rossz italt adnak. Én semmiféle bérlőnek a védelmére nem kelek azért, mert nem ismerem az eljárást. Acceptálom azt, hogy túlságos árak voltak és vannak még most is ; acceptálom azt is, hogy az italok is rosszak. Ámde a rossz italokra nézve a helyzet nem egy vagy három év óta áll fenn, hanem állandóan egyforma maradt és e tekintetben aligha rosszabbúltak a viszonyok. A régi bérlők épen úgy értettek a pancsoláshoz, mint a mostaniak és a közönség a múltban sem volt jobban kiszolgálva, mint a jelenben. Ezen gravament a nagybérlőkkel szemben tehát jó volna elejteni, (Helyeslés a jobboldalon.) mert a szerződésekben fokokban van megszabva a pálinka foktartalma, minek következtében a kormánynak mindig kezében van az eszköz, a melylyel a szerződés ellen vétőkkel szemben eljárhat, holott a régi időben absolut önkény volt s a kormánynak a megtorlásra egyáltalában nem volt eszköz a kezében. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A másik eszköz a visszaélések meggátlására: a maximális áraknak a megszabása. E tekintetben figyelmen kívül méltóztattak hagyni, hogy a pénzügyi bizottság — a pénzügyminister hozzájárulásával — kikötötte, hogy minden községben a maximalis árak meg lesznek szabva és ki lesznek hirdetve. Ha tehát az árak meg vannak szabva — nem mondom, hogy rejtett visszaélés nem burjánozhatik, de a kellő érzék az érdekeltek részéről a kormánynyaí szembm módot nyújt arra, hogy azok meggátoltassanak, holott a régi rendszer mellett ez nem volt lehetséges. Ez a különbség a helyzetben; nincs tehát rosszabbulás, hanem tetemes javulás van. De még a végrehajtási részletekkel is foglalkozott Deésy Zoltán képviselő úr, a kinek beszédjét kivált azért hallgattam nagy élvezettel, mert belehatolt a részletekbe. Sajnálom, hogy minden ponttal,, melyet felhozott, nem foglalkozhatom s az idő rövidsége miatt csak kettőre terjeszkedhetem ki. A végrehajtási utasításokban a borra és sörre nézve külön intézkedések vannak és külön intézkedések vannak a községeknek való megtérítés tekintetében is. Mi lesz tehát képviselő úr, ha ezekre nézve külö í meghatalmazás adatik a miuisternek? Ép ez a felhatalmazás értelme. A törvény is azt mondja: megfelelő alkalmazást nyernek. Ez azt jelenti, hogy az egyesítés folytán egységes eljárás lesz és kikiiszöboltetik az utasításokból i mindaz, a mi a két italnemre nézve eltérő külön