Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-81

*S Si. országos Ülés 189$. Julius Ián, ssíomfeáton. készítenék a mesterséges bort ; ha csak azon 2-3 firmánál, kiket tegnap szólott egyik t. képviselőtársunk említett, akkor, azt hiszem, lehetne a műbőr-gyártást ellenőrizni; de nemcsak ott, hanem országszerte készítik a mesterséges bort a borkimérők pinczóiben, kamaráiban, szóval oly helyiségekben, a melyek az ellenőrzés alól egészen ki vannak vonva s ez az oka annak, hogy eddig sem lehetett a mesterséges borokat kellő megadóztatás alá vonni és ezentúl sem lesz ez lehetséges, Azért óhajtanám, hogy kimondassák a törvény 2. szakaszában az is, hogy bárhol készített mesterséges bor ellenőrizhetés szempontjából bejelentendő. Semmi javulást ezen törvényjavaslat előterjesztésében és intézkedéseinek elfogadása eseten nem várhatván, a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem csatlakozom a Horánszky ívándor t. képviselőtársam által előterjesztett határozati javaslathoz. {Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Szünet.) Ha senki sem kíván szólni, a vitát ezennel bezárom. Áz ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel újból megnyitom. Miután a vita be van zárva, sző illeti az előadó urat. valamint a határozati javaslatot benyújtó Horánszky Nándor képviselő urat. Első sorban az előadó úr kíván szólni. Hegedűs Sándor'előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel az idő előrehaladottságára, kénytelen vagyok beszédemnek némely részeit elhagyni azért, hogy a t, ház hangulatával számolva, lehetőleg röviden előadjam néhány észrevételemet. (Halljuk!) Első sorban örömömnek adok kifejezést, hogy a vita határozottan a tárgyból indult ki, nem mondom, hogy mindig szigorúan tárgyilagos volt, de határozottan a tárgygyal foglalkozott és e tekintetben megvigasztalhatom Hoiánszky Nándor t. képviselőtársamat, ha panaszkodik a felett, hogy kellő figyelemben nem részesült. Legyen meggyőződve, hogy az utóbbi időben tagadhatatlanul kissé tompult is érzékünk az ily tárgyak és vitatkozások iránt, de ha ő, mint igéri, kitartóan és lankadatlanul megmarad ezen az úton, mindnyájan követni fogjuk e terén — én is mindig készségesen fogom követni — akkor bizonyára vissza fog térni az érdeklődés is és azokat a beszédeket fogják jóknak és elismerésre méltóknak tartani, a melyek a tárgygyal foglalkoznak és nem azokat, a melyek attól eltérnek. (Úgy van! jobb felől.) Hogy hibába ne essem, egy érdekes themát vagyok kénytelen feláldozni és ez azon vitás kérdés, a melyet Horánszky Nándor t. képviselőtársam most indokolatlanul vont a vitába, hogy 1875. óta mennyire növekedtek adóink és államadósságaink. Úgy észleltem egy köíbeszólásból, hogy Deésy Zoltán t. képviselőtársam észrevette, hogy Horánszky Nándor képviselő úr állításait mereven állította fel és pár millióval némi eoneessiót tett a tekintetben, hogy az talán a fejlődésnek is tulajdonítható és nem minden az adóemelésnek. E tekintetben régebben hosszasm vitattam és vitatom most is az álláspontot, hogy szorosan az a dótételek fokozását követő évben beálló emeléseket kell kiszakítani és ezt kell különböztetni. Nem akarok erre hosszasan kitérni, de ajánlom t. képviselőtársam figyelmébe, hogy ha pl. nyolez millióval több most a ház' ér Budapesten, mint ezelőtt 15 esztendővel, nem a régi házak terhei emelkedtek, hanem új házbérjövedelem van. Vagy egy példát mondok a fogyasztási adók köréből. A czukorból fogyasztási adó czímén régebben nemcsak hogy nem volt jövedelem, hanem a kiviteli prémiummal még rá is kellett fizetni. Törvényhozási intézkedések és a kormány politikája folytán ez megszűnt, sőt újabb intézkedések folytán még Ausztriának sem kell fizetnünk a ezukor után, hanem magunk termelünk és ez jelentékeny összeget tesz ki. Már most nem mondhatjuk, hogy ez a 2

x

/ä millió terhünket emelte, hanem azt, hogy azon összeget, a melyet eddig külföldre adtunk ki, most magunknak fizetjük. És így nagyon sok dolgot tudnék felhozni, ^de ez kivűl esik a vita keretén, csak a conclusiora jutok. Nem értem, hogy a képviselő úr e régi vitát miért elevenítette fel e törvényjavaslat tárgyalása alkalmából, mert ha álláspontját akarta e tekintetben igazolni és beszédének nagy keretet akart adni, egy alternatívát kellett volna bebizonyítania: vagy azt, hogy az így hozott áldozat nem vezetett czélhoz, vagyis a pénzügyek nem rendeztettek; vagy azt, hogy az általuk proponált pénzügyi politika jobb és czélravezetőbb lett volna. A képviselő úr egyiket sem bizonyította : tehát ez nem volt egyéb, mint egy reminiscentia, a melylyel szemben hosszabb vitatkozásba most már nem bocsátkozom. T. képviselőtársam panaszokat hozott fel — és ezt is csak egy perczig érintem, pedig nagyon fontos dolog — a kivándorlás és a középosztály bajai tekintetében. Elismerem, hogy e bajok léteznek, de nagyon kívánatosnak tartanám és ezen eszmét ajánlom a t. ház figyelmébe, hogy végre valahára úgy a kivándorlás, mint a középosztály anyagi helyzete tárgyában egy szigora