Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-80

|5g 80. öí-sságos Illés 1B»2. Julius 1-én, péntekéin fölverniük, hogy a bor- és sörfogyasztás! adónak mely része az, a mely a jövőben ezen törvény alapján új adó alá vonatik? Hogy ezt megtudjuk, el kell hagynunk a korcsmában való fogyaszást és a szőlőtulajdonosok részéről való fogyasztást és csak a magánosok fogyasztását kell számításba vennünk. Én azt hiszem, nem csalódom, só't kevés mértéket veszek fel, ha az összes fogyasztás 30%-át tekintem olyannak, a mi ezt a magánfogyasztást ki fogja adni. Már ha 30°/o-ot veszünk fel és azt az 1890-iki zárszámadás adataira alkalmazzuk, látjuk, hogy a boradónak öf-szege az 1890-iki zárszámadás szerint 6,154 000 forint és a söradónak adóösszege 1,555.000 forint, a minek 30°/o-a 2,300.000 forintot tesz ki. Ez a 2,300.000 forint folyt tehát be, t. ház, abból az adóalapból, melyre most az ujabb három fortos adókulcsot fogjuk alkalmazni. És milyen adókulcs alapján folyt be ez a 2,300.000 forintí Befoly a harmadik osztályhoz tartozó községekben 1 forint 35 krajczáros tétellel, a minek tehát a három forintos tétel több mint kétszeresét képezi és befoly a II. osztályú községekben 2 forint 69 krajczáros adótétellé], melynél az új három forintos tehát ismét magasabb tételt fog képezni, úgy hogy, merem állítani: e 2,300.000 forintnál másfélszerte nagyobb lesz a három forintos adókulcs alkalmazása mellett befolyandó új adóösszeg s így az 3,450.000 forintot tesz ki. Ha ebből a zárt városokban befolyt összeget levonom, megközelítőleg három millióra teszem az ez adóemelés folytán előálló különbözetet. Egy három millió forintnyi új adó vagy adóemelés, bárminek nevezzük is, nem rója-e ránk azt a kötelességet, hogy azt minden oldalról megfontoljuk, annak szükségét, a közönségre nézve terhes és nyomasztó voltát megvizsgáljuk és a szerint járuljunk annak megszavazásához, esetleg elvetéséhez? Én, t. ház, azon meggyőződésben vagyok — és ezt beszédem folyamán ismételni és kifejezni fogom, hogy a mai adóztatási rendszer mellett, a mai közteher viselés mellett semmiféle új adóteherhez, adóterheinknek emeléséhez semmi körülmények közt hozzá nem járulhatunk.(Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t.pénzügyminisier úr, hogy ez nem új adó, csak adó átváltoztatás és nem új adó, a mennyiben a korcsmai fogyasztás adóját ő lejebb szállítja, annak adóterhét kevesebbíti és ezt fogja csak a magánfogyasztásra rátenni. Ez úgy volna: ha például a házbéradót kevesbítenők és a kázosztá'y-adóra tennők az előbbinek terhét, ez igenis adó-átváltoztatás, mely igazságosabb megoszlást eredményezhetne, de mindennél az alapfeltétel az, hogy az adó a másiknál le is szállíttasék és az adótétel annál valósággal kisebbedjék. De vájjon a korcsmai fogyasztásra kevesebb adót fogunk-e a jövőben kiróni, leszállítjuk-e annak adótételeit s nem fog-e az ugyanazon összegben megmaradni, a melyben azt az 1888: XXXV. tcz. megállapította? Mily jogczímen mondja tehát a pénzügyminister úr, hogy itt adóváltoztatás történik, hogy a korcsmai fogyasztás terheit könnyítjük, ellenben a magánfogyasztásra rakjuk a nagyobb terhet, mikor amannak adótételét egyetlen egykrajezárralsem kevesbítettük ? A t. minister úr azt mondja, hogy a kizárólagos jog alapján mégis nagyobb összeget vett be a kincstár, mint a mit most bevesz a kizárólagos jog megszüntetése után. De hiszen a kincstár legnagyobb részt továbbra is megmarad a kizárólagosság jövedelmében, hiszen a szeszre a kizárólagosság fenmarad. De e mellett én is hivatkozom arra, a mire tegnap Horánszky Nándor t. képviselő úr hivatkozott. Megengedhetőnek találta-e a pénzügyminister úr az ő alkotmányos érzékével, hogy a költségvetésbe eddig oly tételeket és oly összegeket állított be, a melyek nem törvényes adóztatási alapon nyugodtak ? Hisz ez a három éves kizárólagosság nem arra volt a pénzügyminister úrnak 1888-ban adva, hogy abból az államkincstár számára megmérhetetlen összegeket szerezzen, hanem arra, hogy biztosítsa a regale-megváltási összeg amortisationalis összegét és a megszavazott adótételt

f általánosságban az országra nézve biztosítsa. 0 neki tehát, ha egy alkotmányos pénzügyminister érzékével és felfogásával jár el, nem lehetett ez összegeket nagyobb mérvben beállítani a költségvetésbe. És ez így is van. Hiszen tudjuk, hogy ezek az adóösszegek legnagyobb részben költségvetésen kívüli feleslegekként jelentkeztek s ha az állam most ezektől elesik, ebből az állam rendes háztartására és a kincstárra semmiféle kár nem háramlik. Három évvel ezelőtt megszavaztak e regale-törvényjavaslatot alapos megvitatás és letárgyalás után, akkor a t. pénzügyminister úr tudta, hogy a kizárólagosság három év mulya meg fog szűnni, ő oly előrelátó, hogy e három évi kizárólagosság megszüntetéséhez hozzákészült, hozzákészítette a költségvetést és az állam háztartását, mi nem számítottunk arra és ő sem számított arra, hogy három év múlva elő fog állani és tőlünk kárpótlást fog kérni a törvényben biztosított kizárólagosságnak ezen megszűnéséért. Ha ez megtörténhetik, akkor ott fogunk állani, t. ház, ha a jelen törvényjavaslatban megszabott kizárólagosság meg fog szűnni, hogy kárpótlásul ismét egy újabb adónak behozatalát fogja a pénzügyminister követelni. Én ezen felfogáshoz, ezen eljáráshoz semmi körülmények között sem tudok hozzájárúlui. (Élénk helyeslés a bál- és szélsőbalon.) A t. pénzügyminister úr és a t. bizottság azt