Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

88. omftgos Ölés 1892. Julius 14-én, esIitCrtökBa, %Q"J mint ö monda és én is elismerem, az idegességet és azt, hogy kicsi dolgokból mesterségesen nagyokat csináljunk, ott, a hol annak jelei mu tatkoznak, hogy az izgatás veszélyes jelleget. ölt, a törvénynek szigorát kérlelhetlenűí alkalmazza. Nagyon helytelennek is tartanám ezzel szemlén azt a theoriát, mely a törvény alkalmazásának útját akarja állani azzal a gondo lattal, hogy ne csináljunk iuartyrokat. Ez ebben az esetben egy teljesen elhibázott politika volna, egy oly politika, melylyel kötelességünket szegnők első sorban román ajkú polgártársaink azon igen nagy többsége ellen, melyet én az alkot mányhoz és a hazához hű, jóhiszemű állampolgároknak tartok; de a kiknek lelkületében és öntudatában megzavarnók a törvényesség határa iránti tiszta tudatot, kikben azután mi magunk elnézésünk által ébresztenők azt a hitet, hogy azok az izgatások, melyek az ország alaptörvénye, sőt egysége ellen irányulnak, a törvénynek megengedett, az alkotmányosság keretén belül mozgó, talán erkölcsileg is még dicsérendő tényeket képeznek. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) De én azt tartom, t. ház, hogy kormányunknak feladata az is, hogy a törvény által a külügyek vezetésére biztosított befolyását felhasználja (Igaz! Ügy van! bal felől.) és érvényesítse oly irányban, (Helyeslés bal felöl.) hogy a szomszéd román állam hivatalos tényezőitől az internationalis kötelességeknek, melyekre előbb rámutattam, (Helyeslés hal felöl.) szabatos és kifogástalan teljesítését követelje, (Helyeslés bal felöl.) mert teljesen igaz az érdekközösségnek theoriája köztünk és Románia közt minden mélyebben gondolkozó államférfiúnak s politikusnak szemei előtt, De az engedékenység, a gyengeségnek minden sympthomája e téren épen délkeleti szomszédainkkal szemben, kikben az új államoknak némileg túlfejlődött önérzete lakik, arra a tudatra vezetne, mint hogyha az érdeksolidaritas és az egymással való jó viszonynak fentartására nagyobb mértékben volnánk rászorulva mi, mint a mily mértékben rá yannak szorulva ők. (Úgy van! bal felöl.) Már pedig mindenki tudja, t. képviselőház, a ki csak számadatokkal tud foglalkozni, hogy ennek épen megfordítottja, épen ellenkezője áll. (Ugy van! a haloldalon.) Itt is, t. képviselőház, nem szabad az erőt ürügyül felhasználni arra, hogy az eljárás gyenge és túlengedékeny legyen. (Helyeslés bal felől.) Azonfelül felfogásom szerint múlhatlan kötelessége a mi kormányunknak, hogy úgy külügyi képviseletünknek összes orgánumait, a mennyiben ezeknek erre alkalom nyílik, mint sajtóirodáját is és minden rendelkezésére álló eszközt felhasználjon abban az irányban, hogy az európai közvélemény előtt, hogy az európai sajtónak nevezetesebb és nyomósabb orgánumaiban a Magyarországnak discreditalására irányuló aetio hatályos ellensúlyozást találjon. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Erre a mi kormányunknak, mint minden kormánynak teljesen megvannak a maga orgánumai, megvan a maga lehetősége. Csak fel kell használni tudni azokat abban az irányban, a melyben kell. (Igaz ! Úgy van ! bal felöl.) Nem kell a külföldi sajtóra gyakorolt befolyását és beleszólhatását és azokat a csatornákat, a melyeken át az európai sajtóval érintkezik a kormány, arra, felhasználni, hogy az európai sajtóban önmagát megdicsértesse, a a magyar ellenzéket discreditálja (Zajos felkiáltások: Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) és azután ezeket az innen sugalmazott, idegen újságokban megjelent czikkeket hazai officiosusai által idéztesse, mint a külföldnek hangjait; (Élénk helyeslés és derültség a bal- és szélsőbalon.) szóval nem pártczéljaimk előmozdítására, hanem az ország megvédésének ezéljaira kell felhasználnia azokat az eszközöket, a melyek az európai közvélemény orgánumaira befolyást gyakorolhatnak. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Én. t. képviselőház, megvallom egészen nyíltan, hogy a mi csekély összeköttetésem nekem személyes ismerettségnek révén idegen országok közvéleményének orgánumaival van, nem tartom helyesnek felhasználni és nem is használom fel arra, hogy a magam pártpolitikájának csináljak reclamot, hogy a kormányt külföldön befeketíteni igyekezzem. Én úgy tartom, hogy az a kérdés: jó-e nekünk valamely kormány vagy sem, oly kérdés, melyet itt magunk között kell elintéznünk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A külföld előít óhajtom, hogy a magyar kormány, mint a magyar nemzet képviselője, kifelé tisztelt állást foglaljon el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De azt hiszem, hogy a kormánynak, a melynek kezében a külföld közvéleményére való hatásnak sokkal több eszköze van, mint az egyes ellenzéki politikusnak, kétszeres kötelessége hasonló eljárást követni és nem egyéni panaszképen mondom, mert egyénileg valóban nem törődöm azzal, de nem az ellenzéket, mely a nemzet erkölcsi eapitaliíának egy része, kell kisebbíteni, hanem arra kell használni ezeket az eszközöket, hogy ott, a hol az egész nemzet, az egész ország érdekeiről van szó, a melynek megvédésében mindnyájunknak solidarisoknak kell lennünk, hogy ott gondoskodjunk a felvilágosításról. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) De mindezek mellett és mindezek fölött — mert ezt tartom én a dolog lényegének — ezen bajnak, a nemzetiségi izgatásokban nyilvánuló bajnak legjobb orvosszerét képezi a jó, a törvényes, a részrehajlatlan, a minden tekintetben 84*