Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

88. orssságo* ülés Í892. jníitts 14*én, csHtUrtJJtSii. 5^5 csak azzal a különbséggel, hogy míg ő a tárgynak egyik oldalát, tudniillik az igazságügyi kormányzatnak feladatait emelte ki, addig én lehetőleg a fenforgó kérdésnek és helyzetnek minden oldalára óhajtok kiterjeszkedni. Azért kérem az előhaladott idő daczára, ha velem parancsolni méltóztatik, a t háznak szíves türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, nem tartozom azok közé, a kiket a nemzeteknek életében előforduló tünetek iránt — hogy egy most használt szót újra alkalmazzak — idegességgel lehetne vádolni; én tudom, hogy a szabad életnek pezsgésével együtt el kell fogadni és el kell tűrni sok oly jelenséget is, melynek tálgyors, tálheves, tálszigorú elnyomása vagy elfojtása nagyobb kárt okozna magának a szabadságnak, mint a mekkora hasznot hajthatna az a partialis eredmény, mely drasticus rendszabályok időelőtti alkalmazása által elérhető volna. (Úgy van! bal felől.) Azonban, nem lehet engedni, hogy különösen román ajkú polgártársaink között utóbbi időkben az izgalmaknak oly jelei mutatkoznak, melyek nem lehet és nem szabad, hogy kikerüljék sem a kormányzatnak, sem a törvényhozásnak figyelmét. Azért úgy éreztem, hogy kötelességet mulasztanék, ha a ház szünetekre menne a nélkül, hogy a miket e tekintetben elmondani szükségesnek tartok, elmondottam volna; a nélkül, hogyha ezt más nem teszi, én fel ne hívtam volna a t. kormánynak, a háznak és magának a magyar közvéleménynek is figyelmét e jelenségre. (Helyeslés.) Ez izgatások a belföldön kicsúsosodtak, hogy úgy mondjam, legpregnánsabb kifejezésüket nyerték abban a memorandumban, melyről az utolsó két nap alatt e ház termében is volt szó. Előrebocsátom, hogy magára a memorandumra nézve eorrectnek és helyesnek ismerem el azt az álláspontot, melyet a kérvényezési jog tekintetében a t. igazságügy minister ár kifej tett. Kétesnek tartom ugyan, hogy vájjon e memorandum formájából és tartalmából csakugyan ki lehet-e mutatni, hogy az a magyar királyhoz, mint olyanhoz volt-e intézve? De minthogy az ellenkezőt sem tudom minden kételyt kizárólag bebizonyítani, e pontra nem inhaereálok. (Helyeslés ''álról.) Annyit constatálnom kell, hogy a memorandum érdemleges tartalma olyan, hogy az olyan elveket és irányzatokat tartalmaz, melyekkel a megalkuvás, sőt a kölcsönös megértés is teljesen lehetetlen. (Úgy van!) Mert irányozva van az a mi állami életünk összes megőrzendő alapjai ellen, irányozva van az a magyar állam területi integritása ellen, (ügy van! a bal- és szélsőbal felől.) mert nemcsak az erdélyi unió felbontását, hanem még a szerb vajdaság helyreállítását is kitűzi politikai célúi; KÉFVU. NAPLÓ 18D2—97. V. KÖTET. (Igaz! Úgy van! bal felől.) irányítva van a nemzeti egység ellen, mert nem egyes román, vagy akármilyen ajkú honpolgárok nevében beszél, hanem a román nemzet nevében és egyenesen azt az óhajtást és azt a postulatumot fejezi ki, hogy a román nemzet, mint államalkotó tényező nyerjen elismerést. Tehát egy oly tendentia, mely merev ellentétben áll épen azzal az alaptörvénynyel, melynek egyes dispositiöira azután a memorandumnak benyújtói hivatkoznak, tudniillik a nemzetiségi törvény kiindulási pontjával. Ellentétben van állami önállóságunkkal, a menynyiben a magyar alkotmánynak, a magyar törvényes állapotnak helyreállítását, mint a változó, politikai irányzatok körében felmerülő fejedelmi kegyelmi tényt, mint oly elhatározást, mely a politikai irányzatok változásával ismét változhat, állítja oda a Felség elé és a terjesztés útján a közönség elé; és ellenkezik végre az alkotmányossággal is, a mennyiben hivatkozik oly tényekre, a melyek a törvények és az alkotmányosság szünetelése idejében történtek és ezekre, mint közjogi jogforrásokra utal. (Igaz! Ügy van! bal felől.) Maga az a tény, hogy ily felfogások nem csupán egy szárara nézve tekintélyes küldöttség által nyújtatnak be ő Felségénél, hanem a mi reám nézve még nagyobb mértékben megdöbbentőteg hatott, hogy utólagos csatlakozási nyilatkozatok történtek és hogy ezen csatlakozási nyilatkozatoknak aláírói közt oly férfiaknak neveivel is találkozunk, kiket eddig mérsékelt gondolkozása politikusoknak ismertünk, összekötve azzal a mindenféle jelenséggel, a melyről a hírlapok mindennap tudósítást hoznak s melyeknek felsorolásával én a t. házat untatni nem akarom, mert hiszen az a kimagasló tény, melyről megemlékeztem, egymagában is megmutatja, hogy komoly a baj és hogy olyan mérvű izgalom foly az ország határain belül, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a melyet ignorálni, a melyet figyelmen kivííl hagyni nem lehet, a mely ellenkezőleg minden tényezőnek figyelmét a legnagyobb mértékben felhívja arra, hogy a baj, ha lehet, nemcsak sypmthomáiban, hanem ismétlem, a mennyire lehetséges, gyökereiben is orvoslást nyerjen. (Helyeslés.) De, t. ház, lehetetlen szemet hunynunk az előtt, hogy ezek az izgalmak táplálékot találnak bizonyos társadalmi mozgalmakban, a melyeknek színhelyét a szomszéd Románia állam képezi. Mielőtt azonban erre a szomszéd államra és az ott tapasztalható jelenségekre áttérnék, meg kell emlékeznem a másik szomszéd államról, arról, a mely ugyanazon fejedelemnek koronája alatt áll, a kit mi királyunknak ismerünk el. És azt hiszem, hogy csak az igazság kötelességének felel meg, midőn hangsúlyozom azt, hogy az 84