Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

2(5() 88, országos Ölés 1892. , harmadszor azon ezüstből, a melyet a mai váltó­pénz bevonása által nyerünk; és negyedszer azon ezüstmennyiségből, a melyet a legközelebbi három esztendőben, január elsejétől számítva, a hazai bányákból be fogunk váltani. Azonkívül az osztrák pénzügy minister úrnak természetesen az a szándéka, hogy még az egyleti tallérokból befolyó ezüstöt, melyet az ő készleteibe számít, szintén ezen czélra fordítja. Formaszerű egyez­ség ez iránt a birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal nem jött létre, de igenis megvan a jogi biztosítók arra, hogy mindennemű beszerzés csak közös egyetértéssel történhetik. Ez a képviselő úr első kérdésére adott válaszom. (Helyeslés jobb felöl.) A mi a második kérdést illeti, erre vonat­kozólag szintén nyilatkoztam a múltkori beszédem­ben. Azt mondtam t. L, hogy nem tartom ugyan a jelenlegi állapotot fentarthatónak, azt ugyanis, hogy 89 frt 10 krajczárral fizessük bányáinknak az ezüst kilogrammját, a mikor az ezüst volta­képen csak — s itt a múltkor 65—70 forintot hoz­tam fel, de mondjuk — 66 forintot ér kilogrammon­ként. Ez fenn nem tartható állapot; másrészt azonban bányászati iparunk megsemmisülése nél­kül azt sem tartanám megengedhetőnek, hogy minden átmenet nélkül utaljuk a bányászatot, mely eddig az ezüstpiaczezal közvetlen össze­köttetésben nem volt, arra, hogy maga értéke­sítse terményeit. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ennélfogva egy átmeneti időszak alatt hajlandó tennék olynemfí intézkedést létesíteni, hogy az eddigi termelés keretén belííl az értéket meg­haladó összegben vegyük át ezentúl is a bánya­terményeket a termelőtől. Hogy vájjon az értéket meghaladó összeg alatt a mai 89 frt 10 krajezárt, vagy egy közbeeső határt értünk-e, ez iránt ma nem nyilatkozhatom; de kilátásba helyeztem, hogy a jövő évi költségvetés előterjesztésével egyidejűleg fogok a t. háznak e tekintetben javaslatot tenni. (Helyeslés jobb felöl.) Nem nyi­latkozhatom ez iránt azért, mert talán igen ter­mészetesnek méltóztatnak találni, hogy e tekin­tetben az osztrák pénzügyministerrel egyöntetűen kell eljárnunk, mert hiszen ha az egyik vagy másik nagyobb árt állapítana meg, az lenne a következése, hogy az egyik államból a másikba vinnék az ezüstöt. Kérem a t. házat, hogy ezen különben lényegében már múltkor megadott felvilágosításo­mat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyes­lés a jobboldalon*) Elnök: Kivan- e még valaki szólni'? (Nem !) Gondolom, méltóztatik a t. ház a szakaszt, mely különben sem támadtatott meg, elfogadni. (He­lyeslés.) A ház a szakaszt elfogadja. T. ház! Az idő előrehaladt s azért javas­lom, hogy függeszszük fel a további tárgyalást Hús 14-én, eitttCrtSkSn. (Helyeslés.) és a holnap tartandó ülésben folytas­suk a törvényjavaslat részletes tárgyalását, nem­különben a mai napra kitűzött törvényjavaslatok­nak általánosságban és részletekben való tárgya­lását. Ezenkívül a holnapi ülésben volna tárgya­landó a háznak már ezen ülés kezdetén hozott határozata szerint a gazdasági bizottság javas­lata a ház tisztviselőinek drágasági pótléka tár­gyában. Most áttérhetünk az interpellatiokra és pedig a ház tegnapi határozata szerint gr. Apponyi Albert képviselő úr tenné meg interpellatioját, a mely tegnapról elmaradt. Azonban kötehsségem­nek tartom jelenteni azt, hogy az igazságügy­minister úr, a mennyiben a ház azt megengedi, miután a házszabályoknak egészen meg nem felel, minthogy 24 órával előre bejelentve nincs, vála­szolni volna hajlandó az Ugron Gábor képviselő úr által a tegnapi napon előadott interpellatio­jára. (Helyeslés.) A mennyiben nem méltóztatnának hozzájárulni, hogy a házszabályoktól eltérőleg ma adja meg a minister úr a választ, akkor holnap fog felelni az interpellatiora. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Már tegnap kellett volna felelni! Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen! Halljuk! Halljuk!) Ez esetben először az igazságügyminister úr fog felelni Ugron Gábor képviselő úrnak a tegnapi napon előterjesztett interpellatiojára, azután pedig grőf Apponyi Albert képviselő úr fogja előterjeszteni a tegnapról el­maradt interpellatioját. (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon Ugron Gábor képviselő úr interpellatiot intézett hozzám, a melyre feleletemet a kérdőpontok sze­rint terjesztem elő, a melyek az interpellatioban foglaltatnak. (Halljuk! Halljuk!) Az első kérdés az (olvassa): »Van-e tudo­mása a román memorandum tartalmáról, annak létrejöttéről, terjesztéséről ?« Igenis van tudomásom egy román memo­randum tartalmáról, a melyet egy küldöttség kevés idővel ezelőtt Bécsbe átnyujtás végett vitt. Tudomásom van, még pedig onnan, mert néhány nappal ezelőtt zárt borítékban magam is meg­kaptam. A képviselő úr kérdésében azt is mondja: van-e tudomásom annak terjesztéséről? Erre feleletem az, hogy igenis a képviselő úr felszó­lalásából van tudomásom arról, hogy neki is megküldték, valószínűleg ilyen módon és úgy gondolom, a kormány több tagjának is megkül­detett ezen memorandum. (Több hang a szélső bal­oldalon : Én is megkaptam!) Hát a képviselő urak is megkapták. Árról, hogy az ország többi részé­ben terjesztetnék ezen memorandum, hivatalos értesítésem nines. (Zaj és mozgás a ssélsö bal­oldalon. Félkiáltások: Elég hiba! Szeremi kellett

Next

/
Thumbnails
Contents