Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

88. országos Blés 1892. jnlitlg 14-én, esiitSrtéklín, §49 képeznek az ily érintkezések és az a közben történt megállapodások: igenis nyújthatom azt a garantiát, hogy ott azzal az előzékenységgel, azzal a készséggel találkozom, hogy e mai lé­péssel a rendezést befejezettnek koránt sem te­kintik, hanem a legkomolyabb tevékenységet fogják kifejteni abban az irányban, hogy azon kérdések, melyek a valuta teljes rendezéséhez szükségesek, csakugyan megoldassanak, oly ba­táridőn belül, a mint lehetséges. De t. ház, van ezeknél sokkal nagyobb garantia és ezt nemcsak mi nyújtjuk, hanem nyújtja a monarchia másik állama az által, hogy elhatározó lépéseket tesz a szükséges aranymennyiség beszerzésére, És itt teszek megjegyzést Neumann Ármin t. képviselő­társamnak állítására tisztán azért, hogy az nem ugyan e körökben, hanem másutt félreértésre ne szolgáltasson alkalmat. 0 argumentatioi közben mellékesen jegyezte meg azt, hogy mi aranyat tovább is fogunk beszerezni devisek, váltók vásárlásával. Aranyat igenig fogunk beszerezni, de nem devisek, váltók vásárlása útján, mert ez elhibázott lépés volna. Ha meg volt engedve eddig, hogy azon feleslegeket, melyekkel fizetési mérlegünk acti­vitásánál fogva birunk, ilyenformán aranynyá tegyük: az arany beszerzésének e módját nagy mértékben, sőt bármily mértékben is jövőre megengedettnek nem tartom. (Helyeslés jobb felöl.) Sokat foglalkoztunk, t. ház, az arany meg­tartásának kérdésével. Bár nekem nincsenek semmiféle aggályaim az iránt, hogy az arany nem lesz megtartható, mert egy államgazdaság, legyen az akár activ, akár passiv, a szükséges aranymennyiséget mindig meg fogja tudni sze­rezhetni és tarthatni; mindazonáltal nem kívánom e kérdést könnyelműen megítélni s azért a mennyiben ez iránt garantiát nyújthatunk, azokat, úgy a bank szervezésében, mint e téren is nyúj­tani kívánom. De ha az arany beszerzésének azt a módját választanok, hogy ama pendens követeléseket, melyekkel a mi gazdaságunk a külföld irányában bír, tegyük aranynyá: akkor igen könnyen oda juthatnánk, mert ezt biztosan appretiálni senki sem tudja, hogy mennyi ily pendens követelés van, hogy váltó formájában meg­kapjuk az aranyat, de mikor azután a külföld­nek fizetni kell, arany formájában kell kiadni ezt az aranyat Ezért azt hiszem, hogy az arany beszerzésének egyedül lehető módját és azon garantiának nyújtását, hogy a beszerzett aranyat meg is tarthassuk, csak úgy biztosíthatjuk, ha aranyczímleteinket a külföldön tudjuk elhelyezni, még pedig oly formában, hogy azok ne a pénz­piacz mozgó elemét képezzék, úgy, hogy — a mire egyébként senki sem tud teljes garantiát nyújtani — az első kedvezőtlen alkalommal ide visHzaözönljenek, hanem elhelyezzük úgy, a hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. V. KÖTET, a papírokat végleg placirozni, elhelyezni lehet, hogy tudniillik ne speculatioban, hanem annak a hitelezőnek, annak a tőkebirtokosnak tulaj­donában maradjon, a mely hitelező és tőkebir­tokos pénzét azokba el akarja helyezni. (Helyes­lés jobb felöl.) Visszatérve már most arra, hogy mi által nyújtjuk mi garantiáját a valuta rendezésé­nek, ismétlem: nyújtjuk garantiáját először is az arany beszerzése által; másodszor nyújtjuk garantiáját az okszerűség azon törvénye által, mely az állam életében is mindig utat tud magának törni, hogy tudniillik, ha meg lesz az arany, a mely szükséges a valuta rendezésére, ha meg­lesznek az arany megtartásának előfeltételei, tudniillik rendezve lesz a bankügy, a pénz helyettesítő kérdése stb., akkor nem képzelek okszerű politikust, okszerű törvényhozást, a mely ha meg vannak az eszközei, azt mondaná, nekem meg vannak ugyan az eszközök, de én egy rendezett valutának teljes előnyeit nem akarva élvezni, nem fogom azt az aranyat forgalomba hozni. (Tetszés jobb felől.) Ha meg lesznek a segédeszközök, az okszerűség törvénye fog ben­nünket oda utalni, hogy a valutarendezését végre is hajtsuk. (Helyeslés jobb felöl.) Másodszor vau egy másik garantia és ez a nagy közvélemény, mely ma már minden oldalról megnyilatkozott a valuta rendezésének szükségességé mellett; meg­nyilatkozott nemcsak minálunk, hanem a biro­dalmi tanácsban képviselt királyságok és orszá­gok közvéleményében is. A ki figyelemmel kí­sérte az ideáknak azt a nagy átalakulását, mely az utóbbi időben ezen a téren helyt foglalt; a ki látta azt, hogy azok, a kik ez előtt ellene voltak a valuta rendezésének, ma a valutarende­zésének ágyszólván elsőrendű bajnokai: az azt hiszem, garantiáját fogja látni annak is, hogy a valuta rendezésének ezen actioja nem az első lépés, a melyet majd abba hagyunk, hanem ko­moly munka, a melyet folytatnunk is kell. (He­lyeslés jobb felől.) Harmadszor, t. ház, a garantia meg van bennünk, önmagunkban, mert hiszen mi nem egy alárendelt tényezőként lépünk szerződésre, hanem teljesen egyenjogú és egyenrangúfactorként kötünk szerződést, úgy, hogy ezen egyenjogú és egyenrangú factor teljes súlyát érvényesíthetjük a kérdés meg­oldásánál. És ha, a mint meg vagyok erről győződve, a valuta rendezés iránti törekvések nem puszta fel­buzdulások, a melyekkel véget ér ezen nagy actio, hanem komoly munka úgy az arany-be­szerzés, mint a kérdések előkészítésének terén : merem mondani, hogy önmagunkban is megvan a garantia arra nézve, hogy ezt a munkát ké­pesek is leszünk végrehajtani. (Helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő úr határozati javaslatának 82

Next

/
Thumbnails
Contents