Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

S8. orsíftgos ülés 189S. Julius 14-én, csttt6rtök(5H. 243 kevésbbé áll. Azt hiszem, tudom, hogy miféle reminbcentia fogta el a képviselő urat, mikor ezt állította. Volt egy időben a tudományos irodalomban egy nagy iskola, az u n. quantitás iskolája. Igaz, hogy fémpénzekre, az arany- és ezüstvalutára nézve sokáig fentartotta magát az a tan, hogy quantitás a mennyiség, t. i. a pénz quantitása határozza meg a pénz értékét. Egy elcsépelt régi iskola ez, de rendkívül érdekesek a fejtegetései. Talán ennek a reminiscentiája vezette a t. képviselő urat, midőn azt mondta, hogy a papírra nézve is áll a keresletnek és a kínálatnak ez a viszonya. Bocsánatot kérek, a kereslet és kínálat a kamatviszonyokra, de nem a vásárlási képességre nézve áll. Abban igenis kifejezést nyer, a vásárlási képességben nem. Ez függ a pénz megbízhatóságától, a fidueiától, melylyel a közönség iránta viseltetik, a beválthatástól, melylyel az nemzetközi értékre átváltoztatható. Ezektől függ és nem mástól. De azt mondja a t. képviselőtársam: 1866ban kiadtuk ezt és restitutio in integrumot követel. Először is bátor vagyok t. képviselőtársamat arra figyelmeztetni, hogy téved abban is, ha azt mondja, hogy 1866-ban pénzünknek vásárlási képessége nem változott, valamint téved akkor is, midőn azt mondja, hogy viszont azóta s különösen a mostani helyzethez képest a változás olyan, hogy itt tulajdonkép az állam nyer a polgárokon. Ügy tetszik, így méltóztatott kifejezni Figyelmeztetem arra, hogy — csak véletlen ugyan és ebből én nem akarok igazolást kivonni, de tényleg így van — ha megnézi a valuta-enquéte elé terjesztett statisztikai adatokat, az 52-ik lapon azt fogja találni, hogy aranyban kifejezve 1866-ban tényleg úgy állott a helyzet, hogy a papírpénz akkor is 84*33 krt ért; tehát ha volna is jogosultsága — mindjárt megmondom, hogy miért ez lehetetlen — annak a követelménynek, hogy restitutio in integrum legyen, tulaj donkép ez értékarányban lehetne arról is beszélni. Ez csak véletlen találkozás, mert különben én semmi összefüggést azzal nem látok, hogy akkor is 1875 volt az arany agioja. A tévedés alapja abban van, hogy itt egyáltalán restitutio in integrumról lehetne beszélni. Igen szép theoriát állított fel t. képviselőtársam, hogy — úgymond — ne nézzük azt, hogy ezüst, hanem csupán azon functiot és értéket, melyet az ezüst annak idején kifejezett, midőn a valutát arra fektettük és azt követeli, hogy eunek az értéknek megfelelő értéket adjunk most aranyban, hogy a pénz ugyanazt a functiot végezhesse a vásárlási képesség tekintetében, milyet akkor végzett. Itt van a tévedés, mert bocsánatot kérek, mindig beszélnek a papirjegyek kibocsátásánál függő adósságról és állami tartozásról, de ezt cum grano salis kell venni. Nem annyira fággo adósságot bocsát ki az állam akkor, csak financialiter sorakozhatik e kathegoriába, hanem forgalmi eszközt csinál és semmi egyebet; forgalmi eszközt csinál s ez mindennap változtatja a maga gazdáját. Hogyan érvényesül ez az értékveszteség, hogyan oszlik? A napi forgalom arányában. Miről lehet beszélni? Arról, hogy azon az alapon, a melyen kibocsáttatott, váltassék be, de ez oly károkkal járna, a milyenekkel a polgárokat terhelni nem lehet. Azt, hogy egy akkor nem létezett valutaértékmérőre alapítsuk most a visszafizetést, bocsánatot kérek, egyáltalában követelni nem lehet. Ez oly regényes felfogás, indokolatlan nézet és követelmény, hogy nem hiszem, hogy t. képviselőtársam akár üzletembernél, akár jogásznál, akár nemzetgazdánál, akár pedig politicusnál e tekintetben helyesléssel fog találkozni. Ezek azok, a miket t. képviselőtársamnak kötelességem volt egész objectivitással elmondani. Most engedje meg a t. ház, hogy egész röviden (Halljuk! Halljuk!) a beadott határozati javaslatokkal foglalkozzam. Ha jól fogtam fel, Molnár Józsiás képviselő úr határozati javaslata egy ipari vállalatot akar. Molnár Józsiás: Tessék elolvasni! Hegedűs Sándor előadó : Olvastam. Közgazdasági vállalatot akar. Én, bocsánatot kérek, jobb közgazdasági alapot nem tudok, mint a valutarendezést ; (Igaz! Úgy van !jobb felől.) ebben én minden egyes üzletembernek S polgárnak hasznosabb alapját látom, mert ez örökösen működik, örökösen termékenyít és jobban óv meg a veszteségektől, mint bármiféle subventio. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért tehát Molnár Józsiás határozati javaslatát nem fogadhatom el Helfy Ignácz képviselő úr három pontban foglalja össze határozati javaslatát. Az egyikben oly intézkedéseket vár a kormánytól, hogy abban az esetben, ha Ausztriában nem fogadtatnék el e javaslat, Magyarország önállóan is megtehesse e rendezést. A második pont az, hogy a bankra vonatkozólag ne fogadjon el és ne tegyen oly rendelkezéseket, melyek az országot a szerződés lejárta után is lekötnék. A harmadik pont az, hogy a kormány mielőbb eszközölje a készfizetések felvételét. Ez utóbbi ponttal teljesen egyetértek s azt hiszem, a kormánynak is ez a czélja, akár elfogadtatik e határozati javaslat, akár nem. De engedje meg t. képviselőtársam, a, határozati javaslat két első pontját nem annyira a dolog érdeme szempontjából, hanem taktikai szempontból nem fogadhatom el. Nekünk e javaslatokat úgy kell tárgyalnunk, hogy a magunk elhatározását ne fiiggeszszük fel semmiféle más factor közreműködésétől. A mint t. képviselőtársam nem 31*