Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-87

220 87- orsíAgos fllés 1892. jnllns lS.iin, szérián. megyünk át. Hogy igen gyakorlati példával éljek: ha ma valaki vesz egy 47*, 57*, 67* krajczáros szivart, a legtöbb esetben nem kapja vissza a fél krajczárt, holott a fillért meg fogja kapni. Én tehát azt hiszem, hogy midőn a kisebb pénzegységre mentünk át, öntudatosan cselekedtünk és pedig a forgalom és a takarékosság érdekében is. Ott van a másik ég semmi oldalról kétségbe nem vont előnye a kis pénzegységnek, mert az emberek képzelő tehetségét egészen máskép befolyásolja az, ha ő 100 koronát tesz félre, mint 50 forintot. A nagyobb összegnek bizonyos attraction'alis előnye van, ezt az előnyt pedig, ha félforintosokat verettünk volna, semmi körülmények között el nem értük volna. (Helyeslés.) Befejezésül visszatérek az előttem szólott t. képviselő úr beszédére. Csak röviden akarom ismételni azt, hogy midőn mi ezen törvényjavaslatnál nem mentünk át arra, a képzeleti paritásra, melyet ő állít, hogy tulajdonképen egy forint egyenlő két franc 50 centim-mel — a mi tulajdonképen nem is felel meg a valóságnak, mert egy forint egyenlő a tallér két harmadrészével és nem két franc 50 centim.-mel, mert a tallér két harmadrésze sem tesz ki két franc 50 cm.-ot, hanem két franc 46 cm.-ot, a miért is a Napóleon értéke nem 8 frt, hanem 8 frt 10 kr. — nem vezetett bennünket semmi fiscalis motívum, hanem egyedül és tisztán a magyar közgazdaság érdeke; nem vezetett bennünket egyik vagy másik osztályérdek, nem az adós, nem a hitelező, hanem az összességnek érdeke. (Helyeslés jobb felől.) Kerestük azt a médiumot, a mely mellett senki kárt nem szenvedhet; nem szereztünk az államnak nagyobb előnyöket, mint más módon, ép azon a módon, a melyet a t. képviselő úr méltóztatott indítványozni, de igenis megszereztük az ország közhitelének erősbödését, megszereztük közviszonyai rendezettségét, megszereztük az árak stabilitását, a mi mindenféle gazdagodásnak alapja és megszereztük ezt a nélkül, hogy ebből bárkinek kára, vagy jogosulatlan előnye lenne. Ezen okból bátorkodom a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Schóber Ernő jegyző: C4r. Gyürky Ábrahám! (Felkiáltások: Öt perez szünetet kérünk !) Gr. Gyürky Ábrahám: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha vannak veszteségek, melyek egész nagyságát és horderejét esak idők múltán vagyunk képesek kellőleg mérlegelni, úgy viszont léteznek hasonló nyeremények is. Egy ily nyereménynek tartom én a valuta rendezését, mely nézetem szerint nem jelent kevesebbet, mint eddigi gazdasági és pénzügyi függésünknek megszüntetését, melyet pedig, ha lehet, Ausztriával karöltve, de ha máskép nem megy, a nélkül is vasakarattal követelnünk kell, mert ha minden alkalommal oly szívesen tudunk ragaszkodni hazánk külső jelvényeihez, még fokozottabb erő kifej lésére vagyunk utalva, mihelyt annak életkérdéséről van szó. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! A valutarendezés megszűnteié az okot, a mely a természet minden adományaival oly dúsan megáldott hazánktól az elhelyezésre vágyó külföldi tőkét visszatartotta és lehetővé teszi azt, hogy rohamos léptekben elérhessük az ipar és nemzetgazdászati viszonyok azon magaslatát, amelyre az osztrák-magyar monarchia legculturalisabb részei is csak százados munka és szorgalom után tudtak emelkedni, mi pedig nem kevesebbet jelentene, mint a jelen nemzeti vagyonnak legalább is megkétszerezését és a nem önálló vámterületnek hazai iparunk fejlesztését gátló befolyásának ártalmatlanná tételét. A valuta helyreállítása, t. ház, nézetem szerint nemcsak egy nagyszabású, igen szerencsés pénzügyi operatio, de eléggé meg nem becsülhető magyar nemzeti vívmány is. A helyzetnek tökéletes felismerése, az alkalmas pillanat gyors megragadása, de fáradhatatlan munka és kitartás, megrögzött ítéletekkel szembeszálló bátorság és genialitással párosult ügyesség kellett azon műveletnek a mostani stádiumba való hozatalára. Mindezeknek érdemét pedig pénzügyministerünktől elvonni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Midőn én tehát a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, csak azon szívem mélyéből érzett óhajomnak adok kifejezést, hogy abból hazánk javára mielőbb törvény válhasson. (Általános helyeslés.) Schóber Ernő jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. képviselőház! Azon kitűnő beszédek után, melyekkel a javaslatok már meg lettek világítva, de még inkább azon körülménynél fogva, hogy a t. háznak azon tagjai, a kik kötelességhíveu részt vesznek ezen tárgyalásokban, a legjelentékenyebb áldozatokkal teljesítik ezen kötelességüket, azt hiszem, tartozom a t. háznak azzal, hogy mellőzzem mindazt, a mi köztünk vitás tárgyat nem képez és a mi az eddigi tárgyalások folyamán már eddig is kellőleg meg van világítva. Épen ezért felszólalásomat lehető rövidre fogom összevonni. A nagy müvelet, a melyre az előttünk fekvő javaslatok vonatkoznak, a legnehezebb s a legcomplicáltabbak közé tartozik mindenütt és minden körülmények közt, nálunk annyival inkább, mivel nálunk egészen rendkívüli eomplieatiók is járulnak ahhoz. Magában az a körülmény, hogy egy időben akarjuk rendezni megingatott valutánkat és áttérni egy más valutára, oly rendkívüli compHeatio, a mely eddig csak kétszer fordult elő.