Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-87

212 87. országos illés 1802. Julius IS án, szerdán. lyekben Európa legelső capacitásai jelen voltak, nem tudták megállapítani, vájjon a pénzértéke emelkedett-e, vagy az árak közgazdasági törvény folytán hanyatlottak-e? Az ezüstnél szintén nem tudták azt megállapítani, hogy mi van: vájjon ez ezüst depretiatio, vagy aranyappretiatio jött létre. Tehát mikor Európa legelső auctoritasai így gondolkoznak, a t. kormány neki áll és igen merész vágással kimondja, hogy az arany vásárlási értékét a belföldi agio állapítja mep:, mikor az egész indokolásban folyton azt beszélik és nagyon helyesen, hogy itt a belföldön az árképződésre, a forint vásárlási képességére az agio hullámzásai közvetlen befolyást néni gyakorolnak. Én magam is, mikor ezzel a kérdéssel foglalkoztam és felette meditáltam, azt a kérdést vetettem fel, hogy hát mi a mi forintunknak itt a belforgalomban a közgazdasági éitéke és vásárlási képessége? Azon eredményre jutottam, hogy daczára a disagionak, a forint vásárlási képessége és közgazdasági értéke nem csökkent, Nem valami szokatlan dolog ez; ott voltak például a franczia fedezetlen bankjegyek a 70 iki háborúban. Ezek értéküket még a külföldi valutával szemben sem vesztették. De sokkal praegnansabb példa rá az indiai pénz; tudjuk, hogy az indiai ezüst pénz, rúpia, a külföldi valutával szemben értékét nagy mérvben veszítette, de belföldi vásárlási képessége nem csökkent. Hogy nálunk a forintnak értéke ós vásárlási képessége nem csökkent a disagio folytai), bizonyítja az a körülmény, a melyre sokan emlékezhetnek, hogy például mikor 1866-ban újra behozták a kényszer-forgalmat — ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy 1866-ban kevés időre rendezve volt a valuta, a készfizetések fel voltak véve, a disagio megszűnt s pénzünknek meg volt a teljes értéke, a teljes paritása a külföldi pénzzel szemben — disagio jött s mind ennek daczára a forint értéke és vásárlási képessége nem csökkent és az árak nem emelkedtek. Annak, hogy az így történt, megvan a maga közgazdasági indoka. Az egyik az volt, hogy az államjegyek nem szaporodtak, mert eontingentálva voltak. Nem történt az, a mi 1815-ben a fekete bankókkal, az assignatákkal, hogy értékük a folytonos újabb kibocsátás következtében nap-nap után esett. Azon kivííl a mi pénzünk itt a belföldön tökéletesen teljesíti a szolgálatot, törvényes fizetési eszközül szolgál. Továbbá volt még egy más momentum is és ez az, hogy a közforgalomban meg volt az a felfogás, az a feltevés, hogy az a forint teljes értékben és teljes érezben fog beváltaim. A nagy forgalom nem igen tudott arról a distinctioról, hogy a mi pénzünk csak ezüstre szól és hogy az ezüstnek és az aranynak ily nagy disagioja van. De ha tudott is róla, volt, mondhatnám törvényes támpont arra nézve, hogy a forint aranyban fog be váltatni. Ezt a törvényes támpontot képezte pedig az a' szerződés, a melyet mi Francziaországgal 1867-ben kötöttünk és a melyben világosan kimondottuk, hogy belépünk a latin unióba. Ennek folytán aranypénzek is verettek és az aranyforint abban a relatioban veretett, hogy 2 franc 50 relatio, mint a minő relatioban volt az ezüst forint. Neumann Ármin: Az nem volt pénz! Beöthy Ákos: Nem beszélek arról, hogy az pénz volt, de erre a felfogásra, hogy tudniillik a mi forintunk aranyban teljes értékben beváltatik, támpontot képezett. (Ellenmondások jobb felől. Halljuk! Bálijuk!) De különben, t. ház, ha nekem ebben, a mit mondok, igazam nem volna, mégis azt állítom, hogy teljes lehetetlenség a két dolgot egymással, tudniillik a forint vásárlási képességét a belföldön és ismét a külföldi valutával szemben, parificálni. Csak akkor lehetne ezeket parificálni, ha abból a szempontból indulunk ki, hogy a forint a belforgalomban ugyanazt a devalvatiot szenvedte, mit szenvedett a külföldi valutával szemben. De ez nem történhetett meg, igen egyszerűen azért, mert a belforgalomban isolált valuta volt és ennek következtében a forint vásárlási képessége a kereslet és kínálat szabályai szerint alakúi. A külföldön pedig az agio politikai motívumok alapján alakult és a politikai bizalom eredményezte azt, hogy a készfizetéseket teljesítjük-e, vagy nem. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy például mikor háborúra van kilátás, az agio felmegy, ellenkező esetben pedig esik. Teljesen tévesztett dolognak tartom azt, t. ház, ha mi az arany vásárlási képességét itt a belföldön a szerint állapítjuk meg, mint az agio mutatja, mert igen gyakran megtörténik, hogy például az aranynak vásárlási képessége itt a belföldön jelentékenyen csökken, forintunknak vásárlási képessége pedig nem. Maga az indokolás is beszél például arról, hogy 1890-ben mennyire esett az agio, hogy 25%-ről leesett l2°/o-re. Hát a mi az frany vásárlási képességét illeti, erre nézve láttam conerét példákat állításom bebizonyítására. Ugyanis 1890-ben Karlsbadban voltam. (Halljuk! Halljuk!) Mindenki tudja, hogy ott nagyon sok idegen ember fordul meg, a kik pénzüket beváltják. Már most magam tudok róla, hogy például egy 20 francos aranyat beváltottak, például 9 forint 60—70 krajczárral. Ennyi volt annak a vásárlási képessége. Egy pár nap alatt aztán rohamosan esett az agio és akkor már csak 9 forint 20 krajezárért váltották be. Ennyire csökkent tehát az arany vásárlási képessége, a mi forintunknak vásárlási képessége pedig nem csökkent. Nem lehet tehát, t. ház, a dolgot egymással parificálni és nem lehet a mi forintunknak és az aranynak értékét egy közös alapra visszevezetni.