Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

86. orsíégos Illés 1892. Julius 12-én, kedden. J05 míg ennek fémértéke nem szükséges, hogy megfeleljen névértékének — miért is, mint a t. pénzügyminister ár tegnap kifejtette, a váltópénz bizonyos tekintetben hitelpénz — a váltó pénz nem használható korlátlanul a fizetéseknél, hanem csak egy bizonyos, a tőrvényben meghatározott összeg erejéig. Már most, t. ház, ha mi e két criteriumot alkalmazzuk az ezüst forintosokra, világos, hogy azokra e criteríuuíoknak csak egyikét alkalmazhatjuk, azt t. i„ hogy ezen ezüst forintosok törvény szerint korlátlan fizetési képességgel bírnak. Ellenben a másik criteriummai, hogy azok fémértéke megfeleljen a' névértéknek, nem bírnak, mert míg két korona 84 aranykrajezár, helyesebben kifejezve az arany forintnak 84 századrésze, addig az ezüst forintosaink belértéke 65— 66 kr. közt ingadozik az ezüst árának ingadozása szerint. Ehhez képest tehát, ezüst forintosunk csak abban a tekintetben curraos-pénz, hogy korlátlan fizetési képességgel bír, míg a váltópénznek ezen tulajdonsága nincsen és rokon a váltópénzzel, mert fémértéke szintén nem felel meg névértékének. Ez nemcsak a mi currans-pénzünknek, hanem ez idő szerint valamennyi állam curranspénzenek a tulajdonsága és azért abban a felfogásban vagyok, hogy a mai ezüstárak mellett a currans-pénz mai súlyánál fogva éles megkülönböztetést a currans-pénz közt és az ezüst váltópénz közt tenni talán nem is egészen helyes, mert kétségtelenül úgy van a dolog, hogy a currans-pénz mennyisége közt és a váltópénz mennyisége közt szoros összefüggés van. Ha ezüst eurrans-pénziink egyáltalán nem lenne, sokkal több váltópénzre lenne szükségünk, mintha currans-pénzt hozhatunk forgalomba. Felfogásom szerint tehát nem annyira az a kérdés, hogy legyen-e ezüst currans-pénzünk vagy nem, hanem hogy a forgalomban levő pénzből mennyi az ezüst pénz; hogy az ezüst pénz mennyisége hogyan viszonylik a forgalomban levő összes pénzmennyiségéhez. Ez tulajdonképen felfogásom szerint a főkérdés. Ha ebből a szempontból indulunk ki, akkor annak a kérdésnek a megítélésére nézve, hogy mennyire származhatnak a mi ezüst pénzünk mennyiségéből az aranyvaluta helyreállításánál, illetőleg az aranyvalutára való áttérésénél bajok, az összes ezüst, tehát az ezüst currans- és a váltópénz összege határoz. E tekintetben mi úgy vagyunk, hogy a mi összes ezüst készletünk kitesz —- és itt méltóztassanak megengedni, hogy az adatokat részletesenfelsoroljam, — a banknál 166 millió forintot, német tallérokban átveszünk 13 millió forint ezüstöt, 20 és 10 kros váltópénzben van 20 millió frtnyi ezüstünk, a két pénzügyministernek készlete 9.500,000 frt, az osztrák pénzügyministernek három évi termelése, a melyből szintén pénzt akar veretni, 9.600,000 frt, a magyar á lam három évi termelése 4,600.000 frt, a forgalomban a t. pénzügyminister úr tegnap mondotta 20—30 millió közt, tehát 25,000.000 frt és e szerint összesen 248,000.000 forint. Úgy az osztrák pénzügyminister a valuta-bizottság tárgyalásain, mint a i pénzügyminister úr a pénzügyi bizottság tárgyalása folyamán világosan kijelentették, hogy pénzveretés czéljaiból ezüstöt, szerezni nem fognak, hogy az nemcsak mindkét pénzügyminister úrnak elhatározása, de az közös megegyezésük, ennélfogva esak ezen 248,000.000 forint ezüsttel kell számolni. A mostani javaslatok szerint ebből a készletből 200 millió korona fog ki veretni és minthogy ezen czélra 75 millió ezüst forint szükséges, a dolog úgy áll, hogy forgalomban lesz 200 millió korona és 73 millió forint, vagyis 346 millió korona értékű ezüst currans-pénz A kérdés tehát az, hogy abban a legroszszabb esetben, ha a t. pénzügyminister úr osztrák collegájával az iránt nem tudna tisztába jönni, hogy a currans ezüstpénz a készfizetések felvétele idejére bevonassék. fog-e nekünk ezen pénzmennyiség olyan bajokat okozni, a melyek miatt ezen javaslatokat visszautasítani kellene; vagy a pénzügyministernek azon eljárását, hogy a valutajavaslatok előterjesztését nem halasztotta el addigra, míg ezen kérdésre nézve osztrák collegájával megegyezésre nem jutott, gáncsolni lehet-e? Ha azt akarjuk tudni, hogy az a pénz, a mely rendelkezésünkre áll és forgalomban van, absolüte sok-e vagy kevés: ennek eldöntésénél két criteriumot alkalmazhatunk. (Halljuk! Halljuk!) Először is azt kérdezhetjük, hogy az ezüstpénz — a melyről itt szó van — az összes pénzforgalomnak hányadrészét képezi és azután összehasonlíthatjuk, hogy másutt az ezüst pénzforgalom az összes pénzforgalomnak hány százalékát teszi; vagy pedig választhatjuk azt a másik módot, tudniillik, hogy a lakosság számarányához képest nekünk több vagy kevesebb ezüstünk van, mint más államnak. Pénzforgalmunk azon feltevés mellett, hogy privát úton nem fog beszivárogni az országba semmi arany, 1800 millió korona lesz. Ebből körülbelül 767 millió arany, ha tudniillik számba veszszük a bankban lévő aranykészletet és azon 321 millió forintot, melyet a két pénzügyminister aranyban szerez meg az államjegyek beváltására; az ezüst currans lesz 546 millió korona, váltópénzünk 86 millió, fedezetlen bankjegy pedig lehet a banktörvény szerint 400 millió korona, összesen 1800 korona. Ez összes pénzforgalomnak az ezüst currans-pénz 19°/»-a. Ha ezt Összehasonlítjuk más államok arányával, azt látjuk, hogy