Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

S6. orsKigos ülés IWt.}UI«s 12-én, kedden. 195 művelet miképeni megoldásától nemcsak anyagi létünk javulása vagy romlása függ, hanem nemzetünk jő hírneve is. (Helyeslésa szélső baloldalon.) Már pedig jó hírnevünktől függ hitelképességünk, hitelképességünktől függ védképességünk, védképességünktői pedig függ nemzetünk fenmaradása. (Igaz!) Azért ily kérdés megkövetelte volna, hogy azzal a napisajtó és az országnak minden arra hivatott közege, ha nem is éveken, de legalább hónapokon át foglalkozzék. Első sorban tisztába kellett volna jönni azzal, mi a pénz? (Derültség.) Másodszor meg kellett volna gondolni, van e egyáltalán pénzünk, melyet rendeznünk kell? Meg kellett volna gondolni, hogyha nagy áldó zatok árán rendezzük a valutát, a rendezés t'entartható lesze? Továbbá mi kárunk és hasznunk lesz a rendezésből? Ha mindé kérdésre igenlőleg felelhettünk volna, azután következtek volna más hasonló kérdések, tudniillik az, vájjon hasznos-e most nekünk rendezni valutánkat, míg Ausztriával közös pénzügyeink, közös bankunk van Csanády Sándor: Szakítani kell vele! Molnár JóZSÍás: Mindezeket, t. ház, minden kétségen kivííl jól és tüzetesen meg kellett volna fontolni és mi történt ezen kérdések tüzetes megbírálásával szemben? A nagyméltóságú pénzügyminister úr kegyes volt összehívni márezius hava folytán egy pénzügyi banquettet, (Hosszantartó zajos derültség.) Elnök (csenget): Csendet, kérek t. ház! Molnár Jézsiás: Enquetet akartam mon daui.Ezen az enqoéten, hol tudvalevőleg a következő kérdések tárgyaltattak (olvassa): I. Valutánk rendezése alkalmával, melyik érték vétessék alapúi ? II. Az aranyérték elfogadása esetén megengedhető lenne-e ezüst értékpénznek ezüsteurransnak bizonyos eontingentált mennyiségben való forgalomba hozatala és mily összegben ? III. Helyes lenne-e és mily föltételek alatt, hogy értékpénzre, currans pénzre — bármikor beváltható kényszerforgalommal el nem látott, nem kamatozó állami pénztárjegyek bizonyos menynyisége forgalomba hozassék? IV. Minő elvek alapján kellene érvényben levő forintunk csak aranyra való átszámításánál eljárnunk? V. Minő pénzegységet kellene választanunk? Ezen feltett kérdésekben csak az van kérdve, milyen formában rendezzük valutánkat, de szó nincs azon általam felsorolt és minden komolyan gondolkozó ember által helyeseknek ismert kérdésekről, hogy mi kárunk és mi hasznunk származik a valuta rendezéséből, hogy annak állandóságát fentarth ássuk? Ebből folyólag, mélyen I. ház, én úgy látom, hogy a mélyen t. pénzügyminister úr nemcsak hazafiságában, erejében és eszében bízott, hanem egyszersmind bízott csalhatatlanságában is. Már pedig, mélyen t. ház, tudvalevőleg csalhatatlan ember egyes egyedül ő szentsége, a római pápa. (Derültség. Egy hang: Ast ne bántsa !) De a római pápa a maga pénzügyeit nem önmaga kezeli, tehát neki azion hitéből, hogy ő csalhatatlan, kára egyáltalában nem történik. (Be ültség.) De egészen máskép lenne az és más eredményeket szülne, ha a nagyméltóságú pénzügyminister úr csakugyan mégis csalható embernek bizonyulna be. Hogy pedig ezen valuta-enquétehén nem vettettek fel mind csalhatatlan eszmék, bátor vagyok ugyanezen valuta-enquéte tárgyalásaiból egy rövid passust felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Mikor arról van szó, hogy mit csinálunk az ezüsttel, azt mondja egy igen t. enquéte tag: »Ha ezen 73 millió forint ezüst eladatnék és helyette arany szereztetnék be az ezüstnek mostani ára mellett, melyet 417* penccel veszek fel standard unciánként, a veszteség szállítási stb. költségek nélkül 15,390.000 forintot tenne. A szükséges 120,000.000 forint ezüst váltópénz veretesénél tehát 26,600.000 forint nyereségünk, míg ellenben a banknál felmaradó ezüst eladásából esak 15,390.000 forint veszteségünk lesz.« T. ház! Egyáltalában az itt elmondott nemzetgazdászati eszmét teljesen elbírálni képes nem vagyok; nem tudom felfogni teljesen, mikép lehet 79 ezüst forint beváltásánál veszíteni és az elmaradt összeget megint megnyerni és azután ebbő! 13 millió forint tiszta nyereséget kihozni. (Általános derültség.) Mert ha ez így áll, akkor azt mondom a t. minister úrnak, hogy veressen még kisebb ezüstpénzt s akkor még nagyobb haszna lesz és azután ezeket a pénzeket ismét felezze meg és ismét veresse, ki s akkor még több haszna lesz. (Zajos derültség.) Engedelmet kérek, ez nem nevetséges dolog, hanem tény. Nálunk Kézrli-Vásárhelyen volt egy ember, a kinek sok komlódevele volt (Halljuk! Halljuk!) és azt hitte, hogy minden komlólevél száz forintot ér. Méltóztassék a t. minister úrnak is úgy csinálni, veresse ki az arany- ég ezüstpénzeket oly vékonyra, mint a cigarretta-papiros; fogja rá, hogy ez ennyit, meg ennyit számít és akkor még több haszna lesz. (Nagy derültség.) De hogy nemcsak a nagy államférfiak, hanem a t. pénzügyminister úr maga is téved, erre nézve leszek bátor az indokolásból szintén egy passust felolvasni. Több is volna benne, de csak egyre szorítkozom, a mely legkönnyebben felfogható. (Halljuk! Halljuk!) A passus a következő (olvassa): »Még fontosabb a valuta rendezése állami hitelünk s értékpapírjaink biztos elhelyezése szempontjából. Ma az állami 25*