Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-78
14 ?%• országos ülés 18*2, .fnnlus 25.én siombuton. nemét a bécsi kiállításon bemutatni nem lehetett I volna. (Élénk helyeslés jobb felöl.J A képviselő úr interpellatiojának egyik részlete vonatkozik arra is, hogy milyen előadások fognak ott tartani. Ezt, t. képviselőház, teljesen rábíztam a nemzeti színház igazgatóságára, mert meg vagyok arról győződve, hogy azok, kiknek kezeibe a nemzeti színház vezetése le vau téve, a legjobban meg tudják ítélni, hogy a magyar szinmííirodalmat és a magyar színmű vészetet, mely darabok előadásával lehet a legelőnyösebben bemutatni. (Helyeslés jobb felől.) A mi pedig a pénzkérdést illeti: a szerződés úgy van megkötve, hogy abból sem a nemzeti színházra, sem a magyar állam költségvetésére semminemű megterheltetés hárulni nem fog. (Helyeslés jobb felöl.) Ezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék az ezen interpellatiora adott válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván szólani. Várady Károly: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt az igen t. belügyminister úr válaszára érdemileg nyilatkoznám, a házszabályokon alapuló jogomnál fogva egy előzetes megjegyzést tegyek ; (Halljuk!) még pedig azt, a mit tulajdonképen már a múlt héten is kifejezésre juttattam, hogy a házszabályokban arra nézve, hogy a minister nyilatkozzék a hozzáintézett interpellatiora, teljes határozottsággal 30 nap van kijelentve; nem veszem tehát jó néven a t, belügy minister úrtól első sorban azt, hogy nekem interpallatiom meg tétele után a hetvenhatodik és a kiállítás megnyitása után a negyvenkilenczedik napon válaszol. Ez az előzetes megjegyzésem. A mi a válasznak érdemét illeti, t. képviselőház, őszintén megvallom, hogy akkor, a midőn legelőször tudomásomra jutott ezen bécsi kiállítás rendezésének a czélja, eszméje; és olvastam azt, hogy kik állanak annak az élén: azt hiszem, igen szelid kifejezéssel élek, ha azt mondom, hogy sok reményt egyáltalán nem tápláltam ahhoz, hogy ha mi ezen a kiállításon részt veszünk, ott dicsőséget vagy egyáltalán elismerést fogunk aratni. Ez csak előzetes megjegyzésem; de ahhoz, hogy a t. képviselőház abban a helyzetben legyen, hogy a t. belügyminister úr válasza felett, vájjon az tudomásul vehető-e vagy sem, határozhasson, tessék nekem megengedni azt, hogy röviden praecisirozhassam, előadhassam interpellatiom alapgondolatát. (Felkiáltások jobb felől: Hiszen hullo'tuk már!) Azt hiszem, ez a legkevesebb, másképen nem lehet a kérdés felett határozni. Ez nézetem. T. ház! Engem interpellatiom megtételénél három alapgondolat vezetett. Egyik — megengedem, tán a t. túloldal ezt nem fogja elfogadni, de nekem tényleg meggyőződésem — mely szerint nekünk, ha más országokkal nem is, más városokkal szemben nem is, de főként Ausztriával és természetes dolog Bécscsel is — csak a legközelebbi interpellatiós vitára utalok — úgyszólván nap-nap mellett küzdenünk kell azon törekvések ellen, melyek ott részint a sajtóban a magyar irodalom és művészet ellen naprólnapra felmerülnek. Ez volt egyik alapgondolatom, mely szerint féltem, ha mi részt veszünk abban a kiállításban, nem fogjuk a lobogó becsületét megmenteni. Másik gondolatom az volt: ha végigtekintek a magyar közművelődési intézeteken, úgy találom, hogy itthon nálunk igen sok javítani, lefektetni és fejleszteni való van és" ha a budapesti nemzeti szinháznak ideje van arra, hogy szerepeljen, akkor ne szerepeljen Bécsben, hanem Magyarország vidékein erősítse a magyar színészetet. Ezt annyival inkább helyesnek találom, t. képviselőház, mert hiszen csak a múlt napokban jelent meg a statisztikai kimutatás arra nézve, hogy a budapesti nemzeti színháznál egy éven keresztül egyik másik színész mennyi ideig van elfoglalva és azt az átlagot V 4 — S A évig terjedőleg vannak a színészek elfoglalva. Némelyik az év háromnegyed részében is szabad és így én azt az időt, melyet esetleg Bécsben töltenek, habár csak öt napra terjed és a többi időt is, inkább a magyar közművelődés emelésére óhajtanám fordíttatni, mintsem más, külföldön való fellépésre. Ebből folyólag, t. képviselőház, azon meggyőződésben éltem és vagyok ma is, hogy nekünk nem kellett volna résztvennünk ezen kiállításon, nem pedig azért, mert nemcsak az én szerény véleményem ilyen e tekintetben, hanem hivatkozom a nem sübventionalt összes sajtó nyilatkozataira, melyek a közvélemény repraesentansaiként kijelentették és oda cnlinináltak. hogy a kiállításban való részvétel megalázó Magyarországra nézve. Nem mehetek tovább, t. képviselőház, mielőtt ezen orgánumok egyikének ezikkéből fel nem olvasok egy részt. Úgy vagyok meggyőződve, hogy a mik itt röviden el vannak mondva — bátor leszek felolvasni — azok a valóságnak megfelelnek és azok alapján kell megítélnem a kérdést, vájjon Magyarország egyáltalán ré-zt vehet-e Bécsben ily kiállításban. Ez a czikk azt mondja : (Halljuk! Halljuk!) »Magában abban a dologban, hogy színészetünk megmutassa magát Bécs igen szinházkedvelő közönségének, semmi kivetőt nem találnánk. De meg kell vallanunk és minden tartózkodás nélkül meg is valljuk, hogy e concrét eset terve
