Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-86
190 w- »W!«r*s Ölés 1898, Julius 18-én, kedden. valuta-politikát kell inaugurálnunk, mely lehetővé tegye azt, hogy az aranyérték előnyeit minél nagyobb mérvben élvezhessük, annak hátrányai által pedig minél kisebb mérvben érintessünk. Hogy mily kézzelfoghatók ezek az előnyök, azt talán bővebben fejtegetnem felesleges s azért csak általánosságban felemlítem, hogy a tőkegazdag országokkal való közösség helyes valuta politika mellett kamatlábunk olcsóságát, külföldi tőkék beözönlését, a javak könnyebb és előnyösebb kicserélését és a termelés megélénkítését fogja, lehetővé tenni. Hogy ezt elérhessük, első sorban az aranyvalutára való áttérést kell foganatosítanunk, hogy valutánk tényleg aranyvaluta legyen; ez alatt korántsem értem azt, hogy tiszta aranyvalutát honosítsunk meg, mert ilyen sajátképen sehol sem létezik; nem létezik Angolországban és még kevésbbé máshol. Angolországban is a forgalomban levő összes pénznek csak 75% a áll aranyból, a többi hitelpénz; az arany sokkal drágább, semhogy öt forinton aluli fizetések közvetítésére szolgálhatna; de a mit itt követelni lehet és követelni kell : az az, hogy az aranyérték nem csupán névleg, hanem tényleg is az legyen és hogy első sorban kifelé, mint olyan minden körülmények között functionálhasson. Az aranyérték behozatalának már első idejében arról kell gondoskodnunk, hogy e tekintben minden kétely el legyen oszlatva, hogy minden bizalmatlanságnak eleje legyen véve. Ugyanazért részemről nem helyeselhetném, sőt egyenesen károsnak tartanám, ha az aranyvaluta tényleges behozása idejében is nagyobb mennyiségű ezüst courranspénz birtokában maradnánk. Veszélyes volna egyfelől azért, mert ezen courranspénz teljes fizetési erővel lévén felruházva, vagy könynyen behatolhat a nagy kereskedelmi forgalomba és a valutánk iránti bizalmat könnyen megrendíthetné, vagy pedig — és ez legvalószínűbb — a bankhoz tódulna, onnét az aranyat kiszorítaná, s ez által a bank beváltási képességét veszélyeztetné. A mi különösen az ezüstforintokat illeti, nem lehet felednünk azt sem, hogy azoknak értékelése akként állapíttatott meg, mintha egy uncia ezüst 51 3 /* pencere menő árral birna. Ha tehát az ezüst ára, a mi Amerika erőlködése folytán nem lehetetlen, magasabb volna 51 a A pencenél, a mint tényleg két évvel ezelőtt 54 pencen felül volt, ezüst currans-pénzünk kivándorolna, minek folytán a bennünket érő veszteségeken felül arany- és váltópénzünk között egy tátongó ür maradna a forgalom nagy hátrányára. Tudom, hogy egy tőkében kevéssé, gazdag ország, mint a miénk, nem rendezkedhetik be oly nagy lábon, mint ezt Angolország vagy Németország tette; de midőn Angolországban az összes pénzforga'omnak 75%-a, Németországban 64-2%-a, de mégabimetalisticus Franeziaországban is48*6°/Va arany, akkor annak nálunk — ha valutánk arany jellegét fentartani akarja — legalább 50%-ban kell aranyból állania. Vagyis ha pénzbeli összforgalmúnkat az átlag 51 millióra menő osztrák sóbánya-jegyekkel és 175 millió fedezetlen bankjegyekkel együtt 880 millióra teszszük, szükségünk volna legalább 440 millió forintot tevő aranyra. De még ezzel aranyszükségletünk nincs kimerítve, ezenfelül gondoskodnunk kell arról, hogy kívülről arany önműködőlég, minél nagyobb mérvben beszivároghasson és e tekintetben az osztrák-magyar banknak nagy feladat fog osztályrészül jutni, még pedig kettős irányban: egyfelől csatornát kell képeznie, a melyen az arany könnyen bejöhessen; másfelől rekesznek is kell lennie, annak egészségtelen kiszivárgásának megakadályozására. Az első irányban nagy jelentőséggel bir az alapszabályok 87-ik czikkének kiegészítésére vonatkozó javaslat azon intézkedése, hogy köteles aranypénzrudakat a korona értékbeli törvényes pénzlábnak megfelelően csekély veretési díj levonása mellett beváltani. Németországban is, daczára annak, hogy már 1873-ban tért át az aranyvalutára, csak 1876-ban, vagyis akkor lehetett szó sajátképeni aranyvalutáról, midőn a banktőrvény 14. §-a a Peclact után indulva, megállapította, hogy a birodalmi bank köteles pénzrudakat 1392 márkával minden font finom aranyért jegyeivel becserélni. Sőt a birodalmi bank ezen intézkedés fontosságától áthatva, az árt Í393 1 /* márkára emelte föl, a mi azt eredményezte, hogy minden évben átlag több, mint Í00 millió márkára menő vásárlásokat tehetett, de szükségesnek tartanám ezen kötelezettséget külföldi aranyérmekre is kiterjeszteni, a mi lehetővé tenné kisebb ingadozásoknál a külföldi fizetésekre szükségelt arany beolvasztását kikerülni. De a bank kamatlába, mely nálunk a magán kamatlábot is befolyásolja, szintén vonzó erővel fog bírni a külföldi arany beszivárgására, ha a jelenleginél olcsóbb lesz ugyan, de viszo nyitva a külföldi aranyvalutás országok kamatlábához, bizonyos mérsékelt emelkedést fog feltüntetni. Nagy súlyt kell végre a bankoknak a giroíorgalomra fektetni, mert ez fogja valósággal a bankot az ország aranymedenczéjévé tenni. A papírpénz kényelmessége akadályozta eddig a giroforgalom nagyobb mérvű fejlődését, de mihelyt a közönség kénytelen lesz érezpénzt használni és már az elhelyezésphysikaimomentuma is ellene lesz annak, hogy nagyobb készletek összehalmozódjanak: akkor az arany szükségkép fog a bankhoz betódulni és ezért képezi a giroconto az arany valutás országokban minden készpénzzel fizető banknak legerősebb oszlopát. Németországban a giroforgalom a birodalmi
