Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-83

134 g«, orsxágos ülés 1898, jnllris 6-én, kedden. lagosan és igen rokonszenves módon terjesztett elő, nem fogadhatom el, hanem bátor leszek helyette majd egy ellenindítványt terjeszteni a képviselőház elé. Nekem egész általánosságban szólva, a kérvények tárgyalására nézve mindig az volt nézetem, hogy parlamentaris szempontból nem helyes, hogy a kérvények ötletéből a képviselőházat elvi eldöntések elé vigyük; nem helyes, hogy a kérvények ötletéből incidentaliter nagy elvi kérdéseket felvessünk. Nem pedig igen egyszerűen azért, inert a ház ebben az esetben csak egyoldalú informatio alapján járhat el. De más oldalról az sem szenved kétséget, hogy a kérvényezési jog az állampolgárok legsarkalatosabb joga, hogy a törvény és az alkotmány ezt a jogot azért adta nekik, hogy ha panaszaik, sérelmeik vannak, a törvényhozás elé járulhassanak, orvoslást kereshessenek. Nem szabad megengedni, hogy e jog egyszerű formalitássá váljék, különösen nem szabad megengedni, hogy a közvéleményben me*-gyökeredzők azon tudat, ha egy állampolgár idejön panaszával, sérelmével, a törvényhozásban nincs meg a komoly akarat, hogy ezt a sérelmet orvosolja. Különösen áll ez a jelen kérvényre nézve, mel)

r egy törvényhatóság kérelmét tárgyalja, tárgyalja pedig egy igen fontos kérdésben, minő a törvény interpretatiojának kérdése. Nem szenved kétséget az, t. képviselőház, hogy a törvények helyes értelmezésének kérdése, a törvény értékének és hatályának kérdése egyszersmind. Ezen fordul meg a dolog, mert hiszen ha a törvényt a végrehajtás nem úgy interpretálja és nem úgy alkalmazza, mint a hogy azt a törvényhozás intendálta, akkor természetes dolog, az egyre megy ki, mintha a törvény meg se lett volna hozva. A törvények interpretatioja mindig a törvényhozásnak egyik legfontosabb feladata volt. Nem egy törvényt lehet idézni törvénytárunkból még a régibb időből is, a mely épen a törvény helyes értelmezését czélozta. Ezt régibb időben úgy nevezték, hogy clarificatio, a törvény homályos értelmének a felvilágosítása. Ismétlem, semmi ilyen kérdést elutasítani nem lehet. Már pedig, ha mi a kérvényi bizottság javaslatát elfogadnók, ez azt jelentené, hogy ezt az iuterpretatiot elutasítanók magunktól: azt jelentené, ha panasz van, nem akarjuk azt orvosolni, mert azon indítvány, a melyet a kérvényi bizottság beterjesztett, gyakorlati alkalmazásában oda megy ki, hogy a ház kimondja azt és úgy veszi, mintha a kérvényezőknek nem volna igazuk, mintha a pénzügyministeriumnak volna igaza. Én tehát, t. képviselőház, ilyen megoldást el nem fogadhatok, hanem oly megoldást tartok helyesnek, a mely lehetővé teszi n törvényhozásnak azt, hogy érdemben egészen részre!) ajlatlanúl döntsön, hogy mindegyik íelet meghallgassa és azután ily módon alaposan hozza meg conelusióit. Minő törvény az, t. képviselőház, a melyre nézve eltérő értelmezés létezik? Tisztelt barátom, az előadó úr, előadta, hogy a regale kártalanítási törvény 10. §-áról van szó, t. i., midőn nagyobb kárpótlást ad az állam, mint a mennyi a fizetett adó mennyiség alapján követelhető'. A 10. §. azonban erre az esetre azt a provisiót tartalmazza, hogy ily alkalmakkor a megcsonkított állami adójövedelemnek négyszeresét, esetleg nyolezszorosát kell megfizetni és meg kell fizetni azt a pótadót is, mely a törvényhatóságoknak és a községeknek járt volna. A kérdés már most az, hogy ily esetekben az a törvényhatósági pótadó kit illet, a törvényhatóságot-e vagy az államot? Néznünk kell tehát f

a törvény intentioját. ügy tudom, hogy ezen intézkedés az eredeti törvényjavaslatban nem volt benne, hanem hogy ezt a képviselőház regale-bizottsága hozta be. Azt kell venni tehát első sorban, hogy mit intendált ez. Kezeim közt van és elolvastam a regale-bizottság jelentését; de kénytelen vagyok eonstatálni, hogy erre nézve ebben semminemű magyarázat nincs. Én ebből őszintén megvallva, azt a következtetést húzom, hogy a törvényjavaslatnak szószerinti értelmezését vette a regalebizottság, hogy t. i. ez a törvényhatóságnak competal és az egészet olyan világosnak, olyan természetesnek találta, hogy nem is látta szükségét erre nézve magyarázatokat adni. Mert vegyük csak a dolgot naturaliter, hogy hogy volt. Itt volt egy adóköteles jövedelem, mely ha adó alá esik, a törvényhatóság az adó ját megkapta volna. Azonban ez a jövedelem eltitkoltatott, de most a kárpótlási eljárás folyamán kiderült, hogy létezett ilyen eltitkolt adójövedelem, az adó be is lett fizetve, a törvényhatósági adó is le lett fizetve, illetőleg le lett vonva a kárpótlási összegből az állam számára. Kit illet tehát ez, t. ház? Mert a restitutio in integrumnak, a status quo ante előtti állapotnak kell bekövetkezni, t. i. azt illeti, a törvényhatóságot, a mely megkapta volna a jövedelmet, ha az adócsonkítás nem történik. T. barátom, az előadó úr, azt méltóztatott mondani, hogy nem ez volt a czél, hanem az, hogy ezen levonás a kártalanítás összegét befolyásolja kisebb mértékben. De hiszen, ha ez lett volna a czélja, az intentioja a törvénynek, hogy csak egy nagyobb levonást eszközöljön, akkor nem volt arra szükség, hogy ezt úgy tegye be, hogy meg kel! fizetni a törvényhatósági pótadót, hanem intézkedett volna, hogy birsig gyanánt az állami adónak ötvenszeiesét kell megfizetni. Az sem lehetett a törvény inten-