Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-78

X 78. országos ülés 1892. jnnins 25-én, szombaton. el a kérdés, de hogy e kérdés 44 év múlva ismét vita tárgyává tétessék, azt feltétlenül szükségesnek tartom, (Élénk helyeslés bal felöl.) nzévt Madarász József képviselő úr indítványához hozzá járulok. (Élénk kelyesléa bal felől.) Elnök: A ministereinök úr kíván szólani! Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Részemről hibásnak tartom azon felfogást, hogy azért, mert a képviselők eddigi napidíjai és lakbérilletményei ezentúl átalányösszegben fognának megállapíttatni, összehasonlítás tétessék a tisztviselői rangfokozattal, mert a kettő közt nincs semmiféle öszszefüggés. Ha most valami változás térténik, ez tisztán abból áll, hogy a napidíjak és a lakbérilletmény helyett bizonyos átalányösszeg állapíttatik meg, tekintet nélkül arra, hány hónapig ül együtt a ház. E változtatást kívánja elérni a tett javaslat, azért minden további részletek megbeszélését és elhatározását méltóztassanak függőben hagyni addig, a míg ezen ügy ismét a ház elé kerül. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Beöthy Ákos: T. képviselőház! Én a magam részéről ezen igen nagyfontosságú kérdéshez hosszasan szólani nem akarok, nem pedig egyszerűen nagy fontosságánál fogva, mert ez annyi különféle szempontnak combinatioját és mérlegelését követeli, a melyet én, megvallva az igazat, 24 óra alatt magamnak megalkotni képes nem voltam. Röviden csak annyit kívánok megjegyezni, hogy teljes mértékben hozzájárulok ahhoz a felfogáshoz, a melyet t. képviselőtársam, Irányi Dániel a magáénak vallott és a melyet, t. barátom Horánszky Nándor támogatott. (Helyeslések bal felöl.) Én nem tartanám helyesnek azt, hogy akkor, mikor az államháztartásban az egyensúly alig állott még helyre, hogy akkor azután mi mindjárt azzal kezdjük a dolgot, hogy saját napidíjainkat felemeljük. (Helyeslések bal felöl. Felkiáltások jobb felöl: Azt senki sem mondta!) Ennek még a színét és látszatát is kerülni akarom. Ellene vagyok az átalányozásnak még határozottabb mértékben, igen egyszerűen azért, mert ez a mi illetményeinknek a characterét tökéletesen megváltoztatja. Hiába mondja azt a í. ministerelnök úr, hogy nem fognak minket a tisztviselővel egy kategóriába helyezni, mégis annak folytán abba fognak helyezni s ez okvetlen oly fogalomzavart fog előidézni, a mihez én a magam részéről hozzájárulni nem kívánok. Elismerem én azt, (Halljuk! Halljuk!) a mit az én t. barátom Kovács Albert felhozott, hogy tudniillik esetleg összehívják az országgyűlést septemher 28-án és azután széjjeleresztik Julius 2-án és 3-án, hogy a napidíjak kiutaltassanak arra a hónapra, hogy az rossz benyomást tesz, de őszintén megvallom, t. ház, nem hiszem, hogy ezt a rossz benyomást azután oly módon fogjuk eloszlatni, hogy megállapítunk egy átalányösszeget, a miben azután az illető hónapnak a javadalmazása mégis bennfoglaltatik. (Helyeslések balfelöl.) Én »ehát a magam részéről nem fogok ezen határozati javaslatra rászavazni; de még azt kívánom hozzátenni, hogy még azon esetben is, ha ezen határozati javaslat elfogadtatik és ha ennek alapján a t. kormány az ősz folyamán a törvényjavaslatot előterjeszti, még ez nem képez semmi irányban inhaerenst, (Helyeslések bal felöl.) hogy tudniillik a törvényjavaslat eb fogadtassék és a mostani statusquo megváltoztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Természetes dolog, hogy a képviselőháznak jogában lesz a törvényjavaslatot visszavetni és akkor a mostani statusquo megmarad. (Helyeslés.) Csak ennyit akartam megjegyezni. (Helyeslések bal felöl.) Molnár Antal jegyző: Tisza Kálmán! Tisza Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Röviden indokolni kívánom, miért vagyok hajlandó Madarász József képviselő úr javaslatát elfogadni. (Halljuk!) Elfogadom azért, mert ezélszertínek, helyesnek tartom, hogy ez a kérdés, mely úgy csendesen évek és évek óta vitattatik, (Igaz! Úgy van! több oldalról.) egyszer megoldást nyerjen. Semmi egyéb czélom nincsen. És méltóztassék elhinni minden irányban, az aggályok irányában is, melyeket hallottam, sokkal czélszerííbb lesz, ha tüzetes megvitatást kívánunk, (Élénk helyeslés több oldalról.) semhogy a kérdés a napirendről egy vagy más alakban levétessék. (Igás! Úgy van! több oldalról.) Ezért van az, hogy én is Madarász képviselő úr indítványára szavazok. Egyébiránt, miután az ősztől hosszas idő választ el, nem akarnám hogy a t. túloldali felszólalások után félreértés támadhasson, (Halljuk!) mintha mi itt ezen az oldalon a képviselői díjazásnak isten tudja micsoda emelésére gondolnánk. Erre a háznak, azt hiszem, legalább is nagy többsége nem gondol, mert mindenki át kell, hogy lássa, hogy midőn az életpályául szolgáló hivatalnoki, fizetések is legnagyobb részben még azon alapon állanak, a melyben 1848-ban megállapítva lettek, (Egy hang a szélső baloldalon: Nem áll! Felkiáltások a joboldalon: De úgy van !) igenis legnagyobb részben azon az alapon állanak..... Hoitsy Pál: Hát a ministerek nyugdíjai? Tisza Kálmán: A képviselő úr szóba hozta a ministeri nyugdíjakat. Meg lettek akkor vitatva, (Közbeszólások a szélső baloldalon: Akkor nem szólalt fel ellene!) nem szólaltam fel ellene, mert azt tartom, hogy ha a democratiában élünk, azt nem tagadhatjuk meg, a mi Angliában is megvan, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) hogy lehetővé tegyük a szegény embernek is a ministéri pályát az által, hogy ha utána praeca-