Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-83

ÍS8 SS, országol IIés 18M. Julius 8-én, kedden, egyszer megadóztatott árúczikkeket és kíméletet nem ismerő zaklatásokkal a felvételeket foganatosította. Megjegyzem hogy a község képviselőtestülete ezen visszaélések tárgyában még május hó első napjaiban kérvényezett a pénzügy igazgatóságnál, én magám is személyesen eljártam a pénzügy igazgatónál, de a múlt hét elejéig az ügy semminemű elintézést nem nyert, pedig már a felzaklatott kedélyek megnyugtatására igen kívánatos lett volna, hogy az ily ügy gyors és kedvező elintézést nyerjen. (Egy hang bal felöl: Két évig hevernek rajta!) Wekerle Sándor pénzügyminister: De hogy hevernek! Bernát Béla: Ezen coneret eset, t. képviselőház, igazolja, hogy a nép az italmérési jövedék hasznosításánál mindenféle zaklatásokkal kínoztatik és ezen zaklatásokat sok esetben nem a nép tudatlansága idézi elő és azért nem lehet ezeket a bajokat, ha felhozatnak, a nép nyakába akasztani és nem lehet a népet azért tudatlansággal és közönyössége] vádolni. Mindezekből csak azt akarom levonni, hogy ilynemű feltételek főkép a kincstár érdekében szoktak rendeletileg megállapíttatni és ez többnyire különféle zaklatásokat is von maga után és így e javaslat ezen szakasza értelmében ezen feltételeket annál kevésbbé volna szabad elfogadni, mivel ezen javaslat már különben is terhes intézkedéseket tartalmaz. így például egyet akarok csupán kiemelni, a mi új adóval sújtja azon szőlőgazdákat, a kik kismértékben való elárúsítással foglalkoznak, a mi igen nagy megterheltetés különösen a hegyaljaiakra nézve, mivel ezen megmaradt, különösen aszúbor-készleteiket jobban volnának képesek értékesíteni, de ezen új adó s azon körülmény, hogy azoknak a hasznosítását nem élvezhetik, mert a kimérés engedélyezése sok után járással, huzavonával és költséggel jár, természetesen azoknak az értékesítését igen megnehezíti. A phylloxera pusztításai következtében a bortermelők legnagyobb része már koldusbotra jutott. A nemzet törvényhozó testületének és a kormánynak mindent meg kellene tenni, hogy ezek ne legyenek kénytelenek hazájukat itt hagyni és idegen hazában kenyeret keresni és minden irányban kedvezményeket kellene nyújtani, a melyek a szőlő- és bortermelés előmozdítására és az ezzel foglalkozó nép helyzetének megkönnyítésére szolgálnak, nem pedig zaklatási rendszerrel helyzetüket súlyosbítani. Mivel tehát a kérdéses szakaszban foglalt feltételektől függő intézkedésekre semminemű szükség nincsen, de még azt sem tudjuk, mik lesznek ezek a feltételek és azt sem tudjuk, vájjon ezen feltételek nem fognak-e súlyos megterhelésekét tartalmazni és tekintettel ária, hogy a minister úr e tárgyban még nem nyilatkozott, az előadó úr nyilatkozata szerint pedig ezen adómentes szesz biztosíttatik az utasításban megfelelő határozatok kapcsán, a mely utasítások tartalma a, t. ház előtt még teljesen Ismeretlen és ez iránt felvilágosítást sem a kormány, sem a pénzügyi bizottság javaslatainak megokolásában nem találunk, mert itt csupán csak az ilyen szeszadó mentességéről történik említés; azért én bátor vagyok a minister úrtól e tárgyban felvilágosítást kérni. Egyidejűleg van szerencsém a következő módosítványt benyújtani, a melynek elfogadására a t. házat kérem. (Halljuk!Halljuk! Olvassa): »Módosítvány. Az állami italmérési jövedékre vonatkozó 1888: XXXV. és 1890: XXXVI. törvény czikkek módosításáról szóló törvényjavaslat 11. §-a — illetőleg most már 12. §-ának — első bekezdése helyett tétessék következő szövegezés: Ama szesz, mely bornagykereskedők és nagyobb terjedelmű pinezekezelést folytató bortermelők által boraikhoz ezek szesztartalmának emelése végett vegyíttetik, a szesz italmérés! adó alól felmentetik.« Ajánlom a t. háznak módosításom elfogadását. (Helyeslés hal felöl.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani ? (Nem!) Senki sem kíván szólni és ennélfogva a vitát bezárom. Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Én azt hiszem, hogy a t. képviselő urnak nagy beszédje, legalább ezen beszéd tartalmának egy nagy része, a mely a kivándorlásra s a többire vonatkozik, ezzel a szakaszszal semminemű Összeköttetésben nincs. A t. képviselő úr fél a pénzügyi hatóságok önkényétől; ezt igazán az ő részéről igen csodálom, mert hiszen ő az általa protegált igen nagyszámú kérvények elintézése alkalmából — ismétlem, igen nagyszámú kérvények elintézése alkalmából — mindig meggyőződhetett arról, hogy nem önkénynyel, hanem bizonyos jóindulattal szoktuk e kérvényeket tárgyalni. Hogy ne mondjak mást, épen a bor vinirozása alkalmából a most fennálló törvénynek azon szigorú intézkedéseivel szemben, hogy az az italmérési adó aluli mentességet nem engedett azon szeszre nézve, a mely a vinirozásra használtatik, rendeleti úton mindent igyekeztünk elkövetni arra nézve, hogy legalább a helyben lévő szesz, a szabad raktárakból beszerzett e czélra ily módon fel legyen használható. E rendeletet akarjuk törvényesíteni a törvénynyel, sőt kiterjeszteni, a mennyiben nemcsak az ugyanazon beszedési körből beszerzett szesznek adómentes felhasználását akarjuk megengedni a bor vinirozására, hanem a bárhonnan beszerzett szeszt.