Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-81
81. országról; ülés 1892. jnliiis f~án, szombaton. m sen felsorolva nincsenek, de talán nem is czélja egy törvénynek, hogy ilyen részletekre kiterjedő intézkedéseket foglaljon magában, kivált, mikor provisorius törvényről van a szó. A törvényjavaslat határozottan kimondja azt, hogy az adóztatási eljárás rendeleti úton fog szabályoztatni s itt előre is bátor vagyok jelezni azt, hogy czélom akként intézkedni, hogy a mesterséges bor, mihelyt gyártatott, azonnal adó alá vonassék és a mesterséges bor kivitele esetében nem szándékozom adóvisszatérítéseket engedélyezni. (Élénk helyislés jobb felől) Kun Miklós képviselő úr még a bor vinirozását kifogásolja, azt mondván, hogy nem méltányos, hogy azt a szeszt mi az italadó alól mentesítjük, a melyet a bor vinirozására fordítunk. Ha itt fogyasztatik a bor, a mely vinirozva van, az már qua bor esik italmérési adó alá és ha a felhasznált szeszt külön italmérési adó alá vonnók, csakugyan egy rókáról két bőrt nyúznánk, a mit talán a képviselő úr sem akar. Kun Miklós: Két róka az! (Derültség.) Wekerle Sándor pénzügyminister: Ha a képviselő úr a vinirozott bort kétszer tudja meginni, akkor elismerem, hogy az két róka; (Derültség.) de ha csak egyszer tudja meginni, akkor a képviselő úr is el fogja ismerni, hogy csak egy róka az! (Nagy derültség.) De a bor vinirozása nem az itt fogyasztott borokra nézve bír fontossággal, mert nálunk hál' Istennek a vinirozott borok nagy fogyasztásnak nem örvendenek, hanem fontossággal bír a bor kivitele, a borkereskedelem szempontjából. Ennek előmozdítására és az e ezélra felhasznált szesznek az italadó alól való mentesítése, azt hiszem, nemcsak a kereskedelem szem pontjából igen fontos, hanem talán még adópolitikai szempontból sem mehetnék annyira, mint a t. képviselő úr, hogy nemcsak ezen államnak polgárait, hanem annak az államnak polgárait is itulmérési adóval érintsem, a melyekben fogyasztatik a tőlünk kivitt bor. Es a képviselő úr még az osztályozás tekintetében intézi hozzám azt a kérdést, vájjon az osztályozás kérdésében nem fog-e előállni az a veszély, hogy egy beszedési körzetbe egyesíttetik nagyobb községgel, az által magasabb adózási osztályba soroztatik ? E tekintetben, t. ház, fogyasztási adó szabályaink batározmányai telje sen világosak. Szabályaink ugyanis azt mondják, (Halljuk!) hogy az egy beszedési körzetbe egyesítés csak az illető pénzügyi igazgatóság és törvényhatóság egyetértésével történik. Ha e részben a vélemények eltérők, a belügy minister és pénzügyminister határoz egyetértően. Ha tehát ily törvényhatósági hozzájárulással vagy belügyministeri és pénzügyministeri egyetértő elhatározással egyesített beszedési körzetről van szó, akkor a következés az, hogy itt valamennyi községre nézve a legnépesebb község árszabása irányadó ; ha azonban oly beszedési körzetről van szó, mely nem azért egyesíttetett, hogy tulajdonképen egy egészen külön-, vagy egész beszelési körzetet képezzen, hanem a beszedési körzet azonossága csak abban áll, hogy ugyanarra a jogosultra bízatik X. és Y. községekben az adóbeszedési jog: akkor miniegyik község marad azon árszabási osztályban, melyben a törvényjavaslat szerint tartozik; tehát nem fordulhat elő az az eset, ha például ugyanegy ember kapja bérletét egy 10 000 lélekszámot meghaladó községnek és ugyanannak adunk egy 2000 lélekszámmal bíró községet, nem fordulhat — mondom — elő, hogy a 2000 lakossal bíró község is magasabb adótételt fizessen. A mi egyébként a t. képviselő úr által felhozott községet illeti, úgy tudom, Ujszőnyről van szó. mely ma Komárommal van egyesítve. Kun Miklós: Egyesítve? (Derültség.' Wekerle Sándor pénzügyminister: Igen, a mely Komárommal van egyesítve egy beszedési körzetté. így is vettük át évek hosszú ; sora előtt és azért magasabb tétel alá esik. Ez iránt egyébként a tárgyalások folyamatba vannak, hogy miután a Duna választja el a két községet, mindegyik külön, önálló beszedési körzetté tétessék. A t. képviselő urak még azt a kérdést intézték hozzám: vájjon, ha egy község kívánni fogja a kizárólagos jogot, feltétlenül meg fogja e kapni, vagy nem fog-e a községek közt különbség tétetni a tekintetben, hogy egyes község, mely talán nem valami kedvelt, község, nem fogja azt megkapni ? Csak röviden szíves emlékükbe idézem vissza azokat a nagyon hangzatos panaszokat, melyek a regale-kártalanítás ellen annak idején felhozattak, midőn az italmérési jövedékre az mondatott, hogy oly hatalom adatik a kormány kezébe, hogy az egvsz társadalmat uralja, megsemmisítheti és milyen visszaéléseknek lesz a kútforrása. Azt hiszem, ma három esztendei tapasztalat igazolja, hogy az it dmerési jövedék hasznosításánál minden tekintetben teljes ohjectivitás követtetett (Úgy van! Ügy van! jobb felöl.) és hogy a panaszok és aggályok, melyek e tekintetben felhozattak, semminemű alappú nem bírtak. (Úgy van! Úgy van! jobb felől) Legalább ma, három esztendő óta egyetlenegy adat sem hozatott tudomásomra, hol e tekintetben valamely visszaélés constatáltatott volna, hogy nem egyforma elbánásban részesültek a községek. (Úgy v-n! Úgy van! jobb felől.) Ugyanezt mondom erre nézve is, t. ház. Hogy egy r kisközség a kizárólagos jogot meg-