Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-67

86 *«« ofsíájros ülés 1881. jnnlus S-án, péntekan. oldalról, ha azt állítom, a mit nap-nap után látok, hogy a kormányzatban absolute semmi biztonság nincsen, hogy abban oly nagy a ziláltság, a botorkálás és a zavar, hogy sohasem tudjuk, vájjon egyik napról a másikra mire ébredünk fel. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélsőbalon.) Nekünk ellenzékieknek ez kedvező dolog, de az állami kormányzat szempontjából, méltóztassanak meggyőződve lenni, roppant áldástalan egy állapot. Én úgy érzem és úgy látom — nem tudom, hogy más is így van-e vele — hogy Magyarország kormányzata — ez idő szerint — absolute nem bír sem czéltudatossággal, sem az akaraterőnek, sem a biztonságnak, sem a nyugalomnak azon feltételeivel, a melyek egyedül alkalmasak arra, hogy egy ország jól korma nyoztassék. (Úgy van.' a bal- és a szélsőbalon.) Ennek egyik ingredientiáját, egyik jelenségét ebben az incidensben is látjuk, (Igás! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) a melyet felvetettem, mert nem hiszem, hogy legyen Magyarországon gondolkodó jurista, biró, vagy egyszerű ember, vagy akárki, a ki ebben az incidensben ne lássa annak az egyszerű ténynek igazságát, hogy midőn egy törvény hatálya május 31-én végződik, a másik törvény hatálya pedig, mely amazt kiterjeszteni lesz hivatva, június 15-én kezdődik, hogy ez idő alatt törvényen kivtíli állapot van. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) A t. minister úr megígéri nekünk azon jóakaratot, hogy a t. kormány igyekezni fog arra, hogy ezen interregnum alatt pénzügyi tekintetben azon törvény értelmében fog cselekedni, a melyet ezen fatális törvény involvál. Ez igen derék, megbecsülendő és érdemes dolog; hiszem is, hogy ez meg fog történni, de nem erről van szó, hanem szó van arról, hogy ne a t. kormány jóakarata, felfogása, hanem a törvény uralkodjék. Ezen szempontból tehát, midőn kijelentem, hogy mély sajnálattal látom, hogy a helyett, hogy a t. kormány őszinte, nyilt és határozott választ adott volna, melyben a történt hibát beismeri, e helyett egyfelől a kibúváshoz fordul, másfelől pedig a törvény uralma helyett, melyet valami~ képen pótolni kellett volna és pótolni kellene, bennünket a jóakaratra utal: ebből a két szempontból a választ tudomásul nem vehetem és annak napirendre tűzését kérem (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon,) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! Úgy törvényadta jogom, mint az ellenem intézett személyes támadás folytán kérek szót és azt hiszem, erre jogosítva is vagyok. (Ildijük!) Már a t. képviselő úr felszólalásából látható az, hogy ő esak azért sajnálja, hogy nem én adtam meg a választ, mert ez által kevesebb alkalma nyilt, hogy ellenem személyes inveetivákkal éljen. (Úgy van! jobbról. Zaj a bal-és szélső báloldalon.) Hogy különben ez a képviselő urat nem akadályozza ilynemű szándékában, most is megmutatta, mert a mennyiben e keretben tehette, igyekezett azt megtenni. (Mozgás a baloldalon. Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Az épen a különbség az önök felfogása és mienk közt, hogy mi az ügyet tekintjük, annak érdekében cselekszünk: önöknél, t. túloldal, mindig a személyes momentum a fő. (Zajos helyeslés jobbról. Ellenmondások a bal- és szélsőbalról.) De épen ennek tulajdonítsák, hogy az ország bizalmát ily irányú fellépésekkel megnyerni nem tudják. (Zajos hfh/eslés jobb felől. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) E speciális kérdésben, midőn mind az 1891: XXXVIII. tcz., mind az 1892: X. tcz. a pénzügyőrinistert bízza meg a törvény végrehajtásával, a dolog termé-izetében fekszik, mint a pénzügyminister úr is kiemelte, hogy ő adja meg a választ, melyet, kérem, méltóztassék tudomásul venni. (Zajos helyeslés jobbról. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. képviselőház! Kötelességemnek tartom, hogy Horánszky Nándor képviselő urnak megjegyzéseire saját szempontból is némelyekben refleetáljak. A t. képviselő úr először azzal vádolt, hogy én két szempontból beszéltem; először a fennálló állapotok törvényszerűségét igyekszem kimagyarázni, azután egy őszinte álláspontra helyezkedtem, hogy sajnálom, hogy a kezdő határidőt ezen törvényben külön nem állapítottuk meg. Én azt hiszem, hogy a képviselő úr nem a megfelelő figyelemmel kísérte felszólalásomat, mert akkor láthatta volna ebből a felszólalásból, hogy én azt az álláspontot foglaltam el, hogy semmi szükség nincs további lépésekre és magyarázgatásokra a tekintetben, hogy ezen törvénynek kezdő hatálya június l-jével állott be. Ez volt az én álláspontom. Ezután azt mondottam, de még ha ezen álláspontból el is térnék és arra az álláspontra helyezkedném, melyet a képviselő úr foglal el, akkor sem ismerhetném el azt, hogy törvényen kívüli állapot van; mert arra a 15 napi interregnumra is, mely nem szerintem interregnum, hanem az ő álláspontját foglalva el interregnum, van törvényes intézkedésünk, június elsejével visszaható hatálylyal biró törvényes intézkedésünk, tisztán az ő álláspontján is. (Felkiáltások! bal felől. Csak lesz !) Ez az én megjegyzésem, úgy hogy ellentétbe nem jöttem önmagammal. Azt ma is mondom, hogy őszintén síjnálom, hogy ez a törvény kellő időben ki nem hirdettetett. Bátor leszek megmondani, miért. Sajnálom őszintén azért, mert ha törekvésein csak az lenne, hogy a törvénynek mikénti interpretatioja csak engem nyugtasson meg, akkor ily sajnálatra szükségem nem lenne;