Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-67

78 WtOMiíffM Illés 1W8. jnníns S-án, pénteken. kopogtasson be és kérdezze meg, micsoda alapokat és alapítványokat kezelnek, micsoda adományozással, vagy végrendelkezéasel bízattak azok rájuk és vájjon azok reudeltetésükre fordíttatnak-e, mert nem kételkedem abban, hogy a káptalanok által kezelt alapok között lehet olyanokat találni, a melyeket most más czélokra lehetne felhasználni, ha az adományozóknak valódi ezélzatát ismernők és ez oda fogna vezetni, hogy az ilyen alapítványok jövedelme a szegény papok segélyezésére volna fordítható. Tehát úgy kellene vezetni ezt a kormányzást, hogy az ország autonómiában szervezett katholicusai tudnák, micsoda alapokat kezelnek a káptalanok. (Helyeslés.) Tudok esetet, hogy Erdélyben, midőn egy káptalanhoz átírtunk, vannak-e az ő kezelése alatt alapítványok, akkor azt mondta, hogy nem talált mást az ő kezelése alatt levő alapok között, csak egy 4000 frtos tételt, a mely a Törökországba jutott, sebesültek kiváltására volt szánva. Hány ilyen alap lehet a káptalanok kezelése alatt, mint ez, a mely már idejét multa, mert ma már a Törökországba jutott sebesültek kiváltása nem fordul elő és hány ilyen alap lehet, a melynek rendeltetése megszűnt és a melynek jövedelme a congrua pótlására lenne fordítható. Ezért, t. minister úr, jelen alkalommal az egész kérdés mélyére hatolni nem akarok, csak épen érinteni kívántam, hogy lássák azt, hogy az ország még nem tekinti behunyt szemmel azokat, a mik a congrua kérdésének megoldása és különösei) meg nem oldása körííl történtek. Azért kérem a t. minister urat, hogy a szükséges lépéseket tegye meg, hogy a congrua kérdése minél hamarább megoldassék. Mert lehetetlenség, hogy ugyanazon egyháznak papjai közt ne a legnagyobb mérvű elkeseredést szülje, ha egyik százezernyi jövedelmekben dúskál, pazarul élhet és szórhatja a pénzt, a másiknak pedig annyija sincs, mennyi tanult, művelt, intelligens embernek a legszükségesebbek fedezésére elkerülhetetlenül szükséges. (Úgy van! a szélsőbalon.) Kérem tehát a r. minister urat, hogy ezzel a kérdéssel méltóztassék majd foglalkozni. Lépjen fel erélyesen; részünkről itt a törvényhozásban és ha kell a törvényhozáson kivűl is, a katholicus autonómiában, támogatásban nem lesz hiány. Támogatni fogjuk, mert áldásos lesz fellépése. (Élénk helyeslés balról.) Elnök: Kivan még valaki szólni, t. ház? Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Méltóztassék megengedni, hogy az itt hallottakra magam részéről röviden reflectáljak. (Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel képviselő ár felemlítette, hogy a múlt évben azon kívánságának adott kifejezést, hogy az egyházi czélokra szánt segélyezések körül a protestáns egyházaknak szánt segély felemeltessék és hogy akkoriban kilátásba helyeztem, hogy ezen segély lehetőleg emeltetni fog. Elismerte azonban másrészről, hogy tényleg beváltottam igéretemet, a mennyiben bizonyos mérvben felemeltem az összeget. Sajnálom a magam részéről, hogy nem lehetett ezt nagyobb összegre emelni, mert kénytelen vagyok elismerni én is, hogy az összeg koránt sem felel meg a szükségletnek. Ezen megjegyzésemben fekszik a válasz mostani óhajára is; hogy tudniillik én is kívánatosnak, sőt szükségesnek tartom, hogy a tétel jövőre is emeltessék, de az iránt, hogy a legközelebbi költségvetésben megtörténhetik-e és ha megtörténhetik is, mily mérvben fog ez megtörténhetni: semmiféle kötelezettséget ez idő szerint nem vállalhatok. Bobula János és most utóbb Ugron G-ábor t. képviselő úr megint felhozta a congrua rendezésének kérdését. Azt gondoltam, hogy e kérdés már nem fogja többé a ház vitájának tárgyát képezni, mert hisz már is több oldalról fel lett az említve az általános tárgyalás alatt és én azt hiszem, hogy igen világosan és szabatosan válaszoltam az akkor felvetett kérdésekre. De minthogy, úgy látszik, egyesek nem hallották e válaszomat vagy nem érdeklődtek a tárgyalások iránt: készséggel ismétlem. A dolog tudniillik úgy áll, hogy a congrua rendezésének kérdése sokkal kedvezőbb stádiumban van ma, mint volt valaha, azon egyszerű oknál fogva, mert a kérdéshez fűzött elvi kérdések eldöntésétől máinem tétetik többé függővé a tényleges congruarendezés. Az elvi kérdések között van a kegyúri kérdés, a párbér-megváltás, a görög keleti plébániák ügye. Méltóztatnak tehát átlátni, hogy ha ezen nagyfontosságú kérdések eldöntésétől tétetik függővé a congrua megváltása: azok a szegény katholicus papok még igen soká várhatnának. De mihelyt az elvi kérdésektől eltekintve a tényleges segélyezés terére lép a főpapság és a káptalan, igen rövid idő alatt lehet ennek végére járni, mert hisz semmi egyébről nincs szó, mint hogy a szükséges pénzösszeg előteremtessék. (Úgy van! jobb felől.) Kapcsolatban e kérdéssel Ugron Gábor képviselő úr a vallásalap kezelésére is rámutatott, mondván, hogy ez alap jövedelmeit kell legnagyobb részt az alpapság jövedelmének javítására fordítani. Teljesen igaza van ebben a képviselő úrnak; de téved, ha azt hiszi, hogy az eddig nem történt így, mert a vallásalap jövedelmének legnagyobb része mindig ily czélra fordíttatott, és fog ezután is fordíttatni. A mi nem ily czélra fordíttatott, az legalább is mindig egyházi és