Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-65
16 » 65. országos Mes 1892, jnnins 1-én, gzi'rdáti. járás, melynél fogva, a hol Magyarország belügyeiről van szó, kizárólag Ausztria czím alatt közöltetnek a hírek, ő e tekintetben barátságosan figyelmeztető eljárást is tegyen foganatba. Eddig a diploinatiai kar, a sajtóiroda, a kormány szegény volt gondolatokban és ötletekben arra néz^e, hogy Magyarország állami önállósága a külföldön legalább ilyen dolgokban ne pellengereztesHék, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) A niásik dolog, a mi a ministerelnök úr feleleteiből kiviláglik, az, hogy ő az állam méltóságával megegyeztethetőnek tartja, hogy a parlamentben pactumra akar lépni, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) az iránt, hogy egy külföldi lapszerkesztő azt mondja: respectálni fogom, a mit nálatok a törvény rendel, ha nekem tetszik, de ha ti fenyegettek, nem respectálom. (Zajos felkiáltások a szélsőbalon: Szégyen!) A »Hamrurger Nachrichten* ügyét csak mint sporadicus jelenséget mutattam fel azon kaleidoskopból, mely nem áll egyedül. A külföldön, mondhatnám világszerte dívik az, hogy Magyarországot, mint önálló államot nem ismerik. Én a »Hamburger Nachrichten«-t csak mint bizonyítékot hoztam fel arra, hogy még az a lap is, melynek mint köztudomású, Bismarck áll háta mögött, Magyarország államiságát nem respectálja. De ez csak simpthoma. A tnlajdonképeni baj ott van, hogy a diplomatiai kar absolute Magyarországról tudni sem akar és Magyarország érdekképviseletéről soha és semmi irányban nem gondoskodik. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) Hogy mi lehet specialiter közvetlen oka annak, hogy épen a »Hamburger Nachrichten* czímíí lap »Usterrich« czím alatt hozza a közleményeket? erre nézve csodálatos véletlenségől Kopenhágából kapok erre nézve felvilágosítást. (Halljuk! Halljuk!) Egy kezemben levő levélben azt írja nekem egy külföldön élő magyar hazánkfia — a levelet szívesen bocsátom a ministerelnök úr rendelkezésére — hogy ezelőtt két héttel saját szemével meggyőződhetett Hamburgban arról, hogy a hamburgi követség épületén, tehát a hivatalos helyiségen mi áll? Gresandschaft, követség. Az áll: >K. K. österreichisehe Gesandschaft,« Gr. Károlyi Gábor: Aha ! (Zajos derültség.) Polónyi Géza: Bármennyire mulatságos hangulatba is került a képviselőház, ez a dolog még sem oly mulatságos. (Helyeslés bal felől.) Mert ha jelenleg létező állami kiegyezésünk mellett ma, mikor a koronázás jubileumát ünnepli a nemzet, lehetségessé vált, hogy egy külföldi képviseletünk magát nem is k. und k., hanem csak k. k. Öestreichische Gesandschaftnak czíinezi: ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy a »Hamburger Nachrichten« Magyarországot Oesterreichnak ismeri. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ezenkívül bemutathatom még a diplomatia jellemzésére a kopenhágai consul névjegyét: ,.K. k. österreichlsch-ungarischer Generál-Gongul." Ez tehát még mindig „k. k."! Névjegye pedig tisztán német. A diplomatia terén absosolute semmit sem tesznek az iránt hogy Magyarország állami önállósága kellő tiszteletben részesüljön. A ministerelnök úr ama felfogása, hogy ő egy külföldi hírlapíróval pactálni akar, mint lánczszem illik bele eddigi politikai pályájába. Az a mély tisztelet, mely engem a ministerelnök személye iránt vezet, csak fokozza azt a dissonantiát. Mert az ő politikai múltjában és pedig rövid idő alatt fölfedezhetem azt és ez fokozza bennem azt, hogy a bizalmatlanságot az államférfiú iránt kénytelen vagyok hangoztatni. (Halljuk! a szélőbalon.) A t. ministerelnök úr annak idején lett ministerelnök, mikor a nemzet közvéleménye hangosan felzúdult a honosság kérdésében és midőn az akkori ministerelnök úr paeificálandó a nemzet közvéleményét, egy coueessiót akart tenni a nemzet közérzííletének. És mi lett az eredmény? Egy politikai dispensatio ezen ígéret alól annak fejében, hogy a ministerelnök úr elvállalta a ministerelnöki széket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Ez volt a reactio a nemzeti közérzíüettél szem •ben. Itt van azután a csendőrkérdés, a kétfejű sas, a, sárga-fekete szín. Itt van az udvartartás kérdése ; még akkor is, mikor a nemzeti közérzűletnek megfelelő intézkedést tesz, nem maga terjeszti elő az ügyet a háznak, hanem hogy fölfelé magát ne depopularisálja, a pénzügyminister úrral repraesentáítatja a megállapodást. Itt van a jubileum. Egy nemzet jubilál a korouázás emlékére ; mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel ünnepeljük a koronázás magasztos tényét. Ilyenkor szükség volna egy férfiúra, a ki lánglelke alkotó erejével, a kezdeményezés bátorságával tudná a nemzetet odavinni, hogy loyalitásának híí és imposans kifejezést adjon, de egyúttal azt is meg tudná tenni, hogy a külföld csakugyan lássa, hogy itt Magyarország ünnepel. És mit látunk ? íme meghívatik a külföld képviselete Magyarországba, de nem a magyar kormány, a magyar nemzet vendége gyanánt, hanem a k. k. Obersthofmeisteramt által. (Zaj a szélső baloldalon.) A ministerelnök úr ma bejelentette ő Felsége a királyné jubilálására vonatkozó indítványt. A ministerelnök úr annyira nem bir a kezdeményezés erejével, annyira nem bir a kezdeményezés képességével, hogy két nappal a-z utolsó ülés előtt jön ide egy indítványnyal, a melylyel szemben csak a napirendet kellett volna indítványozni, hogy az ne legyen tárgyalható, ha nem lenne bennünk az az őszinte
