Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-74

258 Í4. országos ülés 1892. jnnins lS-án, szombaton. melybe hasonló viszonyok között épülő hegyi pályák rendesen kerülni szoktak. Ezek után, t. ház, a bizottságok előtt még két előzetes kérdés állott, a melyekre igen röviden ki kell terjeszkednem. (Halljuk! Halljuk!) Az első kérdés az volt, vájjon nem lehetett volna-e az általam említett állami igényeknek eleget tenni a munkáes-beszkidi vonalon lerakandó második vágány által. A közlekedési és pénzügyi bizottságok ezt az eszmét is komolyan megfontolták és arra az eredményre jutottak, hogy ilyen második vágánynak lerakása egymagában 8 millió forintot igényelne; ez a 8 millió forint kiadatnék a nélkül, hogy ezzel bármi egyéb közgazdasági czél eléretnék. (Helyeslés jobb felöl.) Természetes tehát, hogy a bizottságok helyesebbnek találták ezen új vonal kiépítését, a mely által minden tektetben figyelemreméltó egy vidéke az országnak fog a forgalomnak megnyílni. A második előzetes kérdés az volt, vájjon helyesen van e megválasztva ezen vonalnak osztrák területen létesítendő végpontja. Á közlekedési bizottság kebelében indítvány tétetett arra nézve, hogy e vasát végpontja ne Stanislauban, hanem Kolomeában legyen. A bizottság elég fontosnak tartotta ugyan az eszmét, hogy azt a kormány figyelmébe ajánlja arra az esetre, ha később ujabb határszéli vasfitösszeköttetések szüksége vagy lehetősége felmerülne. Jelen esetben azonban minden tényezőnek meghallgatása és minden motívumnak mérlegelése után leghelyesebbnek ítélte azt a végpontot, a mely kilátásba van véve. A dolog könnyebb megítélhetése végett különben felemlíteni kívánom azt, hogy az a körülmény, vájjon ezen vasútnak Stanislauban, vagy Kolomeában lenne a végpontja, semmit sem változtat Magyarország kötelezettségén e tekintetben, mert akár Stanislau, akár Kolomea lesz e vasút végpontja, mi azért kiépítjük M.-Szigettől Kőrösmezőig, ugyanazon hosszaságban és ugyanazon költségeken építjük ki, mint így; tehát nem volna különbség egyéb, csak az, hogy míg Ausztria ma 96 kilométer hosszá, nehéz terepviszonyok közt mozgó vonalat épít, addig, ha Kolomea fogadtatnék el végpontul, körülbelül 60 kilométer hosszú, sokkal könnyebb terepviszonyok közt mozgó vonalat építene. Valószínű, hogy ezen vonal az osztrákokra nézve kellemesebb volna és ha mindennek daczára a hosszabb és költségesebb vonalat építik ki, világos, hogy Ausztriára nézve is ugyanazon indokok mérvadók, a melyek bennünket vezetnek e törvényjavaslat megítélésénél és a melyek az egész előterjesztés alapjául szolgálnak. (Helyeslés jobb felől.) Miután azonban egész őszinteséggel utaltam ezen vasút állami rendeltetésére, valamint azon nehézségekre és áldozatokra, a melyeket az országra ró, kötelességem arra is utalni, hogy e vasút kiépítésével komoly és figyelemreméltó közgazdasági és forgalompolitikai előnyök is járnak, közgazdasági szempontból kiemelni kívánom, hogy ezen vasút egy új vidéket fog a forgalomnak megnyitni, mely minden tekintetben a törvényhozás figyelmére érdemes. Csak mellékesen akarom megemlíteni, hogy a vasút ezen a vidéken nemzeti és politikai szempontból is fontos missiot fog teljesíteni. Mindazok ítélete szerint, a kik ezen vidéket ismerik, a kik azt lakják és viszonyait alaposan tamilmányozták, előrelátható, hogy ezen vasút kiépítése következtében ott az ipar nagy mértékben fel fog lendülni. Az egész vidék gazdag petróleum-forrásokban, ásványokban, már most is van Bocskón egy nagyobbszeru vegyészeti gyár, Fej érpatakon üveggyár készül, Berlabáron tőzeggyár terveztetik, különben az egész völgy a faipar minden nemére alkalmas. Ezen utóbbi iparban az állam, mint az ottani nagy erdőségek egyetlen tulajdonosa, közvetlenül is nagy mértékben van érdekelve. Forgalompolitikai szempontból mindenekelőtt arra kívánok utalni, hogy a vasiít kiépítésével megszűnik az az anomália, mely ma fennáll, hogy a Beszkidtől Tömösig terjedő, 525 kilométernyi hosszú, határvonalon egyetlen oly vasútja sincs Magyarországon, mely a határon túl vezetne. Különben is ezt a vasutat nem isoláltan kell megítélni, nemcsak mint oly vonalat, mely kizárólag a helyi forgalom közvetítésére lesz hivatva — habár meggyőződésem szerint ez a helyi forgalom is sokkal nagyobb lesz, mint a milyennek sokan hiszik — hanem olyannak kell azt tekinteni, mely első sorban a volt magyar északkeleti vasutat fogja alimentálni és a mely különben is idővel számottevő tényező lehet a nemzetközi forgalomban. Erre való tekintettel a kormány már előzetesen megállapodásokat létesített az osztrák kormánynyal a forgalom irányítására és megosztására nézve s e megállapodások úgy a pénzügyi, mint a közlekedési bizottság részéről helyeslőleg tudomásul vétettek. Midőn végül még arra utalok, hogy a kormánynak, a két bizottság előtt tett nyilatkozata szerint ezen 137a milliónyi költség a felmerülhető költségek maximumának tekinthető, van szerencsém a törvényjavaslatot, tekintettel a felhozottakra és különösen azon minden egyébnél nyomósabb állami érdekre, melyekre már felszólalásom elején utalni bátor voltam, a közlekedési és pénzügyi bizottság nevében elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor jegyző: Kolozsvári Kiss István!