Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-73
gg4 ^ «""»* rt í»» M és l 8 * 2 ' Jonios Í?-én, péntekéiii fogná azt használni. De ha mindennek daczára akadnának, kik legyőznék undorérzetöket és használnák azt, azok mindenesetre a nép azon osztályaiból kerülnének ki, a kik annyira rá vannak szorulva, hogy megérdemelnék, hogy az állam legalább őket a só beszerzése tekintetében bizonyos kedvezményben részesítse. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De még tovább megyek: ha még eble sem nyugodnék bele a mélyen t. pénzügyminister úr, folytatná az ellenőrzést tovább is, példának okáéit, kimondatná a rendeletben, hogy az ilyformán elkészített marhasóhoz csakis azok juthatnának, a kik marhával bírnak, ebből a czélból pedig minden év elején az illető marhatulajdonosok elmehetnek az elöljárósághoz és kérhetnek egy bizonylatot, a mely nyomtatványban készen állana mindenki rendelkezésére és ebbe beírnák, hogy az illető tulajdonosnak családja hány tagból áll és hány marhaállománya van. A mikor e bizonylat megvan, a sótrafikos csak arra az esetre szolgáltatná ki az illető' részére a szükséges marhasót, ha a családja részére a szükséges konyhasót is bevásárolná. Én azt hiszem, hogy már ez által a t. pénzügyminister úr azon aggályai, hogy talán az emberi fogyasztás n.igy kárt szenvedne, teljesen elesnének. De még tovább is mentem, t. íiáz. Mindnyájan tudjuk, hogy némelyek szeretik a különlegességet, a túlfiuomat. Némely sóbányákban szép, finom, fehér só fordul elő. Azt hiszem, hogy a sóőrlőket erre is fel lehetne használni, hogy a legszebb minőségű szép, fehér sóból szintén őrölhessenek a kényesebb igényű közönség számára, még a mainál is drágább áron két-három, vagy öt-hat kilogrammos csomagokban bocsátva forgalomba. Mert valamint a forintos és 20 krajczáros szivarok is elkelnek az olcsó szivarok mellett, úgy a drága finom só is vevőt kapna az olcsó mellett. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy az állam abbeli károsodását, a mely úgy állna elő, ha netalán egynémely szegény ember marhasót is használna, a drágábban eladott só jövedelme minden kétségen kívül fedezné, de ha nem is fedezné, legalább a marhaállomány sóhoz jutna, mert a legtöbb vidékeken a sót teljesen nélkülözik. Az elmondottakból kifolyólag, azt hiszem, az egész ház egyet fog érteni a következő határozati javaslattal, a melyet benyújtani bátor vagyok. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) Határozati javaslat. Tekintettel azon fontos szerepre, a melyet a só az állati szervezetnél betölteni hivatva van; tekintettel toyábbá azon tényállásra, hogy államunk sógazdagsága oly nagy, hogy az évezredeken keresztül is kimeríthetetlen ; utasíttatik a nagyméltóságú pénzügyminister úr, hogy saját hatáskörén belül, haladék nélkül I intézkedjék &2 ifánt, hogy hasznos háziállatjaink a só árának túldrágasága miatt, közgazdasági érdekeink nagy kárára, a só élvezhetésétől ne legyenek továbbra is megfosztva. Ezen czél elérhetése szempontjából, akár a só árának tetemes leszállítása, akár egy bizonyos minőségű marhasónak előállítása vétessék foganatba: mindkét esetben kétségkívül a sófogyasztás oly mérvben fog emelkedni, hogy az állampénztár káró sodásának lehetősége ki van zárva, annyival is inkább, mert ha feltéve, de meg nem engedve, az új kísérlet esetleg károsnak bizonyulna is, egy rendelettel a jelenlegi állapot újból visszaállítható lehetne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kívánja-e a t. ház, hogy a határozatijavaslat újból fölolvastassák? (Félkiáltások: Nem!) Kíván e még valaki szólni? Szederkényi Nándor jegyző: Kovács József! Kovács József: T. ház! A jogilletékek és díjak tárgyalása alkalmával óhajtottam volna a pénzügyminister úr figyelmét az 1881 : XXVI. törvényczikk 7., 9. és 18. § aira felhívni. Azon törvényben az 50-szeres, 10 szeres 5-szörös és 4-szeres bírságok általában túlszigorűaknak találtatnak, különösen igazságtalan az ügyvédi karral szemben azon intézkedése az ily törvényeknek, a mely szerint még vétlen mulasztás esetében sem engedtetik el a bírság. Különösen túlszigorú a 18. §. ama rendelkezése, hogy esetleg a bírság nem 50-szeresen, hanem 100-szorosan is kivettetik. Megvallom, t. ház, ilyen túlszigorúságot egy modern államban nem tartok megengedhetőnek. Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy most a sójövedék van tárgyalás alatt, méltóztassék tehát ez^el foglalkozni. Kovács József: Ezeket csak mellékesen érintettem meg, mindjárt rá térek majd arra is. Annál szigorúbb e törvény, mert a bírságon feltíl esetleg fogházzal is bünteti az illetőket. Akkor azonban nem szólaltam fel, mert az italmérési jövedék tárgyalásánál azt tapasztaltam, hogy a pénzügyminister úr nagyon haragos volt. (Derültség.) Nem tartottam helyén valónak akkor felszólalni már azért sem, mert néhány hónap múlva úgy is költségvetést tárgyalunk s akkor majd fel lehet ezeket hozni. De azért sem akartam e tárgyban akkor felszólalni, mert magam is dohányengedélyért szándékozom folyamodni és nem szerettem volna magamra vonni a t pénzügyminister úr haragjai. (Élénk derültség.) Ne méltóztassék megijedni a t. minister úr, mindössze cs.ik pár száz holdról van szó. (Nagy derültség.) Áttérek most, t. hiz, a vita tulajdonképeni tárgyára: a sójövedékre. A földuuVelési tárcza .
