Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-72

514 ?S. wrsa&go* Illés !8»2. junlus 18-én, sjerdán. a 13 fokú sörnek minimálására — az adó bele­számításával — 14 forint 16 krajezár esik, tehát 1 fokra 1 forint 9 krajezár, miért is ehliez arányítva, a 8 fokú sörnek értéke csak 8 forint 72 krajezárra tehető. Tényleg azonban ezen sör is 12 forint 13 krajezárba kerül a termelőnek az adóval együtt, mert csakis a termeiéinél mutatkozik egy 1 forint 30 kraj­czárnyi és a sörtermelési adónál egy 83 kraj­czárnyi kevesblet, úgy, hogy a mostani adó­rendszer mellett a könnyebb sör aránylag 3 forint 41 krajczárral drágább a nehezebbnél. Sokkal kínosabb azonban ezen megadózta­tási rendszer igazságtalansága, ha a sörgyártás­nál felhasznált maláta szerint számíttatik az adó. (Halljuk! Halljuk.') Egy hektoliter 13 fokú sörhöz ugyanis 23 kiló maláta szükségeltetik, ily fokú sörnél pedig 7 forint 18 krajezárt tesz a sörtermelési, sörfogyasztási és minimalis ital­mérési adó, megvan tehát az ily, a 13 fokú sörgyártásánál felhasznált egy métermázsa maláta 31 forint 16 krajezárra adóztatva; — ellenben, ha ugyanilyen súlyú malátából 8 fokú sör gyár­tatik akkor, tekintve, hogy ily fokú sörhöz csak 18 kiló maláta szükségeltetik heetoliteren ­kint, az adó 37 forint 21 krajezárt tesz ki, tehát 6 forint 7 krajczárral többet a nehezebb sörnél felhasznált ugyanannyi malátánál. És épen azon körülmény, t. képviselőház, hogy tudniillik a fennálló rendszer mellett a könnyebb sör vau aránylag magasabban meg­adóztatva, okozta azt, hogy Magyarországban majdnem kizárólag nehezebb sör termeltetett és hogy azon kisebb sörfőzdék, melyek inkább könnyű sör termelésével foglalkoztak, kénytele­nek voltak működésüket beszüntetni és ezen körülmény okozta továbbá azt is, hogy a pálinka­ivás ez utóbbi években a szepesi városi polgá­rok között is tért hódított és ez okozta a neve­zett városi elemnek Bobula János t. képviselő­társam által constatált sülyedését. Másként áll a dolog az osztrák tartomá­nyokban. Ott a könnyű sör nagymennyiségben termeltetik, mert ott nem ismerik a sörfogyasz­tási adót, de még az italmérési adót sem, ott ennek folytán,, kivált a könnyű sör, a miénkhez képest igen olcsó ital, úgy, hogy annak élvezete a lakosság zömének, de még az utolsó munkásnak is lehetséges, de ott a sörtermelés az 1890/91. évben 12,937.752 hektoliterre és a sörtermelési adó czínién bevételezett összeg 25,800.000 forintra rugott, mely termelés és bevétel nem áll arányban a mi 644.981 hekto­liter termelésünkkel és a mi egy millió forint be­vételünkkel még akkor sem, ha hozzászámítjuk a fogyasztási adó tejében bevételezett IV2 mil­lió forintot is. Ezen aránytalanság különösen akkor tűnik szembe, ha tekintetbe veszszük a fogyasztásnál mutatkozó feltűnő nagy különbö­zetet, mely szerint míg az osztrák tartomá­nyokban 194 liter, addig a magyar korona országaiban csak 3-3 liter sör fogyasztatik fejenkint. En, t. képviselőház, meg vagyok arról győ­ződve, hogy ha a sörfogyasztási adó megszüntet­tetnék és ez által lehetővé tétetnék azon, kivált az alsóbb néposztáiyoknak szánt, illetve általuk megszerezhető, olcsóbb, könnyebb sör gyártása — olyannyira emelkednék ez által a fogyasztás és avval karöltve a termelés — hogy a sör­termelési és italmérési adónál elérendő bevételi többlet többszörösen haladta meg a sörfogyasz­tási adó czímén előirányzott 17* millió forintot, mert — eltekintve attól, hogy a sör termelésé nek fejlődése más iparágat is ragadna magával — miként a postabélyeg leszállítása folytán óriási módon növekedett a postaforgalom és miként a zónarendszer is mutat kedvező pénz­ügyi eredményt, úgy a söradónál is volna hasonló kedvező, talán alig remélt eredmény felmutatható, ha megszüntetjük az eddigi szűk­keblű fínanc-rendszert. De van még egy másik körülmény is, mely kívánatossá, sőt szükségessé teszi a sör­fogyasztási adónak megszüntetését és ez az, hogy az osztrák tartományokból nem csekély mennyiségű sör hozatik be tengelyen, kivált Magyarország felső vidékére, (Úgy van! a hal­oldalon.) mely sört — külön vámterűietünk nem lévén — nem lehet ellenőrizni és így ez rend­szerint kibújik a fogyasztási adó alól, a mi csakis a hazai termelés kárára van. (Úgy van! a baloldalon ) Miként a sörfogyasztási adó, úgy a sör­termelési adó kivetésének módja is — az abból kifolyó ellenőrzési rendszerrel —- nagyban aka­dályozta a sörgyártás fejlődését. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom a t. képviselőházat ezen complicált ellenőrzési rendszer részletes ismer­tetésével untatni, de röviden legalább ki kell emelnem azt, hogy a most fennálló rendszer mellett kénytelen és köteles minden sörgyáros az ellenőrző pénzügyőrök részére egy külön irodát berendezni, honnaa azok és pedig négyen, öten, elejétől végig, azaz addig, míg a kész sör a pinezébe bocsáttatik, ellenőrzik a sörgyártást Ezen ellenőrzés pedig nemcsak hogy a kincs­tárra nézve igen költséges, de másrészt a gyá­rosnak is sok zaklatásával és kellemetlenségé­vel jár. Ily inegadóztatási és ellenőrzési rendszer Európának egy civilisált államában sincsen be­hozva s azt hiszem, ily rendszerrel másutt — mint nálunk — kísérletet sem tennénk, miután van az ellenőrzésnek más, sokkal egyszerűbb,

Next

/
Thumbnails
Contents